A Lorántffy Zsuzsanna a Bodrogköz Fejlesztéséért Társulás és a Zempléni Református Egyházmegye szervezésében május 17-én Királyhelmecen ünnepélyes keretek között leplezték le Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony a Bodrogközi Magyar Közösségi Ház (BMKH) előcsarnokában felállított egész alakos, ruszkicai márványból készült szobrát.
A Reformáció 500 emlékév keretében megrendezett szoboravató ünnepség Urbán Csongor „Adjon az Isten“ című énekével vette kezdetét, akit gitáron Kanócz Zoltán kísért. Ezt követően Pásztor István, a Lorántffy Zsuzsanna a Bodrogköz Fejlesztéséért Társulás elnöke köszöntötte a jelenlévőket.
Pásztor István köszöntője (Fotó: Szegedy László/Felvidék.ma)
Szoboravató beszédében dr. Hafenscher Károly miniszteri biztos kiemelte, hogy megtiszteltetés számára a nap eseménye, hiszen közel öt év munkájának a megkoronázásaként egy olyan emléket hagyhatnak az utókor számára, amely méltó zárása a reformációs rendezvénysorozatnak. Fontos, hogy emlékezzünk, s legalább ilyen fontos, hogy emlékhelyeket hagyjunk magunk után, jól kirajzolva azt a szellemi panteont, a magyarok nagyjainak csillagait, akikre büszkék vagyunk, s akikre méltán emlékezhetünk. „Ezzel identitásunk is erősödik, s közösségként nézünk szembe a nemzet egészének nagyságával, annak történetével és hős tetteivel, országot és hazát építő szolgálatával. Így van ez Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony szobrának avatásakor is, akinek a neve szorosan összefonódott a magyar iskolák és a nemzeti kultúra 17. századi és későbbi fejlődésével. Kiemelkedően példaértékű volt a fejedelemasszony élete, a megöröklött hatalmas vagyont jól gazdálkodva megbecsülte, vallását szerette, a pataki kollégiumot bőkezűen támogatta, törődött a szegényekkel és betegekkel, s különösen szerette a könyveket. Ő és hitvestársa a nemzetükért a legnagyobb áldozatra is hajlandók voltak. Tudtak áldozatot hozni, mert áldozat nélkül nincs győzelem. Lorántffy Zsuzsanna életműve virágozzék tovább és hozzon gyümölcsöt sokak számára. Rieger Tibor nagyszerű alkotása legyen ilyen értelemben jel számunkra” – zárta gondolatait Hafenscher.
Kendi Csaba szoboravató (Fotó: Szegedy László/Felvidék.ma)
Kendi Csaba, a Zempléni Református Egyházmegye esperese szoboravató beszédében úgy fogalmazott, hogy a leleplezésre kerülő szobor gazdagítja a bodrogközi embereket egy református hitéhez nehéz történelmi helyzetekben is ragaszkodó, Isten igéjéből elő személyiséghez kötődő alkotással. Másrészt az a népes közösség , aki látja, ösztönözve érzi magát, hogy foglalkozzon élettörténetével, így módot adva arra, hogy az utánunk jövő generációban is elmélyüljön Lorántffy Zsuzsanna öröksége, szemünk előtt tartva a fejedelemasszony követésre méltó életpéldáját.
Lorántffy Zsuzsanna szobrát, Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész alkotását ezután dr. Hafenscher Károly, Kendi Csaba és Pásztor István leplezték le.
A szobor mellett elhelyezett információs táblán a következő szöveg olvasható: Lorántffy Zsuzsanna, Magyarország és Erdély nagyasszonya. Királyhelmec református patrónusa. Református egyházak, iskolák bőkezű mecénása. Korának kiemelkedő gazdasszonya. A lányok nevelője hitben, erkölcsben, hímzőművészetben. Sebzett szívű gondos anya és hűséges feleség. Bibliás kegyességű asszony. Nagy műveltségű nő, a művelődés elkötelezett pártfogója.
,Dr. Hafenscher Károly, Kendi Csaba és Pásztor István leplezték le a szobrot (Fotó: Szegedy László/Felvidék.ma)
Az ünnepi műsor a BMKH rendezvénytermének előterében folytatódott, ahol A megújulás lendülete címmel a Reformáció 500 Emlékbizottság által meghirdetett fotópályázatok legjobb képeiből összeállított kiállítást dr. Hafenscher Károly miniszteri biztos nyitotta meg, majd Eierfert János fotóművész, a kiállítás kurátora mutatta be a kiállított képeket.
A rendezvényteremben a program Dubík Szonja Antoanett előadásával kezdődött, melyben a 479. zsoltár Hinni taníts, Uram kezdetű énekét hallhatta a közönség Varga Szabolcs kíséretében.
