Menyhárt József vezetésével az első valóban jelentős politikai küzdelem vár a Magyar Közösség Pártjára a megyei önkormányzati választásokon, november 4-én.
Az egész felvidéki magyar közösség és a politikai érdekképviseletét ellátó párt szempontjából is nagyon fontos esemény lesz ez, hiszen az a tét, hogy az MKP megőrzi-e a a vezető szerepét a magyarok által lakott régiókban, megyékben. De ugyancsak fontos küzdelem lesz ez Menyhárt József pártelnök életében is, hiszen az elnökké választása óta eltelt másfél évben ez lesz az első országos jelentőségű megmérettetés.
Erről beszélgetünk Menyhárt Józseffel a nyékvárkonyi kastélyszálló cukrászdájában, zöld tea mellett. Október 30-át írunk, a kampány lezajlott, lecsendesül kissé a világ, a Dunaszerdahelyi járásban több lakossági fórumot már nem szervez az MKP csapata. Néhány járásban még kampányzáró rendezvény várható este, de október 31-ével a Mindenszentek ünnepe, a Reformáció Napja és a halottainkra való emlékezés ideje jön el, elcsitul a politikai csatazaj.
Menyhárt József napjai a kampánycsendig még zsúfoltak, nem volt egyszerű időpontot egyeztetni. Egy dunaszerdahelyi eseményről érkezik, Győr és Dunaszerdahely, jobban mondva, Csallóköz és Szigetköz közti együttműködést élénkítő programot mutatott be a két város polgármestere.
Menyhárt József Komáromban: „Aki itt van, az kovászként fogja tovább vinni a hírt; és ahogy a kovász megkeleszti a kenyeret és megsokszorozza magát, úgy fogjuk mi is ezt tenni“ (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A megyei választások előtti kampány során a Dunaszerdahelyi járásban több mint negyven településen tartottak lakossági fórumot, ezeken jelöltként részt vett, ám pártelnökként a többi régióban is feladata volt, az elmúlt néhány hét alatt többek közt Tőketerebesen, Kassán, Gömörben, Komáromban is részt vett különböző politikai eseményeken.
„A november 4-i választásokon egy csapat méretteti meg magát: öt megyében indulunk, megyénként, járásonként más és más súlyozással. A járások nemzetiségi összetétele is befolyásolja, hogy milyen erővel vagyunk jelen az adott térben. Tehát nem mondhatjuk, hogy ez egy egységes, országos megmérettetés, és mindenütt ugyanazon üzenetekkel nem érnénk célt. Sajnos hagyományosan kicsi a részvételi arány, bár ez nekünk kedvezhet, ha sikerül a dél-szlovákiai magyarságot megmozgatnunk. Nagyszombat megyében a megyefőnök jelöltünket erősen támadták, Nyitra megyében is érdekes dolgok mutatkoztak, Besztercebánya megyében eleve Kotlebáékat kell visszaszorítani. Kassa és Pozsony megyében kicsi a számarányunk, de ott is hozni kell az eredményt”, így összegzi nagy vonalakban a tapasztalatait. Leszögezi, hogy Őry Péter nagyon jól irányította a kampányt, és elégedett az országos elnökség, a legtöbb járási elnökség és helyi szervezet munkájával, mint mondja:
mindenki a saját régiójában mozog, láttatja magát, küzd, és azt szeretné, hogy a regionálisan erős párt az ne csak egy hangzatos frázis, hanem ténylegesen, a magyar közösségért tevékenykedő párt legyen.
Jó hogy vége a nagy hajrának, fáradtnak érzi magát, mondja, de ez nem látszik, összeszedett, mint mindig.
Egy személyes élményre terelem a beszélgetést: Amikor 2015 februárjában az MKP dunaszerdahelyi járási konferenciáján patthelyzet alakult ki, és váratlanul Menyhárt Józsefet választották meg járási elnöknek, nagy meglepetés volt mindenki számára.
