Aki beteg házastársát, gyermekét vagy szülőjét otthon gondozza, az a jövőben a mostaninál jóval magasabb gondozási díjban reménykedhet. A szociális minisztérium „műhelyében” ugyanis már készül az ezt lehetővé tevő törvénytervezet. Becslések szerint 30 ezer olyan ember juthatna így több pénzhez, aki huszonnégy órás ügyeletben van beteg, rászoruló hozzátartozója mellett.
Az elképzelés szerint a gondozási díj fokozatosan elérné a tiszta minimálbér összegét. 2018-ban ez nagyjából 400 eurót tenne ki.
Jelentős támogatást kívánunk nyújtani azoknak a hozzátartozóknak, akik nem munkába járnak, hanem otthon gondoskodnak édesapjukról, édesanyjukról, több ezer édesanyának, aki nap, mint nap törődik súlyosan fogyatékos gyerekével. Ezért az igényes ellátásért a tiszta minimálbér összegét kívánjuk juttatni nekik, magyarázta a tervezetet Ján Richter tárcavezető.
Az alap ápolási díj csupán az egyik probléma, hiszen ez a fajta segély mindig a gondozott nyugdíjának összegétől függ. Eddig sokszor az volt a gyakorlat, hogy amennyivel emelkedett a rászoruló személy nyugdíja, annyival csökkent a gondozói díj. Az a határ, ami felett csökkentik a gondozói díjat, az idén a létminimum 1,4-szereséről 1,7-szeresére emelkedett.
Hiszem, ha látom
Az érintettek óvatos derűlátással fogadták a hírt. Aki beteg gyermeket nevel otthon, ahelyett, hogy intézetbe adná, sokszor csak havi 200 euró körüli összeget kap. Az olyan felnőttkorba ért gyermek rokkantnyugdíja, aki testi vagy értelmi akadályozottsága folytán soha életében nem is dolgozott, eleve nem túl magas, általában nem éri el a 350 eurót.
(Fotó: pixabay.com)
„Hiszem, ha látom” mondja egy édesanya, aki már felnőtt értelmi fogyatékos gyermekéről gondoskodik. A legrosszabb szerinte a hosszú évek során kialakuló bezártságérzet. Ha kiteszi a lábát otthonról, vagy intézkednie kell, mindig kell találnia valakit, aki addig felügyeli a gyermekét. Szomorúan mondja, hogy a faluban sokan irigylik, hogy gyermekére gondozási díjat kap, pedig ő erről szívesen lemondana, hiszen sokkal boldogabb lenne, ha gyermeke egészségesen, önálló felnőttként élhetne. Ő maga pedig, mint a többi vele egykorú asszony, munkába járhatna, emberek közt lehetne és pénzt kereshetne.
A jövő nagy kihívása az idősgondozás
Az állam, úgy látszik, végre felismerte, hogy még mindig sokkal olcsóbb és emberibb, ha a rászorulóról otthon, saját családi környezetében gondoskodnak, mint szociális intézményben. Nem is beszélve arról, hogy bizony kevés az ilyen intézményünk, várólisták alapján lehet csak bekerülni. A sérült emberek ellátásán kívül egyre súlyosbodó problémát fog jelenteni – és ez a jövő nagy kihívása is egyben – az idős emberek gondozása. Állami idősotthonok, hospice házak aligha épülnek a jövőben, marad tehát a magánintézmények lassacskán gyarapodó hálózata. Ezekkel sokszor az a gond, hogy működésük nincs eléggé szigorúan szabályozva ahhoz, hogy az ember kétségek nélkül merje ott elhelyezni idős, beteg szülőjét.
(Fotó: pixabay.com)
Pozitív és követendő példaként említhetjük, hogy egy-két település – például Somorja – már meglépte, hogy állami segítség híján, önerőből, saját, a 21. század követelményeinek megfelelő, családias idősotthont építsen.
Ha most úgy is tűnik, hogy nincs igazán rá szükség, de a minisztériumnak ez az elképzelése valahol mégiscsak szolgálja a munkanélküliség csökkentését is, hiszen azok, akik évekig, évtizedekig gondoznak valakit, utána már nemigen tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon.
(Forrás: cas.sk)
