Szamos Zsuzsanna gimnazistaként újságírónak készült, közgazdász lett, közben mindig is a művészetek, a színház és az irodalom vonzásában maradt. Huszonöt éve szolgálja Ajnácskő és a környező falvak lakosainak kulturális életét, táplálja magyarságtudatukat – így mutatták be őt Galántán a magyar kultúra napja alkalmából tartott rendezvényen, ahol átvehette a Csemadok Közművelődési Díját. Beszélgetéseink alkalmával többször hangsúlyozta, semmi különöset nem tesz, csak azt, amit a szíve diktál.
Mikor lett Csemadok-tag? Miért tartotta fontosnak, hogy belépjen a Csemadokba?
1985-ben költöztünk Ajnácskőre, akkor léptem be, mivel megszólítottak, hogy csatlakozzam a csapathoz. A gyermekem akkor ment iskolába, úgy gondoltam, hogy ott a helyem a Csemadokban.
1990-ben lett az alapszervezet elnöke. Milyen tervekkel vette át a szervezetet, mit sikerült belőlük megvalósítani?
Lemondott az elnök, és a tagság azt mondta, megbízik bennem, vegyem át a tisztségét. Bizalmat szavaztak a taggyűlésen, ennek pedig igyekeztem megfelelni. Az volt a tervem, hogy a Csemadok segítségével fellendítjük a közösségi és kulturális életet a faluban. Az egészet a közösségért vállaltam, és most is úgy gondolom, hogy jól csak csapatban lehet dolgozni, a sikereink közösek, nem csak az elnöké. Azt szerettem volna, hogy legyenek kulturális csoportjaink, mert akkor éppen nem voltak, holott előtte ismertek voltak és jól működtek. Nagy hagyománya volt a női és a férfi énekkarnak, korábban volt citerazenekar is. Ismert volt Agócs Feri bácsi citerakészítő, aki korábban tanította a gyerekeket, de mire én átvettem a tisztséget Ajnácskőn, ezek megszűntek. Abból indultam ki, hogy ha megszervezzük a rendezvényeket, az emberek eljárnak majd ezekre, együtt lehetünk, kialakul egy jó közösség. A helyiek a közösségben beszélgetnek majd, lesznek élményeik. Fontosnak tartottam, hogy újra legyenek csoportjaink, amelyek a hagyományokat tovább adják. Túlságosan nagy céljaim sosem voltak, mindig csak azt vettük sorba, amit tenni kellett. Nagyon jól összejött minden, mert az egyik vezetőségi tag, Bial Edina elvállalta az énekkar megalakítását, összeszedte az énekeseket és vezette a csoportot. Megemlékeztünk a nemzeti ünnepeinkről, bálokat szerveztünk, összejöveteleket, előadásokat tartottunk, beindult az élet.
Szamos Zsuzsanna átveszi a díjat Bárdos Gyulától, a Csemadok elnökétől (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A méltatásban az is elhangzott, hogy kopjafát állítottak és emléktáblát avattak.
1999-ben a Csemadok megalakulásának ötvenedik évfordulójára készíttettünk Nagyferenc Katalinnal egy kopjafát, melyet a templom melletti téren avattunk fel. Az ünnepi műsorban az ajnácskőiek voltak a szereplők. Előtte alakult egy rockzenekar, ők is felléptek, támogattuk őket, hogy tudjanak felszerelést venni. Az énekkar és a citerazenekar szintén újraalakult. Kétórás kultúrműsort tudtunk összeállítani úgy, hogy csak a saját csoportjaink léptek fel. 1999-re nagyobb lendülettel indult a munka, és ez jó alap volt ahhoz, hogy műsorokat állítsunk össze. 2000-ben év végére szintén készítettünk egy műsort, s ekkor még egy alkalmi színjátszócsoportunk is fellépett.
Később elindult az ajnácskői Váralja Fesztivál is. Említette, hogy az évfordulóra a saját csoportjaikat hívták fellépni. A fesztivállal is az volt a céljuk, hogy a helyi tehetségeknek legyen bemutatkozási lehetőségük?
A 2000-ben bemutatott műsor után gondolkoztunk el azon, hogyan is folytathatnánk. Szerettünk volna egy rendszeres jellegű rendezvényt beindítani, amellyel hagyományt teremtünk. Akkor találtuk ki a fesztivált, melyet népművészeti fesztiválként indítottunk, a Váralja Népművészeti Fesztivál elnevezést adtuk neki. Az volt a célunk, hogy a régióban működő hagyományőrző együtteseknek is lehetőségük legyen bemutatkozni, fellépni. Közönségcsábítóként pedig ismertebb együttesek, az Ifjú Szivek, a Szőttes és Agócs Gergő is meghívást kapott. Az volt a tervünk, hogy minél több embert megszólítsunk. Arra gondoltunk, a gyerekeket is aktívan be kell vonni a rendezvénybe, ezért szerveztünk nekik alkotóházakat. Így a családokat is meg tudtuk szólítani. A népművészeti fesztivált szélesítettük, talán öt évvel ezelőtt ezért átneveztük kulturális fesztiválnak, szélesítettük a palettát. Továbbra is van egy népművészeti része a rendezvénynek és a másik részében a mai modern kultúrát ugyancsak bemutatjuk.
Már ugyan nem elnöke a szervezetnek, de továbbra is tevékeny. Mivel segíti az alapszervezetet?
Valóban, folytatom a munkát. Egy éve adtam át az elnökséget. Az utódom egy 25 éves fiatal, akinek volt bátorsága, hogy átvegye a helyi Csemadok munkájának az irányítását. Ha igény van rá, akkor elmondom a tapasztalataim, tanácsot adok. Amíg szükség van rám, amíg elfogadják az ötleteimet, ott szeretnék maradni a csapatban. Az a célom, hogy megmaradjon a folytonosság. Segítek a pályázatokban is.
Azt mondják, az ember nem a díjakért dolgozik, még akkor sem, ha a munkájáért nem kap juttatást. Ennek ellenére erőt ad a továbbiakhoz egy elismerés. Ön ezt, hogyan látja?
Felemelő, nagyon jó érzés. Természetes, hogy nem ezért csináltuk, csináltam. És nagyon köszönöm, hogy rám gondoltak azok, akik jelöltek. Az, hogy megkaptam a Csemadok Közművelődési Díjat, számomra azt is jelenti, hogy személyemen keresztül az ajnácskői Csemadokban elért eredményeinket jutalmazták. Eredményeket csakis olyan kiváló csapattal lehet elérni, amilyen az ajnácskői alapszervezet! Ezért köszönettel tartozom, hiszen az ajnácskői Csemadok azért működik jól, mert sok jó ember dolgozik ott.
