Kétnyelvű levelet hozott a postás. A levélben a Most-Híd elnöke magyarázza kormányba lépésének előnyeit. A szlovák hírportálok is beszámolnak Bugár Béla magyarázkodó leveléről, de hozzáteszik: az északi háztartásokban nem kapják kézhez a levelet a polgárok. Felmerül hát a kérdés: ott talán szégyen a magyar nyelv használata? Avagy, a hibás lépést csak a magyarok által lakott régióban kell magyarázni?
A politológusok jól tudják, a választási kampány az előző választás eredményének kihirdetése utáni napon kezdődik. Bugár Béla levelét ezért nyugodtan nevezhetjük kampányfogásnak. Másrészt ne felejtsük el, a parlamenti választáson kívül is az urnákhoz járulunk párszor, egy év múlva is, hiszen megyei választások lesznek.
Bugár Béla levelében nem titkolja: azzal kampányoltak, hogy a Smer-rel nem kívánnak kormányra lépni. De potenciális partnerük a KDH nem jutott be a parlamentbe, a Sieť pedig alig lépte át az 5 százalékos küszöböt. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy az MKP-t – mint lehetséges partnert – meg sem említi a párt elnöke, holott néhány közvélemény-kutató ügynökség a magyar pártot is 5 százalék fölé mérte a választások előtt. De hát ezt hagyjuk, mert az együttműködni kész Most-Híd mindenkivel együtt kíván működni, csak a magyarokkal nem, akiket pedig – állítólag – ő is képvisel.
A fent említett két szlovák párt sikertelensége mellé még a saját maga kudarcát is felsorolja Bugár, mondván: „a Híd is kevesebb szavazatot kapott annál, mint amit a korábbi felmérések mutattak”. Ebből persze nem következne egyenesen a Smerrel és az SNS-szel való házasság, de néhány Most-Híd választónak még ezt is le lehet nyomni a torkán. Azt állítva, ez volt az egyetlen lehetséges út. Pedig mindannyian tudjuk, nem ez volt.
Annak ellenére, hogy Bugár Béla a levélben felhívja a figyelmet a felmérések pontatlanságára, azt is ecseteli levelében, hogy a mostani közvélemény-kutatások szerint ennek a kormánynak nincsen alternatívája. Ezek szerint most nem tévednek a felméréseket készítő ügynökségek, csak a választások előtt tévedtek.
Megjelenik a levélben az önsajnálat is. „Meggyőződésem, hogy merész, de helyes lépésre szántuk el magunkat. Tény, hogy ezzel nehezen békélnek meg azok a pártok, amelyek nem kerültek kormányra, amit viszont jobban sajnálok, az az, hogy politikai jövőjüket gyűlölködéssel alapozták meg mindazokkal szemben, akik a kormánykoalíciót alkotják.” Majd ismét elmondja: nincsen alternatívája ennek a kormánynak. Felmerül a kérdés: nincsen alternatívája annak a kormánynak, amelynek tagjai nyíltan támogatják a magyarokkal szembeni intézkedéseket törvényesítő Beneš-dekrétumokat és istenítik Jozef Tisot?! Ezek szerint Szlovákiában nincsen alternatíva a szlovák nacionalizmussal szemben?! Azaz: igaza volt annak, aki szerint a Most-Híd: híd a teljes asszimiláció felé. Tapasztalatból néhányan azt is tudjuk, az elszlovákosodott magyarok jobban gyűlölik a magyarokat, mint azok, akiknek már őseik is szlováknak vallották magukat.
Bugár Béla levelében azt is felsorolta, mi mindent sikerült megtenniük, ami „az emberek életét pozitívan befolyásoló lépés” volt. Jól tippelik a kedves olvasók, nem sok, a magyarság megmaradását is garantáló lépést sikerült megtenniük. Egyetlen pont, ami érinti a magyarságot és sikerült elérnie a Most-Hídnak mióta kormányzó párt: a kisiskolák megmentése. A gond, hogy a kis létszámú iskolák még ezzel nem menekülnek meg automatikusan. Ugyanis a finanszírozás kérdését nem sikerült megoldani, és a középiskolák továbbra is veszélyben vannak. Tehát az iskolák kérdésével jó lenne még foglalkozni és ténylegesen megmenteni azokat, mert a mostani állapot ismét csak átmeneti és időnként a kutya vacsorájához hasonlítható.
Bugár Béla levele végén reményét fejezi ki, hogy végre az ellenzék is dolgozni fog. Valljuk be: mi meg azt reméljük, a kormány is dolgozni fog, és értünk, felvidéki magyarokért is. Majd ígéretet tesz a Most-Híd elnöke, hogy minden évben levélben számol be az elért eredményekről. Illetve azt is megígéri, végigjárják az országot, hogy idézem: „beszélhessünk minden polgárral, aki hajlandó a konstruktív párbeszédre, s nem a gyűlöletkeltés a célja.” Azaz: aki véletlenül mást gondol, mint Bugár Béla és emberei, az nem várt vendég a párbeszéden, mert az gyűlöletet kelt.
