Dunasápújfalu a Szenci járásban fekvő község. A magyarság részaránya hivatalosan 20,37 százalék. A magyar iskolát több mint negyven éve bezárták. Mégis találni olyan családokat, amelyek magyarságukat megőrizve megtartják a hagyományokat, s egyben ráirányítják a figyelmet a régió múltjára…
Sokak már Pozsony elővárosának tarják a Szenci járást, és a sok új „beköltöző” bizony többnyire nem is tudatosítja, milyen hagyományai, szokásai és múltja van az itteni településeknek.
Dunasápújfalu határában, Magyarbél felől egy kis hagyományőrző, a természethez visszatérő, gémeskutas szigetet találunk. A Balogh házaspár három évvel ezelőtt vette meg az első lovakat. A Takács Lajos-féle nagyapai örökség és a lovas hagyományok összevonásából farmjukat Ludovika Lovas Tanyának nevezték el. Azóta a környékbeli gyermekek egyik kedvenc helyévé vált, bár már sokuk szüleinek sem mond sokat a gémeskút fogalma.
A kocsi magyar stílusban készült, egyedi kivitelezésű, és sétakocsikázásra szeretnék használni a későbbiekben – mondja Balogh István, a tanya gazdája
A magyar állatfajok szívósságáról pedig talán még sohasem hallottak, de itt meggyőződhetnek minderről. Kipróbálhatják azt is, hogyan működik a vízhúzás a gémeskúttal, és az állatok gondozásába is belekóstolhatnak. A környezet pedig a huszadik század elejét idézi, amikor még az emberek tartották őseik szokásait.
A múlt hét végén őshonos termékek vásárát tartották a tanyán, a kézműves sajtok, joghurtok, borok, méz, lepények, pogácsák, marlenka, szörp és más finomságok a rossz idő ellenére is rendre elfogytak. A szervezők ügyeltek arra, hogy a környékbeli magyarok termékeit szintén megvehessék a hagyományos piacra látogatók. Balogh Katalin a háziasszony szerepét betöltve igazi alföldi gulyással kínálta a vendégeket. Kékfestő szoknyájában mintha a múlt századból csöppent volna ide.
Hagyományos, kézi készítésű termékek vására a tanyán.
Balogh István kérdésünkre elmondta: nagyapjának is emléket kíván állítani a Ludovika tanyával, aki az első világháborút megjárt dolgos falusi parasztemberként élte életét. Arra törekszenek, hogy önellátóak legyenek. Villany nincs a farmon, vizet a kútból húznak.
Tervük van bőven, például egy áramfejlesztő, és egy magyaros kemence kiépítése. Az állatok magyar fajták, a lovak között van nóniusz fajta is, amelyet a mezőhegyesi ménesben tenyésztettek ki, és nagyon jó velük dolgozni. Van hagyományőrző kocsi is a farmon, amelyhez most szelídítik a lovakat. A tanya tulajdonában van egy vadászkocsi, amelyen két pad van, tehát alkalmas személyszállításra is. A kocsi magyar stílusban készült, egyedi kivitelezésű, és sétakocsikázásra szeretnék használni a későbbiekben.
Közel a természethez: Balogh István és a tanya egyik négylábú lakója
„Azoknak kínálunk kikapcsolódást, akik nem sportolni akarnak, hanem egy békés helyet keresnek, ahol pihenhetnek, szórakozhatnak. Szeretnénk a magyar gasztronómiát, tradíciókat bemutatni. A gasztronómiát és a lovászatot össze tudjuk úgy kapcsolni, hogy ez bárki számára vonzó legyen. Ezzel a település jó hírét is öregbítjük, s az embereknek is kellemes szórakozást tudunk biztosítani. Az ide települők közül sokan nem tudják, hogy ezen a vidéken a gémeskútból húzták a vizet őseink. Azt sem tudják, hogy a helyi emberek sok állatot tartottak, volt legelő, szabadon legeltek az állatok. Ezt szeretnénk megmutatni” – árulta el Balogh István.
Ottjártunkkor Balogh Katalin éppen egy kislányt lovagoltatott, miközben beszédfejlesztés órát is tartott neki. A kislány játszva tanult, miközben sportolt is, hiszen a lovaglás jó mozgásfejlesztés is. Ahogy Kati elárulta, ők nem tudják helyettesíteni a szakembereket, a logopédusokat, a gyógytornászokat, de abban tudnak segíteni, hogy a gyermek megnyíljon, játszva tanuljon. A ló hátán ugyanis semmi nem tűnik kényszernek a gyermekek számára. A technikát egyébként egy magyarországi képzésen sajátította el. Mint mondta, ezek olyan foglalkozások, amelyek Magyarországon ugyan elterjedtek, de Szlovákiában még ismeretlenek, pedig nagyon jó eredményeket lehet általuk elérni a gyerekekkel.
A kisgyermekek lóháton játszva tanulnak
A tanya nincs messze a Magyarbélt Dunasápújfaluval összekötő úttól, s a falusiak által régi szeredi útnak nevezett földúton közelíthető meg. Mivel azonban a főúttól a farmot egy erdős-fás rész választja el, az autók zaja nem zavarja a környék békéjét. Csak az állatok hangja hallatszik, a bárányok bégetése, a kutya ugatása, a kakasok és a tyúkok hangja, a kiskecske sírása olyan hangulatot varázsol a lovas tanyára amiért a béke szigetének is nevezhetnénk, ezen az elvárosiasodott, nagymértékben elszlovákosodott területen, hagyományos körülmények között, magyar szóval és szokásvilággal…
(A szerző felvételei)
