Az 1848/49-es szabadságharc 170. évfordulója emlékére szervezett megemlékezés keretében avatták fel sárosfalvi és nádasdi Bittó István szobrát a csallóközi Sárosfán, melyet a község a testvértelepülésétől, Tarany községtől kapott.
Ez a kis falu hű a múlthoz és a hősökhöz. Földváry Terézia a falu polgármestereként és a helyi Csemadok alapszervezet elnökeként 2006 óta óriási lendülettel dolgozik a faluért, s nagy hangsúlyt fektet a Bittó-hagyaték méltó kezelésére.
„A magyarság nem felejt. Számunkra fontos, hogy híres elődeink ne tűnjenek el a múlt ködében. Bittó István miniszterelnök politikai, szellemi testamentuma velünk él, vezércsillaga még ma is ragyog Sárosfa és a magyarság egén“ – mondta Töreki István, Tarany község polgármestere ünnepi beszédében, mely után Földváry Teréziával közösen leplezték le Faragó Tibor csurgói amatőr fafaragó Bittó Istvánról készített egészalakos szobrát, melyet ezután Jankó Gábor plébános szentelt fel.
Portálunk Töreki Istvánnal és Földváry Teréziával beszélgetett Bittó István hagyatékáról.
„A testvértelepülési együttműködés tíz éve kezdődött, akkor jártunk itt először. Kapcsolatunk azóta is kiváló, hiszen évente négyszer-ötször is ellátogatunk ide, illetve a sárosfaiak is jönnek hozzánk. Minden, ami az 1848/49-es szabadságharccal összefügg, érint minden magyart, mivel közös a múltunk, közös a jelenünk és közös a jövőnk is itt Európában. Így Bittó István hozzánk is tartozik, hiszen amikor bujdosnia kellett, otthonra lelt Magyarországon, nem is olyan messze tőlünk. A szoborállítás ötlete pedig úgy merült fel, hogy négy éve, amikor emléktáblát avattunk ugyanitt, szóba került, hogy jó lenne egy szobrot is készíteni, tavaly pedig megbeszéltünk a polgármester asszonnyal, hogy Tarany község megajándékozza Sárosfát egy alkotással. Ezt az alkotást, Bittó István miniszterelnök szobrát avattuk fel most, melyet Faragó Tibor faszobrász készített“ – nyilatkozta Töreki István.
„Tarany szeretett volna már régen egy testvértelepülést a Felvidéken, s egy ismerős hölgy, aki Taranyba ment férjhez, a húga pedig ide jött férjhez Sárosfára, felkeresett, s így indult el a kapcsolat a két település között, mely az első évben mindenfajta szerződési alapot nélkülözött, de már ekkor is több alkalommal találkozott a községek lakossága. Aztán 2008-ban megköttetett a testvértelepülési szerződés, s ennek apropóján Tarany község egy emléktáblát adományozott a falunak, melynek hasonmása náluk is megtalálható“ – nyilatkozta Földváry Terézia a Felvidek.ma-nak.
A szoboravatás pillanatai (Fotó: Sárosfa község, facebook)
Ez a tábla Sárosfán található, melyen Nagymagyarország térképe látható, ahol be van jelölve Sárosfa és Tarany község, és látható rajta egy kézfogási motívum, alatta egy felirattal: Kezet nyújt, ha kell egymásnak a magyar. 2012-ben Sárosfa a másik testvértelepülésétől, Mezőtúrtól Bittó István-emléktáblát kapott, s ekkor merült fel szobor ötlete is.
„Taranyban sok ügyes fafaragó van, ezért a falu vezetősége felajánlotta, hogy készíttetnek nekünk egy szobrot, ha méltó helyet találunk neki“ – folytatta a polgármester.
Tarany községtől nem messze, Somogy megyében fekszik Drávafok település, ahol a Bittó család nyári kúriája található, s ahová a sárosfai delegáció is ellátogatott már.
