A 20. évfolyamába lépett Szőrös Kő című irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat idei 3. száma ezúttal egy dadaista blokkal indít. Száz éve indult el ugyanis a Dada mozgalom Zürichben, valamint százhúsz éve született a mozgalom atyja, Tristan Tzara (Samuel Rosenstock). A két évfordulót a lap egy összeállítással ünnepli.
„1916‒17 időszakában úgy látszott, hogy a háború soha nem fog véget érni… Határozottan a háború ellen voltunk, anélkül azonban, hogy az utópisztikus pacifizmus hajlékony redőibe bújtunk volna. Tudtuk, hogy a háborút csak úgy lehet elpusztítani, ha kitépjük gyökereit is. Türelmetlenül élni szerettünk volna, s megcsömörlöttünk a modern civilizáció minden formájától, alapjaitól, észjárásától, nyelvétől, s lázadásunk olyan jelleget öltött, melyben a groteszk és az abszurd jóval túlhaladta a művészi értékeket” – nyilatkozta a mozgalomról Tzara, aki Hans Arp beszámolója szerint 1916. február 8-án, a délutáni órákban találta ki a mozgalmuk elnevezésévé vált dada szót, s a szó rövidsége, szuggesztív hatása és hangzása magával ragadta elvbarátait. Talán így volt, talán nem, az biztos, hogy a Szőrös Kő jubileumi összeállításában helyet kapott Tristan Tzara a Vanity Fair hasábjain 1922-ben megjelent visszaemlékezése (Emlékeim a Dadáról), valamint két verse (Dada ének; Gyere velem vidékre), továbbá Francis Picabia (1879–1953) két dadaista költeménye (Anekdota; Oxigén). Picabia a dadaizmus egyik főszereplője volt, festő, illusztrátor, költő, újságíró. Párizsban született, apja francia, anyja kubai spanyol volt. Excentrikus művészként ismerték, aki nem engedelmeskedett a politikai kánonoknak és a stilisztikai dogmáknak. Jelentős szerepet játszott a dadaizmus és a szürrealizmus kibontakoztatásában. Tristan Tzara és Francis Picabia szövegeit Balázs F. Attila fordításában olvashatjuk.
Az összeállítás kortárs költők dada ihlette műveivel folytatódik, először Bíró József poémája, a Dada / Az esztendő 351 napjára című poémája, majd Vass Tibor El plázkondor (Az El, Kondor, pláza idejéből) című költeménye következik. A blokkot Tsúszó Sándor eleddig ismeretlen dadaista versei zárják, amelyeket a komáromi Zenepavilon alagsorának egy meglazult téglája mögé rejtve találtak meg 2000-ben. A sokáig kallódó, majd újra elveszettnek hitt hat darab lírai műremeket először a Szőrös Kő hasábjain olvashatja a tisztelt olvasó.
Az Ékkő rovat ismét a kortárs magyar irodalom legfrissebb alkotásaiból szemezget. Zalán Tibor Vázlatok útközben című verse egy külföldi utazás mozzanatait jeleníti meg elemi erővel, Standovár Ágota három költeménye az emberi kapcsolatok bonyolultsága fölött mereng, Fellinger Károly öt rövid lírai alkotása pedig az emlékek álarcosbáljába kalauzol el bennünket, ahol megpróbál bepillantani egy-egy szépséges, vagy éppen ijesztő maszk mögé. N. Czirok Ferenc Nyolcezer-száz Volt című rock and repp dala Lemmy angol énekes, basszusgitáros, a Motörhead együttes alapító frontemberének emléke előtt tiszteleg, végül Aich Péter nemrégen napvilágot látott Hadszíntérjelentések című regényéből is olvashatunk egy fejezetet.
A Startkő rovat Domonkos Ágnes Míg a halál választ című novelláját és Tóth N. Katalin Gubanc második élete című elbeszélését mutatja be. A Kőtörő kritikarovatban elsőnek Petr Hruška cseh költő, forgatókönyvíró új verseskötetének utószavát olvashatjuk Pollágh Péter tollából. Szepes Erika az AB-Art Kiadó „Legszebb versek” sorozatának 20. kötetéről írja le véleményét, majd Hrbácsek-Noszek Magdaléna Zsidó hagyományok Galántán és környékén című monográfiáját Lanz Roland, Szabó Réka, Sáska Nagy Ildikó és Számel Petra méltatja.
A Szőrös Kő idei harmadik számát korabeli dadaista plakátokkal, kollázsokkal, fényképekkel, a dada mozgalomban részt vevő művészek alkotásaival illusztrálták.
