A nagykaposi születésű Erdélyi János egyik legjelentősebb alakja a magyar tudományos és kulturális életnek. Ezt azzal vívta ki, hogy a romantika korában felismerte, mi az, ami akkoriban a magyar szellemi életből hiányzott.
Így válhatott az irodalmi népiesség máig érvényes teoretikusává, a jelentős folklór-szövegkorpusz tudományos alapozottságú és rendszerező gyűjtőjévé, a hazai esztétikai, filozófiai stúdiumok hiányosságára felhívó és egyben azokat pótolni kezdő tudóssá, a nyugati egyetemeken látott pedagógiai, szociológiai tapasztalatokat összegző modern iskolaszervezővé, szak- és rendszerszerű, határozott elvekre, teóriákra építő irodalomtudóssá, lapszerkesztővé és kritikussá. Végül, de nem utolsósorban értékes szépirodalmi művek alkotójává – e szavakkal méltatta T. Erdélyi Ilona irodalomtörténész, a költő unokája nagyapját a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott könyvbemutatón.
Ezen jelentőségét nagyra értékelve határozott úgy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a Nagykapos és Vidéke Társulás, hogy a költő halálának 150. évfordulója alkalmából kiad egy válogatáskötetet erdélyi népköltési gyűjteményeiből a Méry Ratio Kiadó gondozásában. A kötetet, mely a „…a népek ajkiról eltanulva… “címet viseli, Demjénné Kovács Erna szerkesztette.
„A Nemzetstratégiai Kutatóintézet örömmel vállalta a Nagykapos és Vidéke Társulás kezdeményezett Erdélyi János Emlékév meghirdetését, amelynek keretében mesemondó- és népdalversenyt szerveztünk, emlékkonferenciát és kórustalálkozót tartottunk, és elkészítettük azt a dokumentumportált, ahol az Erdélyi János Múzeum anyaga elérhető digitális formában, hiszen nagyon fontosnak tartjuk, hogy jelen nemzedék megismerje Erdélyi János munkásságát, de főképp az általa felmutatott népköltészet – népdalok, népmesék, mondák, közmondások – értékeit” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak a kötet kapcsán Szász Jenő, az NSKI elnöke.
A bemutatón T. Erdélyi Ilona mellett Tátrai Zsuzsanna néprajztudós beszélgetett Kaszap-Asztalos Emese irodalmi muzeológussal. Az értékes gondolatokat népzenei betétekkel tették még pezsgőbbé, melyben Sebestyén Márta és Csörsz-Rumen István működött közre.
A kötet megjelentetésének kezdeményezői és bemutatói egyetértenek abban, hogy a ma emberének szüksége van a 170 évvel ezelőtt megjelent Magyar Népköltési Gyűjtemény felidézésére és Erdélyi János szellemi örökségére, hiszen ahogy Erdélyi Zsuzsanna fogalmazott egy előadásában, „fontos, hogy időtálló igazságai ismételten fölhangozzanak és hassanak. Legalább úgy, mint a nemzeti megújulás korában, hiszen a megújulás szükségessége bennünk is egyre követelőbben jelentkezik…(…) Ezért van fokozott érvénye Erdélyi János szavának és példamutató törekvésének, amellyel a nép szellemi örökségét a közös nemzeti célok szolgálatába állította és ezzel a jövő számára is átmentette.”