Már tíz napja emésztjük a meglepetést – Amerika magát az „ördögöt” választotta meg elnökének. A tíz nap alatt egyeseknél az ördögi tulajdonságok elkezdtek fehéredni, és ezzel új perspektívák rajzolódnak a világnak, mások pedig kielemzik a megtévesztett nép viselkedését, elemzik, hogy az adminisztráció, a Fed és még ki tudja milyen intézmény hogyan is fogja tudni korlátozni a kikiáltott gonoszt. Mi pedig csak „állunk és a szánk nyitva van”, és benyeljük amint „világnak hátát, hajlítni kell egy púpig el”.
Meglepetésünk félretájékoztatásunkból ered. Mi itt, Európa kevésbé boldog részén az információkból annyit kaptunk, amennyit az irányított média nekünk szánt. Bár azt hisszük, a kommunizmus bukása utáni szabadságban már pontosan informálnak minket, ez a példa is mutatja, hogy ez nem igaz. Hazudnak, vagy csak nem „tárják fel az igazság minden részletét”, tulajdonképpen mindegy, de tény, hogy manipulálnak minket. A média, mint hatalmi ág, pár ember kezében összpontosul a világban, akik ezt az eszközt manipulációra használják, hogy biztosítsák a fennálló világrend és üzletmenet zavartalan működését.
Az irányított tájékoztatásunk Amerikából csak a világhatalom birtokosát mutatja, a hétköznapok Amerikáját nem ismerjük, legfeljebb annyit, amennyi – szintén irányítottan – a művileg kialakított új szükségleteink képéhez kell, hogy megfelelő fogyasztó világpolgárokká nevelődjünk.
Forr a világ, és láthatóan új elosztást követel. Amerika utolsó harminc évében a GDP megduplázódott, de a többletjövedelem a felső három százaléknál csapódott le. A köznép pedig maradt azon a szinten, ahol volt, és ez a világ többi részére hatványozottan érvényes. Erről a helyzetről mondott véleményt az amerikai választó. Őt nem érdekli a világhatalmi státusz, a liberális demokrácia magasztos eszméje (exportja), a globális világ fejlődése, a korábbi életét akarja visszakapni. Azt, amikor az egész hatalmi gépezet a polgárt szolgálja, nem pedig a világhatalom megtartását, azért, hogy egyes hatalmasok globális üzletei jól menjenek.
Az amerikai átlagpolgár érezte ezt, és nem érdekelte, hogy az irányított sajtó mivel próbálja mosni az agyát, miként alakították ki a negatív képet a republikánus jelöltről. Csak egyet érzett, a demokrata jelölt az eddigi korrupt adminisztráció képviselője, és belőle nem kér.
A világban ma már nincs jelentősége az ideológiáknak. Megszűnt a szociális, a konzervatív, de a liberális eszmekör is. Maradt a globális és a lokális megközelítés. Ma, amit liberális demokráciaként lenyomnak a torkunkon a politikailag korrekt kategórián keresztül (öncenzúra), az semmi egyéb, mint hatalmi eszközrendszer és manipuláció a globális üzletmenet bebiztosítására. Ki kell mondani, hogy a jelenlegi rendszer nem nevezhető demokráciának, csak demokratikus álca mögé bújtatott irányított társadalomszerveződésnek.
Ez pedig nem csak Amerika lokalitásait érinti, de a világ összes térségét. Mert a globális szerveződésnek egyik fő célja, hogy a térségek egyformává váljanak, ahol a világpolgár és a világtőke egyformán jól tudja magát érezni. A lokalitás vessze el egyedi arculatát, a kisközösségek bomoljanak fel, hogy megszűnjön az az összetartó erő, ami akadályozná a globalizmus beszivárgását, penetrációját a térségbe.
A mi helyzetünk annyiban speciális, hogy a kommunista diktatúra után önként és dalolva vettük át ezt a rendszert, remélve, hogy ez lesz a szabadság és a fejlődés lehetősége. A felvidéki magyarság számára pedig közösségeink szétbomlása, a lokalitás egyedi arculatának elvesztése katasztrofális következményekkel járt.
Az elmúlt huszonöt évben értelmiségünk nem tudta megfogalmazni a globalitás-lokalitás kérdéskörre adandó válaszokat, hanem, a manipulációnak engedve, a konzervatív-liberális álellentétbe fektette energiáit. Ez az ideológiai álellentét (miután eltűnt belőle az ideológia) pedig szépen átalakult mára érdek-ellentétté, és félő, hogy továbbörökítjük a fiataljainkra is. Bár egyesek ebből szépen megélnek, de van ennek egy katasztrofális következménye: a felvidéki magyarság elvesztette értelmiségét, a felvidéki magyar értelmiség pedig elvesztette a tömegbázisát. Ez annyit jelent, hogy a felvidéki magyar értelmiség, mint olyan, megszűnt, csak individuális értelmiségiek maradtak.
És akkor most eljött az ördög vagy angyal (majd meglátjuk), aki kövér, pofákat vág, és a szavait sem fésüli meg tisztességesen, de mindez kell ahhoz, hogy másfajta gondolkozásra késztesse a világot, ahogy minket is. Még nem tudni, mit fog elérni, miben tud újítani, vagy mennyire darálja be a gépezet. Túléli-e az elnökségét, vagy másfajta végzetet szánnak neki a hatalmasok. Egy biztos, a William mester tollára illő dráma első felvonása izgalmasra sikeredett.