Irodalmunk kiemelkedő alakját, a nagy palóc írót, Mikszáth Kálmánt a szülőföld megannyi helyéhez fűzték szoros és termékenyítő szálak. Említettük már Szklabonyát és Horpácsot, ám ha valamennyi, az általa is megörökített földrajzi helyet szeretnénk elősorolni, a helynévtár igen hosszú lenne.
Ezért itt elsősorban csak azokról a településekről szólunk, ahol valamilyen látható Mikszáth-emlék (tábla, szobor, sírhely) is található. Persze, nem feledkezhetünk meg a művekről sem: arról például, aminek a Mikszáth-írásokban is vannak nyomai.
Ha a Mikszáthot kedvelő és az ő életrajzát valamennyire ismerő olvasó a szülőfalutól észak felé utazik a Kürtös patak völgyén át, errefelé sem tudja mellőzni az írót. Hiszen erre vezettek egykor oly gyakran az ő útjai is. Diákkorában Rimaszombat és Selmec felé, de már azt megelőzően is sűrűn utazott nagyapjával vasárnaponként Nagykürtösre, illetve az ottani templomba, e völgyecskén keresztül. Abba a templomba, ahol őt születése után nemsokára megkeresztelték; abba a faluba, ahonnan ősei egyik fele kirajzott.
A keresztelőkút (Fotó: Csáky Károly)
Írásai révén nagykürtösi emlékei is fennmaradtak mind a mai napig. A Prakovszky, a siket kovács című kisregényében Usánci-völgynek nevezi az itteni tájat, s ezt írja istenfélő nagyapjáról: „… vasárnaponként felült a bricskára, rossz időben, jó időben egyaránt áthajtott a harmadik faluba, Krizsnócra, a templomba (közelebb nem volt lutheránus eklézsia), és egész délelőtt nagy áhítattal zengedezte az istent dicsérő zsoltárokat.”
Majd néhány sorral odébb ez olvasható: „Mikor már egy csöppet nagyobb lettem, engem is magával hordott a templomba, és én szerettem is vele járni, eleinte azért, mert az Usánci-völgyben a sima úton megengedte, hogy én hajtsam a lovakat…”
Regényéből elsősorban az itteni templomjáró alakokat ismerhetjük meg: Csúry Mártont például, aki „rendesen elaludt s nagyokat hortyogott a prédikációk alatt”; Buzinkaynét, a „buzgón imádkozó özvegyet” ; Krizsnóczy Pált, a falu ősi urainak sovány ivadékát, aki „címeres külön padjából legelteti szemét a falu hajadonain”; Pornya Józsefet, a Rigyi-pusztai kasznárt, aki „isten viselkedése szerint dobott a perselybe egy fényes huszast vagy egy krajcárt”.
És sok-sok érdekes alakot látunk még a Mikszáth megfestette színes palettán. Például Funtyikot, a kilencvenéves molnárt, aki köhögési rohamaival zavarja az istentiszteleteket; Gáll Piroskát, aki „alabástrom fogait csillogtatja, azért énekel folyamatosan”. S itt van természetesen Prakovszky, a siket kovács, aki „hangját szereti bámultatni”, mert „mióta nem hallja, még szebbnek képzeli azt”.
Róla azt is megtudhatjuk, hogy szemben lakott a templommal, és az öreg Mikszáth, aki jó barátságban volt vele, „istentiszteletek előtt mindig kikérdezte tőle a politikát, mert a kovácsműhelyek azon időben az újságot pótolták. Messziről jött utasok megálltak a kovácsműhelyek előtt kocsit tataroztatni, lovat patkoltatni, és ami hírt összeszedtek útközben, azt kicserélték a kovácsnál új hírekért, amelyeket más országrészekből jött utasok hagytak ott”.
Nagykürtös a színhelye A csehek Krizsnócon című novellának is, melyben a három vándor muzsikus az itteni kastély urait szórakoztatta lankadatlan kedvvel. Volt itt két kastély is hajdan, az öregebben, melyben Ambrózy Lajos lakott, még Kazinczy Ferenc is megfordult.
A Krúdy Kálmán csínytevései című kisregényben egy kürtösi szűrszabó lép elénk a helybeliek közül, aki társaival együtt éppen a gyarmati vásárba igyekszik: „A mágnás-mesteremberek, mint a kürtösi szűrszabó Bocskó János vagy az esztergályi csizmadia Kapor Mátyás, a háromszögletes ládákban viszik a portékákat, a ládák tetején a majszternék ülnek nagy begyesen, a sátor is ott van fölrakva darabokban a saroglyában.”
Mikszáth apai nagyapja, Sámuel az 1800-as évek elején a földesuraság kocsmárosa volt Nagykürtösön. Itt élt hosszabb időn át feleségével, Tarcsányi Zsuzsannával és családjával együtt. János, az író apja itt született, Mikszáthot pedig a már említett nagykürtösi templomban tartották keresztvíz alá.
Kubányi Lajos festménye a templom oltárán (Fotó: Csáky Károly)
Megvan még az evangélikus templomban az egykori keresztelőedény, a templomot pedig 1639-ben emelték rokokó-klasszicista stílusban a poltári Soósok. 1773-ban a Tihanyiak, az Ambrózyak és a Csemitzkyek jóvoltából barokkosították Isten eme hajlékát. Minderről az oltáron látható régi tábla is tanúskodik. Az oltárképet, amely a keresztrefeszítés jelenetét ábrázolja, Nógrád jó nevű festője, Kubányi Lajos készítette.
Kürtösön, a régió székhelyén egyébként azelőtt se szobor, se tábla nem emlékeztetett senkit a szülőföld nagy fiára. Igaz, egy rövidke utcát elneveztek róla. S itt rendezték meg a bársonyos forradalom előtt több mint egy évtizeden át a Mikszáth-napokat. A hajdani lelkes szervezők sok neves kutatót, előadót elhoztak ide, s talán van némi érdemük nekik is abban, hogy a Mikszáth-kultusz élt és él a szülőföldön, a szklabonyai ház pedig nem dőlt össze.
1997-ben a Palóc Társaság és a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya Mikszáth Kálmán Emléknapot tartott Nagykürtösön, melynek keretében szerettek volna egy emléktáblát is elhelyezni az evangélikus templom külső falán. Sajnos, erre még ekkor sem kaptak engedélyt a kezdeményezők.
A nagykürtösi MIkszáth-tábla (Fotó: Csáky Károly)
A Mikszáth tiszteletére készített kétnyelvű emléktáblát végül is 2000-ben leplezték le a templom bejáratánál, hogy hirdesse: itt kapott törvényesen is nevet a nagy palóc.
A fekete márványtáblán ez a szöveg olvasható: „Itt keresztelték meg/ MIKSZÁTH KÁLMÁN/ nagy magyar írót/ Palóc Társaság 2000 Csemadok”. Ha erre járunk, álljunk meg egy pillanatra, s hajtsunk fejet Mikszáth eme állomáshelyének táblája előtt!
