A kassai Thália Színház második nagyszínpadi bemutatója egy kortárs finn darab, Mika Myllyaho Káosz című tragikomédiája. A megoldásdrámának nevezett előadás három nő sorsán keresztül kínál rálátást az egymás mellett sikló párhuzamos világok problematikájára. A főszerepben Rab Henrietta, Szabadi Emőke és Varga Lívia. A december 14-i kassai premier lesz Czajlik József rendezésében a darab szlovákiai ősbemutatója.
Mika Myllyaho 2008-ban írta a darabot, mely igazi színészi örömjátékra ad módot, valós gondokról beszél erőteljes, színházilag izgalmas formában. A szerző rendezőként fordult a drámaírás felé, és maga rendezi a darabjait. Ahhoz a finn színházcsináló nemzedékhez tartozik, akik szerint Kristian Smeds szavaival élve: „Darabot írni olyan unalmasan hangzik, de színházat írni már sokkal nagyobb kalandnak ígérkezett. A színészek segítségével aztán az írás folyamata egészen a gyakorlati színházcsinálásig vezetett. Ilyen értelemben sokkal inkább drámaírónak tekintem magam, mint színházrendezőnek. A rendezés csak arra szolgál, hogy befejezzem általa az írást”.
Myllyaho, a Finn Nemzeti Színház igazgatója és rendezője egy emberi sorsokat feszegető trilógiát alkotott – a három férfi játszotta Pánikot már Nyitrán bemutatták, a másik végletként is emlegetett Káoszt a kassai magyar színház viszi elsőként színre az országban, a Harmónia pedig kevésbé játszott előadásnak számít. „A skandináv drámairodalom krízise után a színészek, rendezők, a gyakorlati színházi emberek kezdtek el darabokat írni. Ennek köszönhetően jól játszható, színészbarát művek születnek, gyakorlatilag reneszánszát éli a finn drámaírás” – mutatta be a darab létrejöttét Forgács Miklós dramaturg.
Rab Henrietta, mint Julia, a pszichoterapeuta és Szabadi Emőke, Sofia, a tanítónő szerepében (Fotó: Kassai Thália Színház)
Három hétköznapi nő nem mindennapi csapdákkal teli élete
Sofia (Szabadi Emőke), Emmi (Varga Lívia) és Júlia (Rab Henrietta) az idegösszeomlás szélén vannak. Három habitus, három válasz az élet kihívásaira, három zsákutca. A gátlásos tanítónő, a gyakorlatias újságírónő, és a saját érzelmeit is nehezen kordában tartó pszichoterapeuta. Mindegyiküknek valahol elakadt az élete. Szeretetre vágynak, sikerre, boldog, gondtalan életre, de valahogy minden félresikerül. Rendszeres kávéházi találkozóik egyre inkább kibeszélő showra, terápiás kezelésekre emlékeztetnek. Az idősíkok keveredésének egyetlen biztos pontja az a valóság, melyből a darab elején elkezdik mesélni történetüket.
Műfaját tekintve tragikomédia, de nincs benne halál, „csak” szenvedés. „Ez az előadás a jelen neurózisairól szól, fájdalmas humorral, tisztító nevetéssel mutatja be azokat. Komplexebb, mélyebb, nagyobb súlya van, mint a Pániknak. Annak ellenére, hogy férfi tollából született, valós női sorsokat mutat be, nem csak a férfiak elképzelését a másik nemről. Színházunk három színésznője számára nagyon nagy kihívást jelent a darab. A három karakter erős nőiességről vall, hiszen képesek kimászni a legmélyebb gödörből is” – beszélt a darabról Czajlik József rendező.
Összevonás fenyegeti az iskolát, ahol Sofia tanít, s a nő a feszültséget váratlan dühkitörésekkel vezeti le. Saját páciensével kezd szerelmi viszonyba Júlia, aki egyre kevésbé látja tisztán azt a helyzetet, amely egyszerre édes és etikátlan. Emmi munkamániája miatt egyre kétségesebb, hogy képes-e jó feleség és jó anya lenni, képes-e megakadályozni, hogy problémáira rámenjen a családja. Ami eddig biztos volt, az menthetetlenül szétesik.
Varga Lívia Emmi, az újságírónő szerepében (Fotó: Kassai Thália Színház)
A három nő egyre frusztráltabb, egyre kétségbeesettebb, egyre többet hibáznak, s egyre nehezebben látják be, hogy ők is tehetnek kisiklott életükről. Azt hiszik, leginkább a környezetükkel: férjükkel, főnökükkel, szeretőjükkel, a hivatalokkal, ismerősökkel és ismeretlenekkel küzdenek, de egyre inkább nyilvánvaló, hogy a legyőzendő ellenfél ott van belül, a belső démonokkal kell leginkább megharcolniuk. A darab érdekessége és nehézsége, hogy a három főszereplő saját figuráján túl még tizenegy szereplőt jelenít meg, a nőkön kívül több férfit is. Többször eltűnik az úgynevezett negyedik fal is, és a színész kiszól saját szerepéből, megbeszéli a jelenetet, az érzéseit a nézőkkel, sokszor véleményt alkot magáról, a soron következő karakterről is.
A párhuzamos világ egy alibi, egy védekezés
A Káosz szereplői is a banalitással, a mindennapok fojtogató ritmusával, kilátástalan szürkeségével bajlódnak, de ők mintha ezt nem is tudatosítanák. Az ő párhuzamos világuk a fátum, a sorsszerűség, az ő vágyaik megmaradnak banálisnak. Alapvető problémájuk, hogy képtelenek a konfliktusaikat kezelni, képtelenek szembenézni a gondokkal, állandó fáziskésésben vannak, náluk a párhuzamos világ megteremtése védekezés, alibi, menekülés.
Varga Lívia és Rab Henrietta (Fotó: Kassai Thália Színház)
A kávéházi pletykálás is módot ad nekik arra, hogy azt higgyék, ha kibeszélik, elmondják, ha nem egyedül viselik a problémákat, akkor az már meg is oldódik, a többiek majd segítenek. A barátnők bíznak a többiek párhuzamos világaiban, és közben elfeledkeznek arról, hogy a saját világukkal mostohán bánnak, elfeledkeznek róla, elhanyagolják azt. „Túlhajszoltságban él ez a nő, folyamatosan kergeti önmagát, hogy mindent megteremtsen omladozó házassága és családja érdekében. A külvilág felé próbál rendet mutatni, de belül mintha valami eltolódott volna” – nyilatkozta az újságírónőt megtestesítő Varga Lívia.
A Káosz Európa több színpadán is sikert aratott már, Finnország több színházán kívül bemutatták Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Csehországban, Magyarországon. A kassai premier lesz a szlovákiai ősbemutatója.