Menyhárt megerősíti, hogy ezt nem előzte meg semmilyen előkészítés, illetve az egyeztetések alapján adva volt egy elnökjelölt, erős városunk polgármestere, és nem volt ellenjelölt. „Bár előtte többeket megszólítottak a helyi szervezeteink, engem is, de egy kivétellel – az említett polgármesteren kívül – senki nem vállalta, én sem, hiszen jó elképzelésnek tűnt, hogy egy erős járási pártszervezetet egy erős központ első embere irányítsa”, emlékszik vissza a járási konferenciára. Meglepetés volt, hogy a jelölt nem kapott elég szavazatot, ezért újra megszólították azokat, akiknek neve a jelölések során felmerült. „Az egyik jelölt vállalta, és amikor én mentem ki a pulpitushoz, akkor hallottam, hogy kiabálták be az emberek, hogy vállald, vállald! Izgalmas percek voltak, éreztem én is, hogy ez olyan felkérés, amire nem szabad nemet mondani. És amikor bejelentettem, hogy vállalom, akkor a jelölt, aki korábban szintén így nyilatkozott, visszalépett.”
Mosolyog és egyfajta „pajzsraemeltetésnek” nevezi a történteket, ami alaposan megváltoztatta az életét.
Az MKP nagy becsben tartja Esterházy János szellemi hagyatékát. A párt székházában, Menyhárt József pártelnök pozsonyi irodájának falán ott az a kép, melyet Pánczél Károly, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke ajándékozott az MKP-nak. Ugyanez a kép van a magyar Országgyűlés Esterházyról elnevezett termében is.
Nem volt újonc a közéletben, amikor járási elnök lett, hiszen Nyékvárkonyban önkormányzati képviselői, alpolgármesteri, Nagyszombat megyében képviselői tapasztalattal rendelkezett, és a cserkészmozgalomban edződött, azaz a közösségi munka nem állt távol tőle, ezt a környezete jól tudta.
Bármennyire váratlan volt a járási elnöki székbe „emelés”, egy év múlva, a parlamenti választások idején elmondhattuk, hogy Menyhárt Józsefnek sikerült az addig erősen alvó Dunaszerdahelyi járást felébresztenie.
Számomra emlékezetes volt 2016-ban a parlamenti választások előtti somorjai lakossági fórum. Hosszú évek után először volt teltház egy politikai rendezvényen Somorján, és Menyhárt József „csónakos” beszédét megilletődötten, csendben hallgatta a közönség és nagy elismeréssel fogadta: Az árvíz a háza tetejére kényszeríti az egyszeri embert, de az nem száll be a házához érő csónakba, várja a Teremtő gondoskodását. Nem értette meg, hogy az Úr három csónakkal is próbálta az életét menteni. „Kapaszkodjunk össze! Mutassuk föl a kezeket, hadd lássam! Bátran! Ezzel az erővel szólunk, és ezzel az erővel szállunk be a harmadik csónakba! Mert összefogunk”, e szavakkal lelkesítette a közönséget, és üzenetét nem csak a somorjai fórumnak, hanem az egész felvidéki közösségnek szánta.
Most november 4-én újabb csónakot küld értünk a Gondviselés, ez jut az eszembe erről a történetről.
Igaz, az MKP 2016-ban országosan nem érte el a parlamentbe jutáshoz szükséges 5%-os küszöböt, de a Dunaszerdahelyi járásban az új elnök vezetésével sikerült a Most-Hidat visszaszorítani, közel tíz százalékkal kevesebb szavazatot kapott a választóktól, mint 2012-ben. Az MKP pedig mintegy 2%-kal javított, azaz négy és félezerrel több szavazatot kapott, mint a Most-Híd, pedig négy évvel korábban a vegyespárt 2,5 ezerrel több szavazatot vitt el a járásban, mint az MKP. Menyhárt József 2016-os preferenciaszavazatainak száma mutatja, hogy sikerült a választókat megszólítania, több mint 20 ezer személyre szóló szavazatot kapott.
