Az ex-kormányalelnök úr osztja az észt a felvidéki magyaroknak. Felháborította őt, hogy akad olyan magyar (MKP-s) politikus, aki nem szeretne összefogni a Most-Híd polgári párttal, mert úgy látja: „korrupciós pöcegödörbe lépne”.
Hogy az összefogás elleni felszólamlás, vagy a „korrupció” felemlegetése ütötte-e ki a biztosítékot az ex-kormányalelnök úrnál, nem tudom. Mindenesetre: alaposan pocskondiázza közhírré tett irományában az MKP-s politikust. Költői kérdések sorát szegezi neki, ösztökélve az olvasót, hogy ő is lássa: a másik ex-kormányalelnök – akit épp kikezd – mennyire gyáva és mennyire csak a pénzre hajt, s milyen magasról sajnálja le a szegény „gyalogmagyar” felvidéki közösséget.
Azt írja: „Ha nem vagyok kormányon, nem érdekel, mi történik a közösségünkkel idehaza? A hangyamunka helyett elhúzok Strasbourgba a rendkívüli jövedelem és a kiemelkedő pozíció biztonságába? Te, gyalogmagyar, mezei választó pedig tűrd az otthon viszontagságait. Kit és mit képvisel Csáky Pál a konfliktus és harc politikájával?” Hmmm…
Ex-kormányalelnök úr biztosan tudja, miről beszél. Közhely – de közmondás is –: Ki mint él, úgy ítél. Életútja tömören: „Jogász, politikus. Előbb erdészeti szakmunkásképzőben tanult (1966–1968), majd a Pozsonyi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban érettségizett (1972). A Prágai Károly Egyetem Jogi Karán szerzett oklevelet (1978), 1981-ben doktorált. 1980–1990 között vállalati jogász, 1990 februárjától júniusig a Független Magyar Kezdeményezés jelöltjeként a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője és alelnöke, 1990 júniusától 1992-ig a szlovák kormány alelnöke volt. Az ország kettéválása után Prágában, ill. Budapesten élt, 1995-től a magyarországi TriGránit részvénytársaság szlovákiai elnöke” – áll az adatbank.sk oldalán.
No erre mondom én, hogy: „Ha nem vagyok kormányon, nem érdekel, mi történik a közösségünkkel idehaza.” Csak kérdőjel nélkül.
Az ex-kormányalelnök úr – Zászlós Gábor, mert róla van szó – okos, mára már újgazdag ember, aki úgy érzi, megmondhatja a tutit, beszólhat, (megtette Tőkés Lászlóval is, 2015. július 4-én a Pátria rádióban „prostituálódott püspök úr”-nak titulálta), minősíthet másokat. Akkor is, ha túlságosan rosszul időzíti a véleménye kiteregetését, hiszen a másik ex-kormányalelnök – Csáky Pál – éppen közösségünknek fontos olyan áttörést ért el az Európai Parlamentben, amiért EP-képviselőink a kezdetek óta küzdöttek. Lásd: „A Petíciós Bizottság koordinátori ülése tanácskozott a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos petícióról, amelynek már a napirendre vétele ellen is kézzel-lábbal tiltakozott a szlovák diplomácia (mindent megtettek azért is, hogy a szlovák EU-elnökség alatt ne legyen botrány a dekrétumok ügyéből) és a szlovák EP-képviselők. A napirendre tűzést és a határozat elfogadását azonban ők sem tudták megakadályozni: az EP valamennyi frakciója támogatta Csáky Pál MKP-s európai parlamenti képviselő javaslatát.”
Március 3-án meg az EP emberjogi bizottsága tart tanácskozást az őshonos kisebbségek anyanyelvű oktatásának európai problémáiról… Ha ezek nem a közösségünkért végzett hangyamunka eredményei, nem tudom, minek kellene neveznünk őket.
Persze, van különbség hangya és hangya közt. Van, aki Prágába és Budapestre fut és megépíti a maga hangyabolyát, s telehordja minden jóval; van, aki meg Strasbourgba nyer (általános választáson) menetjegyet, s ott építgeti – hangyaszorgalommal – itthoni közössége hangyabolyát, a konfliktus és harc politikája árán is. S még akkor is, ha Isten malmai csak nagyon lassan őrölnek.
