„A Szlovákiában élő magyarság ugyanis nem alárendeltje sem a többségben levő szlovákságnak, sem az államnak, hiszen századok óta él a szülőföldjén, ahol nyelvi jogai megkérdőjelezhetetlenek” – írta cikkében Őry Péter, az MKP Országos Tanácsának elnöke. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
„Elnök úr, az Európai Unió Alapjogi Chartája 2000. december 7-ei ünnepélyes kihirdetése óta a 21. cikkelyben, amely A megkülönböztetés tilalma címet viseli, kimondja: „(1) Tilos minden megkülönböztetés, így különösen a (…) nyelv (…) alapján történő megkülönböztetés.” Mi állhat a mögött, hogy az egyébként hisztérikusan harsány jogvédő szervezetek, amelyek más esetekben az Alapjogi Chartát üptre-puffra emlegetik, a felvidéki, erdélyi, délvidéki, burgenlandi magyarság védelmében soha nem nyitják ki ezt a jogtárat?
Köztudott, hogy a harsány jogvédő szervezetek nagy része külföldről támogatott „civil” előretolt helyőrsége az önmagát nem a pozitív értelemben vett nemzetiként meghatározó ideológiának, ezért nem is célja a magyarságtudat erősítése és a magyarok jogainak védelme. Így nem várhatjuk el tőlük, hogy felemeljék szavukat a nemzetrészek jogainak védelmében. A sok példa közül kiemelkedik újabban az egyik magyarországi neves Bizottság esete, amely a brüsszeli kötelező menekült-kvótáról szóló népszavazás ellen kampányol. Honlapjukon szó szerint erre buzdítanak: „Utasítsa el a kényszernépszavazást: menjen el, és adjon le érvénytelen szavazatot!” Látható, hogy ebben a kardinális kérdésben sem a magyar érdekeket védi, hanem az idegenekét. Jelzésértékű, hogy a szlovák állampolgárságukat elvesztett szlovákiai magyarok ügyét például a Lomnici Zoltán nevével fémjelzett Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) vállalta fel és érte el, hogy az Európai Parlament foglalkozzon a napokban elhunyt Tamás Ilonka néni (104) jogfosztottságának ügyével. Hol voltak ezalatt a híres emberi jogvédő szervezetek… (…)
Az Ön cikke egy német tulajdonú üzlethálózat kirekesztő nyelvi gyakorlatát taglalja. Kik lehetnek azok, akik a német üzletembereket is képesek bizonyos fokig megfélemlíteni, és arra bírni, hogy megsértsék az Európai Unió Alapjogi Chartáját?
A külföldi üzlethálózatoknak általában hazai (szlovák) képviselete, „menezsmentje” van, amely ezekben a hálózatokban is igyekszik átültetni a gyakorlatba a „na Slovensku po slovensky” (Szlovákiában szlovákul) évszázados gyakorlatát. Itt nem a német, francia, angol vagy netán kínai befektetőkkel van a gond (ezeknek sok esetben fogalmuk sincs a problémáról, hiszen őket elsősorban az üzleti érdekek hajtják), és nem velük kell hadakozni, hanem a szlovák vezetői réteggel. Kormányszinten is tapasztalható az Alapjogi Charta megsértése, így nem csoda, ha a társadalom más szegmenseiben is gyakorlattá válik a kisebbségi és a nyelvi jogok degradálása. Mint a cikkben is kiemeltem, a felelősség az önkormányzatokat, polgármestereket illeti, akik szerződést kötnek ezekkel az üzlethálózatokkal. A szerződő feleknek tiszteletben kell tartaniuk a kisebbségi nyelvi jogokat, és a szerződésbe foglalt kétnyelvűség gyakorlati megvalósítását – a szerződés betartását – minden esetben követelni kell. Ez a mi felelősségünk is, nem dughatjuk a fejünket a homokba, hiszen egy-egy polgármesternek, képviselő-testületnek nem csak a választások előtt kell szépeket ígérgetnie, hanem napi szinten és minden téren képviselnie kell a felvidéki magyarság érdekeit.
(…) Létezik-e olyan nyilvánosság, amelyből a felvidéki magyar fiatalok megtudhatják, hogy Pázmány Péter egyetemet alapított a térségben, Balassi európai rangú költészetet ragyogtatott fel, építészeink csodás katedrálisokat emeltek a Dunától, az Ipolytól északra?
Pázmány Péter, Balassi Bálint életműve a felvidéki magyar fiatalok számára már az alapiskolában (gimnáziumokban, egyetemen) elérhető. Bár a mindenkori hatalom mindent megtesz azért, hogy a magyar iskolákban – főleg alapfokon – egyoldalú legyen a történelemoktatás (ezért kötelező például a szlovákból lefordított történelemkönyvek használata a magyar iskolákban), a magyar iskolák talpraesett pedagógusainak köszönhetően a magyar diákok történelmi ismeretei általában felülmúlják a többségi nemzet diákjainak tudásszintjét. Ez a kérdés azonban rendszerszintű megoldást kíván: legyenek magyar (és nem magyarra fordított) tankönyvek, és a magyar történelem oktatása nagyobb teret kapjon. Erre (is) kínál többek közt megoldást a Magyar Közösség Pártja által kidolgozott és társadalmi vitára bocsátott „A megmaradásunk, gyarapodásunk és felzárkózásunk koncepciója”, amely a teljes önkormányzatiság modelljét kínálja közösségünk számára.”
Présház Hírportál: Kettős mércés, másodszándékú jogvédők (Forrás: preshaztarsasag.wixsite.com)
