Szenc és vidéke a múlt tükrében címmel szerveztek helytörténeti szemináriumot október 16-án Hegysúron, a Szenczi Molnár Albert Napok keretén belül. Az érdeklődők a szenci alapiskola és gimnázium tanulóinak előadásait hallgatták meg, akik saját kutatásaik eredményeit összegezték a hegysúri konferencián.
A rendezvényt Gujber László polgármester nyitotta meg. Utána Bors Miklós az 1956-os hősök emlékének adózott tisztelettel, majd Bors Etelka, a Csemadok Hegysúri Alapszervezetének elnöke üdvözölte az érdeklődőket. Az elnök szerint őseink kultúrájára, múltjára büszkének kell lennünk, és azt az utókor számára meg kell őriznünk.
Az elnöki köszöntőt követően Gaucsik István történész elmondta: a hegysúri Csemadok három éve csatlakozott a Szenczi Molnár Albert Napokhoz, az előző két alkalommal kerekasztal-beszélgetést szerveztek. Az idén a helytörténeti konferencia mellett döntöttek, ezzel is erősítve a helyiek öntudatát. A konferencián a szenci alapiskola és gimnázium diákjaié volt a főszerep.
A közönség (Fotó: a szerző)
Strešňák Gábor, a Szenci Városi Múzeum igazgatója tartott bevezető előadást az első világháborúról és annak hatásáról a szenciek és a környékbeliek mindennapjaira, amelyben a veszteséglajstromról is szó esett. Az igazgató elmondta: Pozsony megye legtöbb településén van emlékmű, amellyel a nagy háborúban elesett hősökre emlékeznek. Ezek többsége azonban új keletű, annak ellenére, hogy Magyarországon már 1917-ben hoztak rendeletet ezek felállításáról. Trianon után térségünkben kevés ilyen emlékmű épült, hiszen a csehszlovák hatalom azokat nem nézte jó szemmel.
Strešňák Gábor kiemelte, előfordulhat, hogy az emléktáblákon nem szerepel minden hősi halott neve, valószínűleg sokkal többen veszítették életüket. Ilyen például a szenci emlékmű is, ma már tudják, hogy sokkal többen haltak hősi halált a város lakói közül, mint ahány név a táblán szerepel.
A bevezető után a diákok helytörténeti kutatásainak eredményét ismerhette meg a közönség. „Édes, kedves feleségem …” címmel Korpás Lilla mutatta be ükapja első világháborús leveleit, amelyből tíz maradt fenn. Ezek jól olvashatók, köszönhetően annak, hogy tintaceruzával íródtak, tehát nem fakultak ki. A tíz levélből négyet az ukrán Lanbergből írt, ahol kórházban volt egy fertőzés miatt.
Korpás Lilla (Fotó: a szerző)
Leveleiből derül ki az is, hogy később egy váci kórházba helyezték át. Az utolsó levelet két nappal halála előtt írta. Valószínűleg Lengyelországban egy tömegsírban nyugszik az ükapa, akinek sírhelyét a család szeretné felkutatni. Az első világháborúban hősi halált halt Korpás Lajos minden levelét az alábbi megszólítással kezdte: „Édes, kedves feleségem, és szeretett édes kedves gyermekeim…!”
Zeman Tamás a szenci első és második világháborús hősi halottak emlékművéről tartott előadást. A szenciek már az 1930-as években szerettek volna emlékművet állítani a nagy háborúban elesett hősök tiszteletére, 1937-re el is készült egy terv, amely a bécsi döntés miatt nem valósult meg. Magyarországon 1925-ben indult el az országzászló mozgalom, a szenciek úgy döntöttek, hogy ezt és az áldozatoknak szánt emlékművet összevonják.
Zeman Tamás (Fotó: a szerző)
1940. május 30-án pályázatot írtak ki egy emlékmű megépítésére. A pályázatot Ruff András nyerte meg és 1943-ban át is adták a hősi halottaknak állított szobrot. Ezt 1947-ben ledöntötték és a városi hivatal udvarán elásták, a rendszerváltás után a szobrot Kramarics Lászlónak köszönhetően megtalálták és visszaállították eredeti helyére. A hősök névsora is ott olvasható a szobor hátlapján, de az sajnos nem teljes.
Sztresnyák Muki és a féli iskolafoglalás
Az első világháború időszakáról szóló előadások után Tirinda Eszter az első magyar vers megtalálójáról szólt. Gragger Róbert az Ómagyar Mária-siralom megtalálója rokonságban állt a dédnagymamájával, Schlosser Veronikával. Az Ómagyar Mária-siralom című vers a Leuveni Kódex-ben található, azt egy domonkos rendi szerzetes fordította latinból magyarra. Az Ómagyar Mária-siralomban fejlett rímek, szép alliterációk vannak.
Tirinda Eszter (Fotó: a szerző)
A kódex másolása közben bukkantak rá a versre 1922-ben. A kódex csak 1982-ben került Magyarországra. Gragger Róbert magyar – német – francia szakos tanárként került Berlinbe, ő volt a hungarológia tudomány megteremtője, ő talált rá a versre. Fiatalon halt meg, valószínűleg egy párbajban szerzett sérülés miatt.
Strešňák Adél Vilo Bur birkózóról szólt, akit a szenciek csak Sztresnyák Mukiként ismertek, de a keresztségben a János nevet kapta. A sportoló 17 évesen kezdett birkózni, 1925-ben indult először nemzetközi versenyen, 47 érmet nyert pályafutása során. A birkózóról több korabeli hír is szólt, az előadó az egyik ilyenből fel is olvasott. A budapesti cirkuszban is fellépő Vilo Burt vademberként jellemzik a cikkben, aki a páston teljes tudását bevetve küzd.
Strešňák Adél (Fotó: a szerző)
Egy karikatúra is készült a sportolóról, a gúnyrajz azt ábrázolja, amikor az egyik pozsonyi mérkőzésen ellenfele leharapta füle egy részét, de sikerült azt visszavarrniuk az orvosoknak – tudtuk meg a beszámolóból.
Kiss Kitti a féli iskolafoglalásról adott elő. A második világháború után a faluban csak alsó tagozatos iskola működött. A szülők úgy gondolták, hogy iskolaépítésbe fognak, az engedélyekre több mint egy évtizedig várniuk kellett, majd végre megkezdődött az iskola építése, és azt a lakosok az úgynevezett „Z” akcióban be is fejezték, de nagy megdöbbenésre az épületbe a szlovák iskolát költöztették a hatóságok. Ekkor a magyar szülők ismét kérelmet nyújtottak be és kaptak is engedélyt egy újabb iskola megépítésére. Az is elkészült és 1978-ban át is adták, de ismét a szlovákoknak.
Kiss Kitti (Fotó: a szerző)
A szülők tiltakozásul szeptemberben nem engedték a gyermekeiket iskolába. Majd egy nagypapa csákánnyal indult az iskola épületét megrongálni, mondván, ha az nem lehet a magyaroké, a szlovákoké sem legyen. Végül a tiltakozási akció sikerrel zárult és a magyar gyermekek birtokukba vehették az új iskolát.
A konferencia végén Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke köszönetet mondott a fiatal kutatóknak, akik a helytörténeti és a családtörténeti kutatásokkal hozzájárulnak, hogy ezek a fontos adatok megmaradjanak az utókor számára is. A Csemadok elnöke kifejtette: bízik benne, hogy a kutatásokat folytatják, sőt, mások is csatlakoznak hozzájuk, hiszen igazán nemes célért dolgoznak.
