Abafalva község önkormányzata a Csehországba való kitelepítés 70. évfordulója és a kényszermunkatáborba való elhurcolás 72. évfordulója alkalmából a katolikus templomban megemlékezést rendezett január 29-én.
Az elhurcolások emléke fájdalommal teli a kis gömöri község életében. Az 1947. január 27-én, azaz hetven éve kezdődő deportáláskor 27 magyar családot, összesen 98 személyt szállítottak el katonai teherautókon a tornaljai vasútállomásra, s onnan marhavagonokban az ismeretlenbe. A transzportban az abafalvaiak mellett ott voltak a kövecsesiek és a szentkirályiak is.
Hanobík Irénke, Abafalva község polgármestere több családot végiglátogatott a megemlékezés előtt, s aktualizálta a meghurcoltak listáját, melyet az emlékmise során felolvasott.
„Úgy, ahogy sok más felvidéki településen, itt is meg kellett emlékezünk, hogy feledésbe ne merüljön, mi is történt azokban a fájdalmas években, amikor embertelen körülmények között dolgoztatták, rabszolgaként bántak falunk lakosaival” – mondta a Felvidék.ma-nak Hanobík Irénke. Hozzátette, valóban ez a mi felvidéki magyar holokausztunk. „Ezek a magyarok az elmúlt 70 évben egyetlen bocsánatkérő szót, sem kárpótlást nem kaptak. Nagy megaláztatásban volt részük. Itthon pedig sírástól volt hangos a falu, még a harang is szomorúan szólt, s nem volt olyan család, akit ne érintettek volna ezek a borzalmak” – mondta.
A misét Cseh István putnoki esperes-plébános celebrálta (Fotó: Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Megemlékeztek az 1945. január 23-án málenkij robotra elhurcolt 68 fiatalról is, akiknek a nevét emléktábla őrzi a templom bejáratánál. Az emlékező misét, melyet a putnoki Cseh István plébános esperes celebrált, a borzalmak elszenvedőinek ajánlották fel.
Cseh István prédikációjában rávilágított, hogy a deportálásokról, málenkij robotról központilag is meg kell emlékezni, hiszen az egész nemzet sorstragédiájáról van szó. Megemlékezett Placid atyáról is, aki nemrég, 101 évesen hunyt el, s szintén megjárta a gulág poklait. Példaként állította az emlékezők elé, hogy ő is megőrizte a hitét, s tanúságot tett arról az evangéliumról, amikor Jézus azt mondja, hogy boldogok a szegények, boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért. S feltette a kérdést, hogy lehet boldog valaki, akit elhurcolnak szüleitől, testvéreitől több ezer kilométerre?
Koszorúzás a templom falán elhelyezett emléktáblánál (Fotó: Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
„Nekünk, akik itt vagyunk, s emlékezünk a „kicsi robotra” elhurcoltakra, a kitelepítettekre, az legyen az erőforrásunk, hogy akár élünk, akár halunk, mi az úréi vagyunk. Adja Isten, hogy mi az életünk horgonyát abba az Úrba vessük, aki úgy szólt, hogy én vagyok az út, az igazság és az élet” – mondta.
A misét követően meghitt és megható program keretében megkoszorúzták a templom falán található emléktáblákat, s mécseseket gyújtottak az ártatlan áldozatok tiszteletére.
