Madách Imrére emlékeznek a Nógrád megyei ünnepségen január 20-án, Balassagyarmaton. Ennek az ünnepi alkalomnak a során adják át Huszti Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznek, színiakadémiai rektornak, színházigazgatónak, rendezőnek és Szvorák Katalin Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekesnek, előadóművésznek az idei évi Madách Imre-díjat.
A rangos elismerés kapcsán érzéseiről, terveiről kérdeztük a felvidéki gyökerekkel rendelkező előadóművészt, népdalénekest.
Több díjat tudhat már magáénak. Hogyan fogadta a Madách-díjat?
Ez az újabb díj, akárcsak az összes eddigi, váratlanul érkezett. A Madách-díj különleges értékkel bír számomra, mert szűkebb régióm, a gyökereim, a szülőföldem és Madách üzenetét érzem belőle. Külön öröm, hogy a másik díjazott az általam nagyon tisztelt Huszti Péter. Az eddigi Madách-díjasok névsora is üzenetértékű számomra, hiszen a díjazottak között ott található többek között Keresztury Dezső, Kass János, Sinkovits Imre, Csohány Kálmán, Ránki György és Supka Magdolna. Nagy öröm volt felfedezni körükben Komlós Aladárt, szintén Sztregova szülöttét, akinek Lajos utcai lakásában többször vendégeskedtem. Felesége a Kassáról elszármazott Palotai Erzsi néni volt. Lényegében ő táplálta belém végzős egyetemistaként a hiányzó önbizalmat, és ő nevezett el „benső fényforrásnak, a napsugár kishúgának”.
Jankovics Marcell nevének szintén megörültem, hiszen budapesti szárnypróbálgatásaimkor az Egyetemi Színpadon ő rendezte a Kárpát-medence magyar népdalpárhuzamaiból felépülő „Virágok vetélkedése” című estet. S a legnagyobb örömmel fedeztem fel az eddigi díjazottak közt Rajeczky Benjamint, Béni bácsit. Ő volt az, akivel valóban Nógrádon túl, az énekeken túl is összekapcsolódott a lelkem.
„Összekapcsolódott a lelkem … Milyen hatással bírt munkásságára Rajeczky Benjamin?
Béni bácsival, a Röpülj páva zsűrijének elnökével 1981-ben kerültünk egymás látószögébe. Többször toppantam be puritán pásztói otthonába, ha csak egy rövid időre is, hogy láthassam őt, hogy mosolyából, biztató pillantásából erőt, optimizmust, emberséget merítsek. Ő szavak nélkül is tudott hatni. Amikor megjelent az első lemezem, hosszú levélben köszönte meg a küldeményt, s biztatása most sem maradhatott el: „…És minden stúdium mellett megmaradt autentikus népdalhangnak, erőteljes és temperált változatban egyaránt. Szívből kívánom, hogy célja: a népdaltudományban otthonos népdalművészet iskolát teremtsen, Kodály szíve vágya valósul meg benne.” Jólestek reményt adó sorai, nekem, az örök kétségekkel és kishitűségekkel küszködőnek.
(Fotó: evangelikus.hu)
Mit jelent az Ön számára ez a díj?
A Madách-díj még jobban figyelmeztet a küldetésre, a szolgálatra, a küzdésre. Eszembe jut egy Illés Lajos „Magyar Ének” című darabjában általam is énekelt dal, Horváth Árpád kárpátaljai költő megzenésített versének üzenete:
„Mert a haza nem eladó.
Ezüst pénzre sem váltható.
Mert a haza lelked része,
Határait beléd véste
Ezer éve,
Ezer éve a hit.
Mert a haza kereszted is.
Betlehemi csillagod is.
Hiába tiporták hadak él,
Hiába tiporták hadak él.
Mert a haza
Mert a haza
Te magad vagy.”
Kodály Zoltán egyre időszerűbb gondolataival vallom: „Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg.” Magamat az igazi palóc archetípusok közé sorolom, ők a „lelki” emberek, akik egykoron sokkal többen voltak. Szinte kizárólag csak a paraszti és juhászelődeimtől kapott ösztönök irányítják a lépéseimet, család- és szülőföld iránti szeretetemet. Azért is felemelő érzés ezt a díjat megkapni, mert kötelez és figyelmeztet értékeink továbbadására, éltetésére. Mindeközben tisztában vagyok az élet mulandóságával. Madách alábbi sorai alapján is tudatosítom, hogy valóban mily parányi porszem vagyunk a világmindenségben: „A teremtés történetében csak világok sírja számoltatik, egy ember földi báb, élete buborék, mely nyom nélkül enyész el.”
