Január 24-én kísértük utolsó földi útjára, a nagymegyeri temetőbe Ág Tiborné Bak Erzsébetet, mindannyiunk kedves Erzsi nénijét, Ág Tibornak, az MMA akadémikusának, Felvidék szorgalmas magyar népdalgyűjtőjének hűséges társát, önzetlen támogatóját, feleségét, három gyermekük szerető anyját.
Erzsi 1951-ben Pozsonyban a magyar tanítóképzőben (akkori Pedagógiai Gimnázium) kapta kézhez a tanítói oklevelét. Ott ismerték meg egymást Tiborral. Aztán Martosra helyezték tanítani, szívesen ment oda, mert a Vág-parti gátőrháztól, ahol a család élt, nem is volt Martos olyan nagyon messze. Zsitnyan István igazgató pedig nagy örömmel fogadta az újonnan megnyílt magyar iskolába a fiatal tanerőt, akiből igazi néptanító vált, az elemi tagozatnak volt a tanító nénije.
Még 1952 január elején Ág Tiborral az első néprajzi gyűjtőutunk második része a hagyományát hűen őrző faluba, Martosra vezetett, míg az első felét a zoboralji községekben töltöttük. Tibor népdalt és népzenét, én néptáncot kutattam. A két hétig tartó gyűjtőutunk nagyon sikeres volt. Utána még többször ellátogattunk Martosra, majd Tibor és Erzsi nagy meglepetésemre júliusban Pozsonyban a várkerti szabadtéri színpad előtt, ahol éppen véget ért az általunk rendezett magyar népművészeti műsor, megkért, hogy másnap legyek az esküvői tanújuk. Így lett, másnap Pozsonyban a városháza híres Tükörtermében életre szóló hűséget esküdtek egymásnak. Megtartották az egymásnak tett fogadalmukat, most már egy sírban fekszenek Nagymegyeren, a temetőben.
Ág Tiborné Bak Erzsébet temetése (fotó: Takács András/Felvidék.ma)
Erzsébet egy rövid időt kivéve tanító volt világéletében. Martoson kezdte, Galántán folytatta, majd Nagymegyeren eresztett gyökeret a család. Tibor pedig a Csemadok énekzenei szakelőadójaként folytatta a dal-, zene- és néphagyomány gyűjtését, az énekkari mozgalom terjesztését. Aztán 1953-ban megszerveztük a NÉPEST, a hivatásos Csehszlovákiai Magyar Népi Együttest, annak lett művészeti vezetője és karnagya, Erzsébet pedig az énekese – ez az az egy év, amikor nem tanított, hanem énekesként követte társát. Az együttes állami feloszlatása után 1957-től Tibor igazgatója és művészeti vezetője lett az újonnan alakult Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttesnek. Erzsébet galántai tanítóként tagja lett az énekkarnak, de közben énekelt Galántán a Kodály kórusban is, melynek Tibor volt a karnagya, majd átköltöztek Nagymegyerre, ahol a Tibor vezette Bárdos énekkarban énekelt és a nagymegyeri magyar iskolában tanított. Közben felnevelt három gyermeket: Tibort, Zoltánt, Erzsikét. Tibor pedig megszállottan végezte a néprajzi gyűjtőmunkáját. Az Erzsébet biztosította háttér nélkül ezt bizonyára nem tehette volna.
Ennek a családi háttérnek is köszönhetjük, hogy a felvidéki magyar ének-, zene-, és szokáskultúra ma szerves részét képezi az egységes magyar hagyománykultúra kincseinek.
Nyugodjék békében.