„A taranyi iskolával csereüdültetéseket is végzünk. Mi megyünk oda, ők jönnek ide. Ezek a kirándulások mindig jó hangulatban telnek. A mieink tavaly Taranyon, az erdei iskolában voltak, nagyon szép környezetben, ahol sok a halastó, sok a szőlő, lovas tanyák vannak, erdők, olyan, mint valamikor régen nálunk is volt. Kihasználtuk az alkalmat s elvittük a gyerekeket Drávafokra, ahol felkerestük a református parókiát, s a lelkész úr elkísérte az egész csapatot a kúriához, mely egy igazi vadregényes tájon helyezkedik el, egy erdő közepén. Az épület már eléggé rossz állapotban van, de még ebben a formájában is érdemes volt végigjárni, mind a gyerekeknek, mind nekünk, vezetőknek is.“
Bittó István 1822. május 3-án született Sárosfán, Pozsony megyében, köznemes, de előkelő birtokos családban. Jogi tanulmányait kitüntetéssel végezte, majd annak befejezése után Moson megyében aljegyzőként (1845), illetve Pozsony megyében szolgabíróként működött (1847).
Bittó István szobra Tarany község ajándéka, Faragó Gábor, Csurgó amatőr fafaragójának alkotása (Fotó: Sárosfa község, facebook)
Kora ifjúságától fogva a szabad eszmék tántoríthatatlan híve volt. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely végigküzdte mindazt, ami 1848-hoz vezetett. A függetlenség kérdésében az Ausztriától való elszakadás mellett foglalt állást. A szabadságharcot mindvégig fegyverrel szolgálta Debrecennél, Szegednél és Orsovánál. A harcokban való részvételre hazafiassága, az ország, a nép sorsa iránt érzett kötelesség vezényelte. Deák Ferenc rendíthetetlen barátja, követője és kedvence volt. 1848-ban az alsó-csallóközi választókerület országgyűlési képviselője lett, majd a világosi fegyverletétel után 1851-ig bujdosott, hazatérése után pedig a drávafoki birtokon gazdálkodott. 1861-65-ben a szigetvári, majd 1869-ben az abrudbányai kerület országgyűlési képviselője lett, 1871-72-ben igazságügy-miniszter (ő szervezte meg 1871-ben a királyi bíróságokat). Az 1872-74-ig terjedő korszakban a képviselőház elnöke lett, s a választójogot szabályozó törvénymódosítás (1874. évi 33. törvénycikk) beterjesztője. A korabeli nemesi közvélemény által erősen dicsért törvény politikai tevékenységének csúcsát jelentette. 1874–75-ben aztán a király megbízásából megalakítja a kormányt, miniszterelnök lesz, majd 1885-ben visszavonul a politikai élettől. Végül 1899-ben örökös főrendiházi taggá nevezték ki.
Bittó István igaz, jó magyar ember volt minden ízében. Szabadságharcos és politikus, formálója a magyar történelem sorsfordító eseményeinek. Egyetlen miniszterelnöke Magyarországnak, aki a kormány bukása után nyíltan az ellenzékhez csatlakozott. Bittó István példájából az utókor két dolgot tanulhatna leginkább: habozás nélkül előállni, mikor munkára hívnak és keserűség nélkül félreállni, amikor már nincs ránk szükség. 1903. március 8-án, 81. életévében hunyt el Budapesten, március 13-án szülőfalujában, Sárosfán, a családi sírboltban temették el.
Jankó Gábor plébános megáldja Bittó István szobrát (Fotó: Sárosfa község, facebook)
„Bittó István, vagy ahogy a kortársai pályája verőfényes korszakában nevezték őt, „a kis Bittó” abból a kemény fából faragott okos és hasznos, régi magyar urak közé tartozott, akiket bármely állásba dobott a sors szeszélye, mindig megállták a helyüket. Mindenütt „vágnak olyan rendet”, hogy becsülettel vonulhatnak el munka utáni pihenőre. Komoly volt viselkedésében és gondolkozásmódjában. Olyan vezető volt, akinek volt hite, voltak eszményei, volt türelme és kitartása. Erős törvényismeret jellemezte és vasakarat, hogy a dolgokról, melyeket nem ismer, kellő tájékoztatást szerezzen. Sokszor egész éjjelen át tanult referenseitől, ha jelentősebb ügyben dönteni akart. Ez a lelkiismeretesség egész élete folyamán jellemezte.” (Vasárnapi Újság, 1903. március 15.):
Az kívánjuk, hogy a szobor legyen a magyar múlt emlékének egy újabb szimbóluma, melyre ma is minden sárosfai méltán lehet büszke.
