„(…) Ami a Most-Híd párthoz fűződő viszonyomat illeti, kijelenthetem, hogy soha nem részesítettem pénzbeli, vagy egyéb ajándékokban a pártot. Semmilyen befolyásom nincs a párt döntéseire. Aki mást állít, annak bizonyítania kell, egyébként félrevezeti a közvéleményt. A médiában azonban olyan egyének is dolgoznak, akik a nyugati újságíró személyiségek példájára kulcsfontosságú véleményformálóvá szeretnének válni. Ehhez azonban nem elegendő, hogy az ember húsz évig ül a kávéházban és a realitásokhoz való viszonyát az újságok és a kávéházi barátok értesülései határozzák meg. Ezek az újságírók a világot morális entellektüelekre és erkölcstelen vállalkozókra osztják fel. Hogy hová jutna a világ, ha ők vezetnének bennünket, arról tanúskodik a neves hazai újságíró nevével fémjelzett magán Médiaakadémia közelgő csődjéről szóló hír. Karl May is remek indiánregényeket írt anélkül, hogy járt volna Amerikában.
További érdekességnek számít, amikor az újságíró cikket ír, amelyhez feltünteti, hogy mindezt a korrupció elleni harc jegyében teszi. A köznyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy a cikket egy alapítvány fizeti. Tehát létezik egy megrendelő, aki a cikket testre szabva megrendeli és fizet érte. Vegyünk egy példát. Leško úr ezen a héten azt írta, hogy Fico kormányfővel Líbiába utaztam (ez számára azt jelzi, hogy a jobboldali kormányt követően is sikeres vagyok), valamint hogy három év múlva a Slovnaft főnöke lettem. Az igazság viszont az, hogy már 2006 óta vezetem a Slovnaftot és ebből a funkciómból adódóan jártam Líbiában, mint a kormányfő küldöttségének tagja. Ez azonban a Leško úrnál megrendelt koncepcióba nem illett bele, ezért aztán egy kicsit átírta a dolgot. (…)”
Világi Oszkár: Mal by vyhrať program, nie len čísla (Forrás: komentare.hnonline.sk)
