A hatéves fegyelmezett költségvetési politika meghozta gyümölcsét. Évközi megszorítások helyett többletbevételek keletkeznek a magyar büdzsében. A gazdasági folyamatok ebben az évben megengedik, hogy a kormány 500 milliárd forint pluszkiadásról dönthessen.
Az elmúlt hetekben mind a jegybank, mind pedig a kormány fordulatot hajtott végre. A magyar jegybank talán attól tart, hogy Magyarország a „cseh csapdahelyzet” felé sodródik, és ezt úgy lehet megakadályozni, hogy Magyarország rossz fiúvá próbál válni. Új szempontok és célok jelentek meg és ezek új gazdaságpolitikai válaszokat generáltak.
A jegybank közvetlenül a kamatcsökkentés megkezdése után meglepően offenzív hangnemet ütött meg és elkezdte hűteni a kamatcsökkentési várakozásokat, mellette a kormány költségvetési politikájával látványos lazításba kezdett.
Az egyszerű magyarázat úgy szól, hogy a magyar gazdaság megítélése túlzottan sokat javult az elmúlt időszakban, ez pedig a jegybank számára kezd kényelmetlenné válni. Az MNB azt látja ugyanis, hogy a fizetési mérleg többletük jelentős, a felminősítés már nagyon közel van, a gazdasági mutatók javulnak. A befektetők ezért Magyarországra biztonságos menedékként kezdtek tekinteni.
Egyre több elemzés említi Magyarországot a legkevésbé sérülékeny országként, ami a deviza erősödésében csapódhat le.
Vagyis a jegybank egyre nehezebben tudja gyengébb szinteken tartani a forintot és attól tart, hogy csapdahelyzetbe kerül, rásodródik a cseh útra.
Csehországban a jegybank az erős korona miatt 2013 novemberében bevezette az árfolyamküszöböt, és nem engedi a 27 CSK/€ szint alá erősödni a koronát. Ezt a küszöböt a jegybank jelenleg csak úgy tudja fenntartani, hogy automatikusan koronát ad el és eurót vásárol, amikor a deviza árfolyama eléri az előre meghatározott szintet, és ezzel nem engedi a koronát erősödni. Ezzel is magyarázható, hogy a cseh devizatartalék a 2013. novemberi 34,8 milliárd euróról 2016 márciusára 64,2 milliárdra duzzadt. Az erős deviza hozzájárulhatott ahhoz is, hogy a cseh gazdaság nehezen talált magára, sokáig erős növekedési kihívásokkal küszködött.
Ez a jófiú szerep úgy látszik, intő jelként mutatkozott a magyar gazdaságpolitikusok előtt.
Taktikus lépésnek tűnik, hogy még mielőtt az MNB felhasználja az összes lehetséges eszközét a lazításra, a költségvetési politika rálépjen a lazítás útjára. A jegybanknak azért is kellett szünetet tartania, mivel amíg kamatot vág, addig a hozamesésre és felminősítésre játszó spekulatív külföldi befektetők még jobban elkezdik venni a magyar eszközöket, felértékelődési nyomást helyezve azokra.
A jegybanknak, hogy még maradjon némi mozgástere, a költségvetési politikát kellett mozgósítania, így a jegybank lazító szerepét átveheti a kormány. A kormány ezt a szerepet felvállalta, lazított a költségvetési fegyelmen, a 2017-es költségvetésben 2,4%-ra emelte a hiánycélt, feladta a nullás költségvetés célját és április 28-án a 2016-os évre 500 milliárdos kiadásnövelést jelentett be. Ezzel a döntéshozók emelik az ország kockázati prémiumát. Ha az alapkamat nem emelkedik, akkor a külföldi szereplőktől kikényszeríthetik a tőke kiáramlását.
Látszólag ez kényelmes a kormánynak, hiszen csak költekeznie kell. De kényelmes a jegybanknak is. A kormány viseli a politikai és gazdasági kockázatot a költségvetési lazításért, a jegybank pedig hasznot húz mindebből.
Ha ezek a lépések sikeresek lesznek, akkor a tőkekiáramlás segítheti, hogy a forint gyenge maradhasson, nem duzzad fel a jegybankmérleg és az MNB nyereséges maradhat. Hosszabb távú célként pedig leírható, hogy a jegybank az alacsony jegybankmérleg mellett még azelőtt átálljon az aktív oldalra (vagyis a hitelezési eszköz lesz az irányadó a betét helyett), mielőtt kamatot kell emelnie.
Nem feltétlenül magától értetődő, hogy egy egyre jobb helyzetben lévő ország gazdasági növekedését a tőkepiaci mozgások teszik tönkre. Ismerünk azért erre példákat, ilyen lehet a holland kór, a cseh példa, vagy akár Svájc esete. Az is igaz ugyanakkor, hogy ezekben az esetekben a hazai deviza árfolyama egyértelműen túlértékelt volt, Magyarország viszont még nincs ebben a helyzetben.
Több terület lesz ennek haszonélvezője, oktatásra idén például csaknem 100 milliárddal, az otthonteremtésre 50 milliárddal jut több, miközben 30 milliárd a tartalékokat növeli.
Legyen szó akár arról, hogy a kormány és a jegybank célirányosan gyengíti az árfolyamot, vagy csak szimplán a választásokra készülnek, egy dolog biztos. Ha a kabinet az elmúlt hat évben elődeivel ellentétben nem folytatott volna fegyelmezett költségvetési politikát, nem csoportosított volna át hatalmas jövedelmeket a nemzeti faktorok javára, nem vezette volna be a bankadót, nem számolta volna fel a lakossági devizahiteleket, a jegybank pedig 2013-tól nem csökkentette volna hét százalékról egy százalékra a kamatot, most nem lehetne kiadásnövelésről beszélni. Vagyis lehetne, de biztos, hogy nem három százalék alatti hiánnyal.