Trianon után 96 évvel létezik egy sokak által nem elismert magyar ügy Európában. A magyarok ugyanis a kontinens második legnagyobb őshonos nemzeti közössége, amelynek elszakított részei a XX. század borzalmai során számszerű kisebbségbe kerültek szülőföldjükön.
A rendszerváltozások után eltelt negyed században a huszadik századi történelmi igazságtalanságokat számos közép- és kelet-európai nemzetnek sikerült már helyre tenni, a magyaroknál ennek még a nyomát sem látni. Amit látunk, az a következő.
A Felvidéken, amelyet ma Szlovákiának hívnak, a két világháború közötti viszonylagos jólét után, hetven évvel ezelőtt a hírhedt Beneš-dekrétumok alapján kisemmizték, jogfosztottá tették a magyarokat, kényszer-kitelepítéssel láttak hozzá felszámolásukhoz. Az elmúlt negyed században finomabb eszközökkel folytatták a „honfoglalásukat”.
A szlovákokkal való békés, kiegyensúlyozott együttélésnek jelenleg két akadálya van. Az első, hogy nincs saját történelmük, ezért identitásukat a magyarokkal szemben határozzák meg.
A másik, félnek egy esetleges határmódosítástól, mert a magyarok nagy része egy tömbben él a közös határ mentén. Ezért rettegnek az autonómia gondolatától is. A magyar közösség fennmaradásának alapvető feltétele itt is az anyanyelv korlátlan használatának joga az élet minden területén, a születéstől a halálig.
Északi szomszédunknál ellentmondásos az anyanyelvhasználat kérdése. A szlovák alkotmány, amely egyébként a területén élő őshonos magyarságot másodrendű állampolgárként definiálja, eléggé megengedő a nyelvhasználat kérdésében. A végrehajtást azonban külön törvény hatáskörébe utalja, amely viszont kegyetlenül kirekesztő. Ami viszont még ennél is szomorúbb, azt a kevés engedményt sem lehet hasznosítani a gyakorlatban, amit e jogszabály lehetővé tenne.
A szlovák politikai és társadalmi élet vezetői, sokszor a civilekkel karöltve, folyamatosan gátolják az anyanyelv törvényes használatát is, arcátlan büntetésektől sem visszariadva. Ha ehhez hozzávesszük a kettős állampolgárság kérdésében kialakult, a demokratikus világban példátlan helyzetet, akkor megállapíthatjuk, hogy a szlovák kisebbségpolitika brutálisan diszkriminatív.
(…)
Hogyan is állunk akkor most a Kárpát-medencében a nemzeti kisebbségi jogok vonatkozásában? Katasztrofálisan. A magyarok részaránya az elcsatolt területen a helyi lakossághoz viszonyítva:a Felvidéken 30 %-ról 10 %-ra, Kárpátalján 31 %-ról 12 %-ra, Erdélyben 32 %-ról 20 %-ra, a Délvidéken 28 %-ról 14 %-ra csökkent. A rendszerváltozások nem hoztak fordulatot. 1991 és 2011 között mintegy 600 ezerrel csökkent az elcsatolt területeken élő magyarok száma. Mi akkor a teendő?
Határozzuk meg a megmaradás feltételeit: az anyanyelv korlátlan használata az élet minden területén a születéstől a halálig, a nemzeti kultúra ápolásának és gyakorlásának joga külső feltételek nélkül, egyenrangú állampolgárság az adott országban, pénzügyi és gazdasági függetlenség. Európai uniós szóhasználattal: a szubszidiaritás elvének biztosítása.
Miután Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és Szerbiában nem ismerik el az ott élő magyar nemzeti közösségeket államalkotó tényezőnek, tehát nem egyenrangú állampolgárok, ezért csak a tényleges és teljes körű autonómia biztosíthatja a szülőföldön boldogulásukat és fennmaradásukat. Teljes körű, vagyis személyi elvű, kulturális és területi autonómia valamelyik formája, vagy ezek kombinációja.
Egy számszerű kisebbségben élő őshonos nemzeti közösség autonómiájának megvalósításához három feltételnek kell teljesülnie: az adott közösség elszánt akarata, hajlandósága az áldozatvállalásra, megfelelő jogi alap és/vagy meglévő nemzetközi gyakorlat,többségi nemzet egyetértése és/vagy külső erő kényszerítő nyomása.
Az első és a harmadik feltétel ma még nem nagyon teljesül, a második viszont teljes mértékben. Ebből kiindulva kell a másik kettőt erősíteni. Fel kell hívni Európa figyelmét arra, hogy a Kárpát-medencében csak akkor lesz társadalmi béke, politikai stabilitás és gazdasági prosperitás, ha az idegen fennhatóság alá került őshonos magyar nemzeti közösségek is teljes körű és tényleges autonómiát kapnak.
Forrás: Csóti György: Trianon hatása a Kárpát-medencében 2016-ban. Az írás teljes terjedelmében – a többi elszakított országrészt érintő elemzésekkel együtt – a Magyar Idők c. lap oldalán olvasható.
