A Wass Albert Örökségkönyvben megjelent a fenti címmel Erdélyi Claudia műsorvezető írása is, melyet alább teszünk közzé.
„Szép, szelíd csönd álmodott a hegyeken. Egy-egy gerincről lassú felhőben szállt a fenyőpor, fenyvesek hátán csillogott a déli napfény.”
(Wass Albert : A funtineli boszorkány)
„Már nincs messze az az idő… amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb” ‒ írja Hamvas Béla A láthatatlan történetben.
Hiszem és vallom, hogy a meghittség körében „szép szelíd csöndben” élni ajándék, áldás. Amikor megtalált Wass Albert funtineli boszorkánya, teremtő lehetőséget kaptam a körön belüli megerősödésre, tisztánlátásra és alkotásra. A kör Wassnál különös őző-védő burokhoz hasonló olyan dimenzió, amelyben Ég és Föld között úgy szárnyalhat az olvasó, hogy közben a világ szívveszejtő lármáját maga mögött hagyva felcsendülhet saját belső hangja. A gondolatok erejével hatalmunkban áll megállítani az időt, amit ha jól használunk, elvezet célunkhoz. A belső hang pedig jót súg és szeretetre ösztönöz, akárcsak az író és főhőse, Nuca, az ősi tudással felvértezett havasi lány. Ez a szeretet a legfontosabb éltetőerőnk és életre szóló feladatunk.
Wass menekültsorsa első esztendejében írja meg regényét a hegyek utáni honvágyból táplálkozva. Az erdők látnokaként kínálja fel az olvasónak saját vadregényes zöld lélekszigetét, amely számára is megtartó erőt jelentett a gyakorta személytelen nagyvilágban. Ezzel beavat, felemeli a szívünket, hogy merjünk érezni, élni és a sorok mögött lépdelni, együtt lélegezni édes anyanyelvünkkel.
Gyerekkorom óta biztonságot jelentettek a magyar gondolatok és könyvek. A felvidéki Bodrogközben szeretetben nevelkedve szellemi örökségként a tiszta szavak erejéből nyert hitet hordozom, őrzöm a szívemben. Wass könyveivel a saját négyzetméteremen otthonra leltem. Gondolatai valóságteremtő erejűek. A szeretet, alázat, megbocsátás, tisztaság még élő létezők, nem csupán fogalmak, melyeknek csak definíciójuk van. Sorai tiszta levegőt árasztanak és visszahozzák azokat az ösztönös látó-, halló-, érzőképességeinket, amelyek a felnőtté válással egyre inkább elkoptak. Mert a világ azt követeli, hogy mindent célszerűen értsünk, miközben elfeledkezünk szívünkről, lelkünkről, érzéseinkről… pedig éppen ezzel az érzelmi és spirituális intelligenciával, azaz ösztönös SZERETETÜNKKEL az Óperencián túlra is eljuthatunk.
A regény mesebeli lélekutazásra ösztönzött, hogy mindezt a saját világomban is életre keltsem. A harmónia idején jelenik meg a férfi és női minőség, a szeretet egységében pedig az új élet, a gyermek. A szeretet kiteljesedése, ha csak pillanatokra is, a jóság megvalósulását hozza. A jó kisugárzása megmaradásunk záloga.
Feketén-fehéren megerősítést nyertem, hogy halhatatlan lelkek vagyunk, s így végtelenül többek, mint csupán a pillanatnyilag létező vonal, test és személyiség. Wass világa él, mindenkor nyitva áll előttünk és biztos menedéke az igaz emberi értékeknek. S ki ne kapna kedvet egy ilyen szívbéli meghívásra :
„Ha már nagyon vágyódsz a szép után, s arra, hogy elfeledhessed az embereket: gyere, induljunk meg a Maroson fölfele!”
…. induljunk hát el, mert csak akkor lehet közünk a csodához, ha hiszünk benne….
Jó utat kívánok a teljesség felé…
