A Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központja 2016 őszén adta ki a „… lelkem felfelé tör…” Madách Imre síremléke című kiadványt. A kétnyelvű kötetet október 7-én a Madách Imre Irodalmi Napok keretén belül mutatták be Alsósztregován.
A füzet a nyolcvan éve felállított alsósztregovai síremlék kezdeményezésének és kivitelezésének a történetét foglalja össze. Mint az előszóban Jarábik Gabriella, a Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója kifejti: „Mivel sokan, akik ellátogatnak a Madách család sírboltjához, nem tudnak arról, hogy a költőnek nem ez volt az első nyughelye, és arról sem, hogy kik milyen késztetéssel állíttatták a síremléket, ezért a Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma és a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás felhasználva az MTA Könyvtár és Információs Központ korabeli fotóit, elhatározta, hogy a kedves látogatókat e füzet formájában megismerteti a történetével. Tisztelettel gondolunk azokra a személyekre, akiknek összefogásával létrejött a síremlék és örök emléket állítottak a költőnek, hirdetve a Tragédia halhatatlanságát.”
A kiadvány sorra veszi az 1864. október 5-én elhunyt költő-drámaíró tervezett síremlékeinek sorát. Mint olvasható, először 1909-ben kezdeményezték egy impozáns síremlék felállítását. Gyűjtést is szerveztek, ám nem jártak sikerrel. Az 1930-as években újra felmerült egy méltó sírbolt felépítésének az ötlete, mivel addig a helyi katolikus temető szerény sírhelyében nyugodott Madách. „Harsányi Zsolt, aki éppen életrajzi regényt írt Madách Imréről, 1932 nyarán Alsósztregovára látogatott, s Koszorúk a Madách kriptában címmel cikket jelentetett meg a Madách-sírboltról. A kis katolikus temetőbe látogatva igen egyszerű, fehérre meszelt zsindelyes tetejű épületet látott. Az ajtó berozsdásodott zárját csak lakatos segítségével tudták kinyitni, bent egyszerű kőasztal-oltár, a padozat alatti pincézett üregben nyugszanak a Madách család tagjai. Korábban egy temetés során bedőlt a kripta oldalfala és láttatni engedte a nagyon rossz állapotban lévő koporsókat” – olvasható a füzet lapjain.
A harmincas években több ilyen irányú kezdeményezés is volt. A füzet részletesebben taglalja az 1933-as terveket, miszerint a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság Szőnyi Endre műépítészt és Wimmer Ferenc műegyetemi tanárt bízta meg a mauzóleum megalkotásával. Anyagiak hiányában azonban a terv kivitelezetlen maradt.
Ugyancsak bővebben foglalkozik Horánszky Lajos és a Kisfaludy Társaság kezdeményezésével. 1934-ben alakították ki a kastélyparkban jelenleg is látható sírboltot, ahová július 2-án újratemették a Madách család tagjainak földi maradványait. A sírboltra Rigele Alajos készítette a monumentális síremléket. Ezzel kapcsolatban a kötetben olvasható: „A művész az emlékmű tervezésénél a legegyszerűbb eszközökkel kifejezett monumentalitásra törekedett (…) Terve szerint a sírbolt tetején fog állni a szobor, Rigele szép megfogalmazása szerint << az Ember égbe vágyó lelke>>“ A síremléket 1936. december 19-én helyezték el a kastélyparkban.
A kiadvány említést tesz az emlékmű finanszírozásáról is. Mint írják, kevés adat áll rendelkezésre, mivel több dokumentum megsemmisült a második világháború idején. Több forrás még ismeretlen, feltárásra vár – írják a szerzők.
A történelmi munkát az MTA Könyvtár és Informatikai Központjának Kézirattárából származó korabeli képanyaggal illusztrálták.