Menyhárt József a MartFeszten (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
„Az MKP a civil szervezetek erőteljes támogatásával, összefogással készült arra, hogy a magyar közösségnek legyen egy erős parlamenti képviselete. Hogy nem sikerült, az nyilvánvalóan a megosztottságunkból adódik. Rághatjuk, hogy ki volt a hibás és ki nem, ki jutott be, ki nem, én azt látom, hogy a mi erőnk megvan, a közvélemény kutatók stabilan 4,5% köré mérnek bennünket, sőt volt 5 % feletti előrejelzés is. De a legközelebbi választásokon megnő annak a veszélye, hogy sem az egyik, sem a másik erő nem kerül be. Tehát előbb-utóbb át kell gondolnunk a lehetőségeinket, és ezzel most nem akarok se hidat verni, se hidat építeni”, mondja képletesen, azaz már a következő parlamenti választások stratégiáját fontolgatja.
Amikor azt hozom szóba, hogy a járási elnökség után minden bizonnyal azért lett nyílegyenesen országos pártelnök, mert újszerűen, más hangon szólította meg a közösséget, az emberek új arcot, új hangot akartak, hárít és így reagál: „Ugye Somorján, ahol a „csónakos” beszéd elhangzott, volt velem szemben egy messianisztikus elvárás. Pedig
egy ember nem tudja a felvidéki magyarságot kihúzni a csávából, de sokat tehet azzal, hogy csapatot épít, hogy megtalálja azokat, akik tenni akarnak.
Kell oktatási stratégia, gazdasági stratégia – ebben már tettünk lépéseket. Át kell gondolnunk a kulturális életünket, a lapkiadás stratégiáját. Ezt mind sok apró munkát igényel…”
Még szeretném a közszereplőként használt sajátos fordulatait elemezni, ezért felvetem: Egyetemi tanárként, a Kicsi Hang Duó igényes énekeseként, zenészként persze megszokta a nagyobb tömeg előtt, főleg a fiatalok előtt való fellépést, a színpadon való szereplést, és receptoraival bizonnyal felfogja a közönség rezdüléseit. De politikai üzenetet közvetíteni nem könnyű, az nem vált ki mindig szimpátiát, és gyakran kerül ellenszélbe az ember… Ezt a pártelnök a szűk csapatában nem feltétlenül érzi, de vajon vannak-e olyan fórumok és találkozások, ahol ezzel szembesül?
A Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján az Országházban (Fotó: Szinek János/Felvidék.ma)
A kérdésre azonnal rávágja: „Világos, hogy vannak… Nekem a legnagyobb kritikusom a feleségem, aki megmondja nekem, hogy miben kell javulni és milyen irányban kell mozdulni. Amikor egy koncerten beszéltem, énekeltem, amikor az emberek azért jöttek oda, hogy a zenét hallják, vagy vőfélyként tettem a dolgom, egy pozitív befogadó közegben mozogtam. A politikai üzeneteket másként kell megfogalmazni, szerintem egyszerűen, letisztultan, nem szóvirágokkal és nem körmondatokkal, hanem egyenes, rövid mondatokba beleszuszakolni a mondandót, csak így tudjuk átadni. És az információ nem csak pozitív üzeneteket tartalmaz, persze. Az embereket szembesíteni kell a reális valósággal. Új hangot vártunk? Attól még a tartalmak nem változtak.
A tények kemény dolgok, mint a kád széle….
Hogy otthonosan érzi magát egyetemi talajon, ezt jól mutatja a budapesti Műszaki Egyetemen a Gloria victis 1956 megemlékezésen való „szereplése”, amit a fiatal hallgatóság nagy érdeklődéssel fogadott, a tudósító úgy összegzi Menyhárt József beszédét, hogy „végül Márait idézte, hogy mint a máglyán, úgy kell égni, majd egy könnyed fordulattal megköszönte, hogy meghallgatták anélkül, hogy közben mobil-applikációikat nézegették volna”. Nem a pulpitusról, hanem a diákokhoz közel, az előadóterem széksorai közt mondta el beszédét, ismeri tehát az egyetemi közeget.
