A Kossuth Rádió Arcvonások c. portréműsorának mai vendége hírportálunk kiadójának vezetője, Pogány Erzsébet volt. Személyes és közéleti kérdésekről – amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz életében – a felvidéki magyarság megéléséről, közszolgálatról Haják Szabó Mária kérdezte a SZAKC igazgatóját.
A beszélgetés elején természetesen nem lehetett megkerülni a „kezdeteket”: Pogány Erzsébet, aki Hombauer Erzsébetként apai ágon német gyökerekkel rendelkező családban látta meg a napvilágot, négy testvérével hamar árvasorsra jutott. Ez az élmény meghatározó volt későbbi életére, az általa vállalt közszolgálati szerepre is, hiszen – mint mondja – a Hombauer-árvákért mindenki aggódott Somorján és figyelemmel kísérték sorsukat. „Talán ettől is lettem közösségi ember, hogy azt éreztem: a városban, az iskolában, mindenütt féltő szeretettel gondoltak ránk.”
De meghatározó lehet e tekintetben az is, hogy szülővárosát, Somorját sohasem hagyta el, férje is született somorjai, s amire büszke: két lánya is a szeretett szülővárosban maradt.
Bár tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen kezdte meg, családalapítás miatt hamar visszatért Somorjára, ahol a városházán kapott munkát, majd felvételt nyert a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemre. S noha közgazdászként aztán többet nem dolgozott, mégis ő volt az, aki 2009-ben kezdeményezte a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság életre hívását, melynek évekig a motorja volt.
Az első közéleti tapasztalatait a somorjai városházán szerezte, még a rendszerváltás előtt. A Csemadok erős szervezettel volt jelen a városban, így kapcsolódott be az ott zajló pezsgő életbe. A rendszerváltást is itt élte meg, amikor aztán az események hirtelen felgyorsultak, a somorjai városházáról az Együttélés alapítói között találta magát, Duray Miklós közeli munkatársaként.
Pogány Erzsébet és Duray Miklós (Fotó: Oriskó Norbert/Felvidék.ma)
Somorjának azonban volt már akkor is egy másik arca – mint a műsorvezető felvetette: a városban nagyon sok olyan rendszerváltó politikus működött, akik nem Duray Miklós pártjában tevékenykedtek, hanem a Független Magyar Kezdeményezésben. Arra a kérdésre, hogy velük kapcsolatban állt-e, Pogány Erzsébet tömören, ám sokatmondóan úgy válaszolt: „Csemadokos múltam volt, és emlékezünk, hogy ‘89 decemberében a Független Magyar Kezdeményezés a Csemadokba törölte a cipőjét, ezért aztán nem…”.
Fájdalmas tapasztalat, hogy a mai napig erős megosztottság van Somorján, ahol nagyon nagy számban vannak a komformisták – panaszolja Pogány Erzsébet, aki keserűen emlékszik vissza azokra az időkre, amikor nyakló nélkül adták az olcsó telkeket, s így csábították Somorjára fél Pozsonyt… Az eredményt ismerjük.
Az Együttélésből a Magyarok Világszövetségéhez vezetett Pogány Erzsébet útja – Budapestre a Századvég Politikai Iskola első évfolyamának hallgatójaként került; Csóti György segítője lett a külügyi bizottságban, ami szintén komoly tapasztalatot jelentett számára. A Világszövetségnél töltött utolsó időkre – a nagy tiszteletnek örvendő Csoóri Sándor ellen irányuló méltatlan lejárató hadjáratra és az MVSZ új elnökének megválasztására azonban már szomorúan emlékszik vissza. Patrubány Miklós elnöksége alatt már nem volt maradása az MVSZ-nél: elsőként távozott 2000-ben.
Egy rövid ideig aztán a Rákóczi Szövetség mellett működő alapítványnál tevékenykedett, majd a státustörvény elfogadása vezetett annak a társulásnak a létrehozásához, amelynek ma is a vezetője, ez pedig a Szövetség a Közös Célokért. Itt azonban már az első lépések sem voltak egyszerűek, meséli, sőt az első évek voltak igazán nehezek, hiszen a Fidesz-kormány 2002-es leváltása után felálló szocialista-liberális kormányzat igencsak mostohaként bánt a külhoni szervezetekkel. A SZAKC hálózatát mégis sikerült a felszínen tartani, működtetni – uniós támogatásoknak is köszönhetően. Az irodahálózat vállalkozásfejlesztéssel kezdett el foglalkozni, de ma már, 23 tagszervezettel, a tevékenységi köre igencsak kiterjedt. Arra a kérdésre, hogy nem lett volna-e jobb e sok energiát, lelkesedést vállalkozásba fektetni és inkább meggazdagodni, azt mondja: „nem lehet kulturális értéket árusítani mosóporral együtt”.
Felvidékiek a MÁÉRT-en 2016-ban. A képen: Pogány Erzsébet, Menyhárt József, Őry Péter és Bárdos Gyula(Fotó: Szinek János/Felvidék.ma)
Pogány Erzsébet a köz szolgálatát választotta és ki is tartott e döntése mellett – mint vallja – mindig is háttérembernek tartotta magát, aki örömmel segíti kivirágozni a jó ötleteket. „A szerencsém és az örömöm abban van, hogy Duray Miklós mögött olyan háttérember lehettem, akinél nem érezhettem feleslegesnek a munkám, amit végzek”.
Szóba került természetesen a SZAKC által indított Felvidék.ma hírportál is, amelyről büszkén mesél a szövetség igazgatója mint olyan médiumról, amelyet tulajdonképpen a szükség hívott életre. Mégpedig az az igény, hogy a Felvidéken egyeduralkodó magyar nyelvű napilap által mellőzött szerzők és köszereplők számára is legyen lehetőség a megjelenésre. Mindennek már több, mint tíz esztendeje…
A teljes beszélgetés meghallgatható a Kossuth Rádió archívumában, IDE KATTINTVA.
