Tatának kilenc testvérvárosa van, köztük három határon túli magyar település. Michl József, Tata polgármestere a jubiláló művésztábor ünnepi megnyitóján joggal kezdhette azzal a mondandóját, miszerint ritka a földkerekségen az olyan tábor, ahol négy országból érkezett fiatalok alkotnak, mégis egyazon nemzet fiai, egy nyelven beszélnek, és egyazon kultúrához tartoznak. Ők azok a tatai, szőgyéni, szovátai és magyarkanizsai gyermekek és fiatalok, akik egy héten át alkottak a 15. Tatai Tehetséggondozó Művészeti Táborban.
Az idei táborig bezáróan az elmúlt évek alatt a 20 éves kapcsolatot ápoló Szőgyénből 49 gyermek és 8 felnőtt vett részt az anyaországi táborban, ahol együtt alkottak a Tatával 15 éves testvérvárosi jubileumot ünneplő erdélyi Szováta fiatal küldötteivel, majd később az 5 éves jubileumot ünneplő vajdasági Magyarkanizsa gyermekeivel. Az elmúlt tizenöt év alatt összesen 195 gyermek alkotott a táborban 77 felnőtt kísérő, foglalkoztató és szervező közreműködésével.
Miként az elmúlt években, most is két szekcióban dolgoztak a gyerekek, a szépművészeti és a kézműves szekcióban, ahol művésztanárok, iparművészek tartották a foglalkozásokat a következő művészeti ágazatokban: Gútay János a szobrászat, Juhász Tímea az agyagozás, Kormányos Kákai Lívia és Nyikus Anna a textilezés, Óvári Zsuzsanna a nemezelés, Kóthay Péter a grafika, Sulyok Teréz a festészet, Németh Anita a restaurálás, Baracska Árpád az ebru és a vegyes technika rejtelmeibe engedett bepillantást. Kapcsolódva az Arany János-bicentenáriumhoz, a tábor témája a költőóriás köré épült mind a képzőművészeti alkotások, mind az irodalmi foglalkozások terén, melyet Gútay Jánosné tanár vezetett.
A kísérő programok között szerepelt egy tárlatnyitó a Gútay Galériában „Arany inspirációk II.” címen, városnézés kisvonattal, sárkányhajózás az Öreg-tavon, közös fagylaltozás, strandolás a Fényes fürdőben, vetítéssel egybekötött visszatekintés az elmúlt 15 évre, és táncház a Tatai Anyanyelvi Táborban, mely negyedik alkalommal kap otthont a Rákóczi Szövetség szervezésében a vizek városában.
A szőgyéni táborozóknak örömteli meglepetés volt találkozni a Rákóczi Szövetség felvidéki munkatársaival, a kéméndi Szeleczki Mónikával, a tábor szervezőjével, vagy a táncházat vezető bényi születésű, jelenleg Tatán élő Kelemen Petra Piroskával. Az egyhetes anyanyelvi táborban százhúsz, 7-15 éves korú gyermek vett részt, a felvidéki szórványból és Kárpátaljáról fele-fele arányban.
A művésztáborban a hét folyamán látogatást tett Vígh Gábor szőgyéni polgármester, betekintve az alkotóműhelyekbe is. Meglátogatta a szőgyéni résztvevőket Kun Imre, Szőgyén díszpolgára, aki kisgyermekként került a felvidéki kitelepítésekkel Tatára, és saját termésű gyümölcsével ajándékozta meg a tábor résztvevőit.
A hetedik napon ünnepélyes kiállítással zárta kapuit a tábor. A szőgyéni gyermekekért megérkeztek a szülők, így ők is részesei lehettek a záróünnepségnek. Miként minden évben, ezúton is barátságok szövődtek, a meglévők erősödtek, és a résztvevők könnyes búcsú kíséretében reménykedtek a jövő évi találkozásban. A szőgyéni hat résztvevő mindegyike legalább második alkalommal vett részt a táborban, de vannak olyan táborozók, akik ennél többször élvezték a testvérváros vendégszeretetét. Ők név szerint a következők: Berényi Mátyás, Halda Melinda, Kanyicska Réka, Skrován Miklós, Svajcer Antónia és Svajcer Barbara.
Michl József polgármester minden résztvevőnek ajándékot és emléklapot nyújtott át, és azzal búcsúzott, hogy jövő évben szintén megrendezik a művésztábort, mely erősíti és élteti a nemzeti összetartozást. Jelen volt a tábor koordinátora, Osgyáni Zsuzsanna külkapcsolatokért felelős referens, Varga András, Horváthy Lóránt és Sasvári Beáta tatai önkormányzati képviselők.
Az anyaországi és az elszakadt országrészek fiatal alkotói, szervezők, kísérők és foglalkoztatók, miként minden találkozás alkalmával, ezúton is átélték azt a csodálatos érzést, mely a trianoni szétszakítottság ellenére is összetartozásukat fémjelzi.