Arra a kérdésre, hogy hiányzik-e a tanítás, jó tapasztalatai vannak-e az egyetemi tanári éveiről, felvillanyozódik: „Nagyon jó a tapasztalatom. Szeretek tanítani, fiatalokkal beszélgetni, ez rengeteg impulzust ad. Nem mintha a szépkorú nemzedék tapasztalata nem lenne ugyanolyan fontos. De a fiatalokban ott van a vitalitás, ott van az energia, hogy tennének valamit és a közösségi munkába bekapcsolni őket nagyon jó dolog. Az MKP elmúlt másfél évében eredményként tartom számon, hogy ismerek több olyan fiatalt, akár az elnökségben dolgozót, vagy a munkánkat kívülről segítő közgazdászt, jogászt, pedagógust, sokakat, akiknek van politikai érzékük, van kulturáltságuk, van elhivatottságuk.”
Menyhárt József és Orbán Viktor miniszterelnök (fotó: Gecse Géza/Felvidék.ma)
A lakossági fórumokkal kapcsolatban felidézem Pozsony megye elnökjelöltjének, az MKP által is támogatott Juraj Drobának szenci megszólalását arról, hogy más pártok hasonló találkozási lehetőségeket a választókkal nem szerveznek. Ez pedig azt is jelenti, hogy a Magyar Közösség Pártja olyan politikai munkát is végez, amilyet mások nem. Számára ez is azt bizonyítja, hogy az MKP-nak helye van a nagypolitikában.
Szemmel láthatóan jól esik Menyhárt Józsefnek a pozsonyi szlovák elnökjelölt elismerése, és leszögezi, rengeteg energiát emésztett fel a sok lakossági fórum, de
a mi választóink igénylik a találkozásokat, nemcsak a kampányban, hanem a mindennapokban is.
A Dunaszerdahelyi járásban megyei képviselőjelölt az országos elnök, ez minden bizonnyal előnyt jelent a 8 jelöltnek. Én azt láttam, hogy Menyhárt József nyitja és vezeti a bemutatkozást, szót ad a jelölteknek, az elhangzottakhoz szellemes megjegyzéseket fűz, ügyel az esemény ritmusára. És ismétlődő gondolat, hogy egy jól együttműködő, összefogó csapat épült, épül. A jelöltek közt kialakult a „munkamegosztás rendje”, mindenki más-más területről számol be, a megye kompetenciái közül az életünket befolyásoló döntéseket hangsúlyozzák. A jelöltek közti összhangot jól érzékelni, az egymás ugratása, a „beszólások” megszokottak. Nagyon szimpatikus, hogy szinte kivétel nélkül a saját felvidéki csoportjainkat láthatta, saját énekeseinket, zenészeinket hallhatta a közönség, akik a politikai üzenetet jól hangsúlyozó, a választások fontosságát aláhúzó dalokat, megzenésített verseket, a nemzeti rock ismert dalait énekelték.
Menyhárt József érdeklődésemre elmondja, több helyen volt élénk vita a települést érintő gondokról, másutt meg azt tapasztalták a jelöltek, hogy a rövid bemutatkozások, kultúrműsor után inkább a személyes beszélgetést igénylik a polgárok, mint a nyilvános vitát. Annak mindenütt jó volt a fogadtatása, hogy a saját, felvidéki tehetségeink kaptak bemutatkozási lehetőséget.
A legnehezebb küzdelmet az érdektelenséggel vívjuk, nem más pártokkal, hangsúlyozza az elnök: „Az MKP-t is meg kell reformálni, sokkal rugalmasabb szerkezetűvé kell tennünk, alapszabályt kell módosítanunk sürgősen, mert jelenleg görgetjük magunk előtt a problémákat, és nem tudunk megoldásokhoz jutni, és ez egyszerűen megengedhetetlen, mert nincs időnk.
Az idővel és az emberek passzív hozzáállásával küzdünk.
November 4-én mérleget vonhatunk, sikerült-e győzni az érdektelenség felett.
