A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőben, a haza – te vagy – hivatkozott a gálaestet megnyitó Schmittné Makray Katalin ünnepi nyitóbeszédében Márai Sándorra.
„Palóc Madonnák” címmel rendezte meg a budapesti Polgárok Háza a hétvégén a Kárpát-medencei Magyar Népművészet rendezvénysorozatának 50. jubileumi gálaestjét. Schmittné Makray Katalin kitért arra is, hogy ennek a rendezvénysorozatnak azért is van kitüntetett jelentősége, mivel a globalizációban az értékek mentén szerveződő közösségek jelentik az egyetlen védelmet.
Schmittné Makray Katalin (Fotó: Somogyi György)
Mit jelent ez a hétköznapokban? Mindazt, amit az ötven kiállítás is mutatott, vagyis a közös művészetünket, a hagyományainkat, az életünket. A mi nemzethatárunk nagyon nagy, még a tengeren túlig is eltart – mondta Makray Katalin, hiszen ahol egy magyar közösség van, ahol láthatjuk, hogy táncolják a táncainkat és énekelik a dalainkat, az mind a mi szemhatárunkhoz tartozik. Ezután köszönetet mondott a Polgárok Háza munkatársainak, de mindazoknak is, akik rajtuk kívül ezt az ötven rendezvényt megszervezték.
Minden találkozás egy igen a nemzettársainkkal való összefogásra
A rendezvénysorozatot Kóka Rozália, a Népművészet Mestere, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja méltatta. Utalt a gyászos emlékű december 5-i népszavazásra, amely számára azért is volt óriási csalódás, mert úgy érezte, hogy tizenkét lelkes előadás után a gonoszság, a sötétség és a félelem győzött, pedig biztosak voltak benne, hogy Magyarország népe nem lesz szűkkeblű. Ez az én nemzetem, ez az én hazám népe? – tette fel a kérdést akkor Kóka Rozália, aki elmondása szerint bénultan állt többedmagával a „rettenetes eredmény láttán”.
Kóka Rozália (Fotó: Somogyi György)
De azóta nagyon sok minden más is történt. Örömmel látja, hogy az anyaország és a szomszédos országok magyarsága között a kapcsolat mind gyümölcsözőbb, amiben a Polgárok Házának kiemelkedő jelentősége van. Az itt dolgozóknak az elmúlt nyolc év alatt sikerült felvonultatniuk az egész Kárpát-medence magyarságának képviselőit. Minden találkozás egy igen volt a nemzettársainkkal való összefogás fontosságára – mutatott rá Kóka Rozália. Azt üzente, hogy fontosak vagytok számunkra, gondolunk rátok – így erősítették az anyaországiak a határon túlról jöttek tudatát. Eközben viseleteiket, díszítőművészetüket is így megismerhettük, rájöhettünk, mennyire gazdagok vagyunk.
Kóka Rozália utalt Csoóri Sándor erőfeszítéseire, aki szakadatlanul azon fáradozott, hogy a népművészet lényegét rögzítse. Neki az a költői megfogalmazása tetszett meg a leginkább, hogy „népi kultúránk az idő mögül megszólaló erdő”, „a történelmünkből máig hiányzó történelem” – idézte Kóka Rozália a tavaly elhunyt költőt.
Népművészeti vásár (Fotó: Somogyi György)
A rendezvény a Nógrád Táncegyüttes Palóc Madonnák című előadásával folytatódott, amely a salgótarjáni együttes fennállásának 40. évfordulója alkalmából színpadra állított, többszörösen díjazott mostani produkciójában szakított a hagyományos táncelőadással, vers- és énekbetétekkel színesített lebilincselő játékában a paraszti társadalomban élő nők áldozatvállalását, családi összetartó erejét mutatta be, hirdetve, hogy minden nőben ott rejtőzik egy Madonna. A műsorban elhangzó versrészleteket Mikszáth Kálmán, Veres János, Hrubík Béla és Lakos György műveiből ismerhetjük. A játékot a Dűvő Zenekar kísérte.
Az est során kiállítás nyílt a rendezvénysorozat fényképeiből, népművészeti vásár is várta az érdeklődőket, és nem mulasztották el palóc herőcével, pálinkával és borral megkínálni a közönséget.
