Mára divattá vált mindent rangsorolni: az éttermeket és szállodákat,a legélhetőbb és legszegényebb országokat, az embereket, aszerint, hogy mekkora vagyonnal rendelkeznek és természetesen az iskolákat is.
Ezek a rangsorolások természetesen szubjektívek, hiszen emberek szubjektív megítélése alapján jönnek létre. Az értékelésnek mégis van értelme, mert arról szól, hogy milyennek látnak bennünket a partnereink, hogyan értékelik az intézményünket, a munkánkat.
A felállított sorrend persze attól is függ, hogy milyen kritériumok alapján értékelünk.
A napokban napvilágot látott rangsor a 13 újonnan csatlakozott uniós ország egyetemeinek összehasonlításából keletkezett, miközben a következő kritériumokat alkalmazták:
a tanítás minősége,
tudományos és kutatási eredmények,
a hivatkozások (citációk) száma,
a gazdasággal való együttműködésből származó bevételek, nyereségek,
a nemzetközi környezet, tehát a nemzetközi szinten való szereplés.
Sajnos, egyetemeink ezúttal is nagyon gyengén szerepeltek. A felmérésben részt vevő 53 intézmény között a legsikeresebb pozsonyi Comenius Egyetem a 22. helyen, a kassai Műszaki Egyetem a 27., a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem pedig a 31-40. helyen végzett. A világranglistán persze ezek az egyetemek sincsenek sehol. Az első ötszázba csak a prágai Károly Egyetem és 1-1 magyarországi egyetem szokott bekerülni.
A világranglista összeállításakor ugyanis az egyik kritérium az, hogy hány Nobel-díjas tanár oktatott az egyemen, illetve hány Nobel-díjast nevelt az egyetem. Ezért is ezeken a listákon az amerikai egyetemek tarolnak, esetleg az angliai Oxford és Cambridge kerül be az első tíz közé.
Kérdés persze az is, hogy össze lehet-e hasonlítani az almát a körtével? Egy műszaki egyetemet például a teológiával?
A műszaki egyetemen a tudományos kutatás eredménye általában kézzelfogható. Megrajzolják, elkészítik a prototípust és bemutatják, hogyan működik.
A teológusok vallástörténeti, vagy más tanulmányt írnak, tehát elméleti munkákat tesznek le az asztalra, melyeket kutatásokkal, írásos emlékekre hivatkozva próbálnak igazolni.
Hol van itt az összehasonlítási alap? És ezzel nem azt akarom mondani, hogy az egyik értékesebb lenne, mint a másik.
Szlovákiában ezért az ARRA ügynökség nem egyetemeket, hanem egyetemi karokat hasonlít össze, illetve azok teljesítményeit próbálja rangsorolni.
A szlovákiai egyetemek gyenge szereplését én azzal (is) magyarázom, hogy egyetemeink nemzetközi beágyazottsága nagyon sok kívá nnivalót hagy maga után. Nem vesszük tudomásul, nem akarjuk látni, hogy a fejlett gazdaságú országokban az egyetemi képzés már teljesen másról szól.A diákot mi még mindig hallgatóként kezeljük, aki ül az előadóteremben és hallgatja az okos előadásokat, esetleg jegyzetel is.
A sikeres országokban a diákok ma már nem előadásokat hallgatnak, hiszen azok letölthetők az egyetemi hálózatról, hanem tevékenyen bekapcsolódnak az oktatók által vezetett, vagy felügyelt kutatási projektekbe, laboratóriumi munkákat végeznek és szemináriumokon vitáznak.
A tanárképző karokon is kompetenciaalapú képzés folyik és nem a bemagolt elméletet, hanem az elsajátított kompetenciákat értékelik. Nem beszélni kell például az újszerű oktatási módszerekről, hanem egy tanulócsoport közreműködésével meg kell valósítani azokat.
A felsőoktatásra, de persze a közoktatásra is nagyon ráférne már egy átfogó reform.
Tudatosítanunk kellene végre, hogy a 21. század a digitalizációról és a robotizációról fog szólni, illetve már most is arról szól, csak észre kellene vennünk! A gazdaságilag sikeres országok ezért tudásalapú társadalmat építenek, ahol felértékelődik a tudás és létrejön a tudáspiac. A tudás tehát döntő termelési tényezővé válik.
A munkaalapú társadalomra való felkészítést pedig felejtsük el, mert az zsákutca!
Mire a mai gyerek kikerül az iskolából, azoknak a szakmáknak a nagy része már nem is létezik majd, amire felkészítettük őket. Lesznek helyettük persze újak, olyanok, amelyekről jelen pillanatban fogalmunk sincs.
Ezért nem egy konkrét szakmára, nem egy konkrét munkavégzésre kell felkészíteni a diákokat, hanem az úgynevezett kulcskompetenciákra, amelyek a foglalkozások többségében alkalmazhatóak. Ilyenek például az értő olvasás és írás, a természettudományi alapok, az idegennyelv-tudás, a kritikai gondolkodás, a kommunikációs készségek, a másság elfogadása és mindenekelőtt a kreativitás!
