A közelmúltban látott napvilágot a Pro Futuro Hungarica kiadó gondozásában Csáky Pál legújabb könyve, az Üzenet.
A bevezetőben a szerző mindjárt magyarázatot is ad arra, hogy miért olyan a könyv, amilyen, és ő miért marad „csak” kérdező. „Egy korosztály több képviselője szerepel ebben a könyvben /…/, de közel sem mindenki, akinek helye lenne benne. Azé a korosztályé, amely a múlt század negyvenes éveinek gyalázatos jogfosztó időszaka után a semmiből építette újra a felvidéki magyar írásbeliséget, szellemiséget /…/ tették a dolgukat, s nélkülük ma nem ott tartanánk, ahol tartunk. Tisztelet illeti őket ezért, tisztelet illeti generációjuk minden elkötelezett tagját, köztük természetesen azokat is, akik sajnos már nem lehetnek közöttünk” – vallja.
A megszólítottak beszélnek, Csáky „csak” kérdez, de úgy fogalmazza meg a kérdéseit, hogy a feleletekből átfogó képet nyerhessünk a „Nagy Háború” befejezése utáni újraindulásunk keserves időszakáról, a felvidéki magyarokat sújtott hontalansági, némasági korról, és az utána következő hullámzó értékű hét évtizedről.
A hosszabb-rövidebb esszéket olvasva sok oldalról megvilágítva kapjuk meg a választ a feltett kérdésekre a nyolcvan felettiektől, a társadalmi életünkben jelentős szerepet betöltött gondolkodóktól. Már az egyes írások címe is sokat sejtet: Koncsol László: Isten az iszlám segítségével hódítja vissza Európát, Mács József: Szolgálatos irodalomra lenne szükség napjainkban, Erdélyi Géza: Ha az ember igazán szeretné és vigyázná glóbuszunkat, mennyországnak is jó lenne, Tőzsér Árpád: Ars longa, vita brevis – a művészet örök, az élet rövid, Duba Gyula: Merre megy a világ? (A válasz kísérletének csődje), Szeberényi Zoltán: Tűnődések és kétségek, avagy: Mi lesz veled emberke? Bartal Károly Tamás: A Teremtőnek tervei vannak velünk és a világgal, Csáky Pál: Főhajtás egy generáció előtt, és Dobos László emlékére: Egy sors által megpróbált nemzedék. A sort az újból megnyilatkozó Duba Gyula: Epilógus a kezdetekről írásával fejezi be. És ezzel az írással lett egész a könyv.
A Csáky által feltett kérdések gondolatépítésükben lényegében azonosak, életvallomásra kényszerítők. Ez adja a könyv igen-igen nagy értékét. Nyolcan vallanak a második világháború után a béke helyett beköszönő kollektív háborús bűnösnek nyilvánításról, a Felvidéken a minden tekintetben földbe tiport magyar élet újraindításáról, újraindulásáról, a hetven év alatt elért talpra állásról.
Minden kérdezett elmondja a saját sorsát, a saját küzdelmeit, a saját életfilozófiáját, beleágyazva azt a társadalmi élet alakulásába. Közülük mindegyik a saját életével alakítja a társadalmat: az írók újraindítják az irodalmi életet,a felvidéki magyar irodalmat és rövid húsz év alatt teszik azt az anyaországéval mérhetővé. A pedagógusok az iskolaszervezés, az oktatás területén végeztek szinte hihetetlen munkát, más kultúrmunkások hivatásos színházakat, népi együtteseket, országos kulturális fórumokat teremtettek, a hit szolgája a vallás lerombolása ellen küzdött.
Csáky szavaival …”az emberiség szintjén kiváló művészek, kiváló történészek, elemzők publikálnak fontos írásokat, melyeknek fényében egyre pontosabb képet kapunk a világ történéseiről, az elmúlt évtizedek legfontosabb döntéseiről./…/Ott vagyunk ebben a képben mi is, szerény módon a szlovákiai magyar közösség tagjai. Ha teljesebb képet igényelünk magunkról, nem szabadna megfeledkeznünk arról, mi történt velünk a huszadik században./…/ S miután a sors abban a kegyelemben részesített, hogy eme korosztály több tagjával nagyon jó – talán barátinak is nevezhető – viszonyt sikerült kialakítanom, úgymond belülről is láthattam azt a világot, amelyben éltek, s megcsodálhattam azokat a gondolatokat, amelyek tetteiket irányították./…/olyan generáció voltak, amely mindenek előtt magyarságban gondolkodott, ha az elképzelt jövőt, vagy tetteit készítette elő, s bár kegyetlenül megpróbálta őket a sors, a legtöbbjük büszkén felmutatható életpályát tudhat maga mögött.”
Ezért biztatta szólásra Csáky őket, a megszólítottakat. A kérdezettek magukról beszélnek, de a mi sorsunkat is elmondják. A mai fiatalok, de az idősebbek is, olvasva a sorokat, nagyszüleik-szüleik sorsát ismerik, ismerhetik meg, mélyebben értelmezhetik a múltjukat. Ezért is ajánlom ezt a Pro Futuro Hungarica kiadó gondozásában 2016-ban megjelentetett könyvet mindenkinek, elsősorban minden felvidéki magyarnak, illetve minden magyarnak, éljen bár a világ bármely részén, de ugyanakkor az országunkat uraló nációnak is.
