Peter Bebjak új filmjének a műfaján lehetne vitatkozni. Thriller? Krimi? Dokuelemekkel fűszerezett társadalmi dráma? Netán sci-fi? A Karlovy Vary-ban minap rendezői díjat nyert alkotásnak nincs igazi műfaja, de az kétségtelen, hogy az elmúlt évek egyik legsötétebb hangulatú filmjeinek egyike.
Peter Bebjak nevét sokan a Barackfaliget című filmje után ismerték meg, főleg a Felvidéken, hiszen a történet a Csallóközben játszódik, s Tóbiás Szidi és Nádasdi Péter mellett Mokos Attilával, Dráfi Mátyással, Molnár Xéniával, ahogy Cserhalmi Györggyel is. Már akkor felfigyelhettünk Bebjak nagyon egyedi képi világára, amelynek egyes elemei a Takarítóban (amelynek főszerepét Czuczor Noël játssza, de láthatjuk benne Bandor Évát is) is visszaköszönnek, ahogy a napokban moziba került Vonalban is.
Egyes amerikai kritikusok a szlovák Keresztapát látják Bebjak új filmjében, s bizonyára nem véletlenül. Egy markánsan megírt történet, sötét tónusú képi világban (Martin Žiaran operatőri munkáját dicsérik a látottak), a történethez hangolódó Slavo Solovič-zenével egészen kiemelkedő színészi teljesítményekkel ötvözve.
Fotó: www.ciara.sk
Félig-meddig krimiről lévén szó, a történet egészét talán nem ildomos elmesélni, legyen elég annyi, hogy 2007-ben, alig pár hónappal a schengeni határövezetbe való belépés előtt vagyunk. Adam Krajňák (Tomáš Maštalír) legfőbb megélhetési forrása a cigarettacsempészés, amely a határok áthelyezése miatt veszélybe kerül. A kisstílű bűnözőnek tökéletesen megfelel a jelenlegi állapot, s hiába a maffiafőnök (Stanislav Boklan) kérése, nem hajlandó elhagyni járt utat járatlanért, holott az embercsempészet már javadalmazóbb üzletnek ígérkezik. S mivel nem sikerül őt rábírnia, ráveszi a legjobb barátját (Eugen Libezňuk), árulja el őt. Elindul a lavina, amely maga alá temet mindenkit, a maffiafőnököt kivéve, aki átveszi Adam kőbányáját is.
A film nemcsak Krajňákék családi viszonyait festi fel elementáris erővel, hanem a határmenti lepusztult világról is pontos, de némileg mégis sztereotip képet nyújt (a több alkalommal is a filmben feltűnő cigánygyerekek története nincs megírva, vagy valamilyen oknál fogva félbemarad, így teljesen hatástalan marad).
A film forgatókönyvét a losonci Peter Balko jegyzi, aki pár éve Az elnökjelölt című film forgatókönyvével tűnt fel, ahogy megnyerte a Poviedka című novellapályázatot is, s az Akkor Losoncon című kötete a legjobb pályakezdő szerző díját is. Balko sokszor egy-egy elharapott szóval, gesztussal jelzi a figurák pszichikai állapotát, ahogy egymás közötti viszonyát is, a maffiafőnök, ahogy maga Adam is alig-alig szólal meg, a film sokkal fontosabb szerepet szán a közelképeknek, egy-egy figurának szinte a képébe mászik, ahogy a hangeffektusokkal is elsőrendűen bánik.
Fotó: www.ciara.sk
Ahogy az elején említettem, Bebjak új filmjének is a képi megjelenítés mellett a legnagyobb erőssége az igen intenzív színészi játék, alig lehet bárkit is kiemelni a népes szereplőgárdából, mert a már említettek mellett Zuzana Fialovának, Emília Vášáryovának, Oleksandr Piskunovnak, Kristína Kanátovának, ahogy a velejéig korrupt rendőrfőnököt adó Andy Hrycnek is vannak emlékezetes pillanatai. De felsőfokon beszélhetünk Bebjak magyar színészeiről, Benkő Gézáról, Ollé Erikről vagy Havasi Péterről is.
A film talán leggyengébb pontja a befejezés, abból van több is, mintha az alkotók a történetet nemcsak a jelenkor nézőinek szánták volna, hanem már a 20-30 év múlva képernyő elé ülő korosztálynak is szerettek volna üzenni. A boss mindenütt, a bőrünk alatt is jelen van, ahogy a korrupció, a szegénység és az egyre reménytelenebb élet is.
Szlovákia csatlakozik Schengenhez, a menekültek immár egy határral előbb élik meg a poklot, de a biznisz rendületlenül megy tovább.