Molnár István királyhelmeci lelkipásztor előadása (Fotó: Szegedy László/Felvidék.ma)
Molnár István királyhelmeci lelkipásztor előadásában Lorántffy Zsuzsanna és Királyhelmec kapcsolatáról, valamint a régióhoz fűződő kötődéséről értekezett. Bodrogköz természetes és közigazgatási központja Királyhelmec, s a város történelmében kiemelt helyet foglal el a Rákóczi család, s kiváltképpen I. Rákóczi György hitvese, a fejedelemasszony, Lorántffy Zsuzsanna. A XVII. századi nagyasszony tevékenységét a városban nem csupán személyes levelezései, illetve levéltári feljegyzések igazolják, hanem az a mai napig álló épület is, amely Királyhelmec műemléképületeként, magyar történelmünk és helytörténetünk épített örökségeként ma a művészeti alapiskolának ad helyet – ismertette az előadó.
„Vitathatatlan Lorántffy Zsuzsanna szerepe a város fejlődésében és jelentősége a királyhelmeci református gyülekezet életében, sőt, talán éppen a fejedelemasszony Istenhez való ragaszkodása és hitvalló élete szolgált példaként a későbbi nehéz időkben élőknek, és ilyen módon példa ő a mai kor embere számára is” – zárta előadását Molnár.
Dr. Dienes Dénes a Sárospataki Református Teológiai Akadémia egyháztörténész előadás közben (Fotó: Szegedy László/Felvidék.ma)
A második előadó, dr. Dienes Dénes, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia egyháztörténésze a Lorántffy Zsuzsannáról szóló előadásában a fejedelemasszony életútját, sorsát, történelmi szerepét boncolgatta, rámutatva életművének tragikus vonatkozásaira is. „Azonban nem volt ez az életút tragikus, mert az elvetett mag, amit ő ültetett el, előbb-utóbb kihajtott és meghozta a maga gyümölcseit”. Életútja küldetéses és elrendelt volt, fogalmazott az előadó, vagyis Istentől kiválasztott embernek tartotta magát, olyan értelemben, hogy az Úr kiválasztotta őt, hogy másokért éljen, mások boldogságán munkálkodjék és a közösség életét gazdagítsa. Távlatos életszemlélet jellemezte teljes munkásságát – szögezte le Dienes.
A díjazottak (Fotó: Szegedy László/Felvidék.ma)
A műsor a Lorántffy Zsuzsanna-emlékérmek átadásával folytatódott, melyeket Pásztor István és Feke Ferenc adtak át a díjazottaknak. Emlékéremben részesültek: Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, dr. Hafenscher Károly miniszteri biztos, Prof. dr. Dienes Dénes egyetemi tanár, Kendi Csaba esperes, Molnár István lelkész, dr. Tamás Edit főmuzeológus, a Királyhelmeci Művészeti Alapiskola, a Királyhelmeci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, a Királyhelmeci Gimnázium, a Bodrogközi Színjátszók, az Árvalányhaj énekcsoport, valamint a sárospataki ÉPSZER Zrt.
A ünnepi megemlékezés Kovács Nóri előadóművész Magyarnak lenni című koncertjével zárult. A program végén az előadóművész Bánhegyi András Istvánnal elénekelte nemzeti imádságunkat, a Himnuszt, melyet a közönség velük énekelt.
Kovács Nóri előadóművész koncertje (Fotó: Szegedy László/Felvidék.ma)
Portálunknak nyilatkozva Pásztor István elmondta, hogy Lorántffy Zsuzsanna azon kevesek közé tartozik a magyar történelemből, akik közvetlenül kötődnek Királyhelmechez, hiszen itt volt az egyik udvarháza, gyakran tartózkodott a városban. Sokan nevezik őt Királyhelmec patrónusának, nagyon sokat segített az itt élőknek, a fiataloknak, a diákoknak, nagyon sok szegény családból származó gyermekeket iskoláztatott, s közülük sokan a reformáció szilárd oszlopai lettek. Megreformálta az iskolarendszert, új tanárokat hívott Sárospatakra, többek között a híres cseh-morva pedagógus írót, a népiskolában gondolkodó Comeniust. Szorgalmazta és támogatta az egyházon belüli önkormányzatiságot. Lorántffy Zsuzsanna és a további, a városban szobrot kapott történelmi személyiségek példát mutatnak a jelenkor emberének, rajtuk keresztül megismerhetjük a múltunkat és a történelmünket. Példát vehetünk az életükből, hiszen ők nagyon sokat tettek a városukért, a régióért, építették és gazdagították a környezetüket és a közösségüket. A vagyonukból gyarapították nemzetüket, környezetüket, a közösséget. Így élt a városban már korábban szobrot kapott gróf Majláth József, II. Rákóczi Ferenc, gróf Esterházy János is, akik tudásukból, javaikból és szellemiségükből bőven juttattak a közösségnek. Ez példaértékű számunkra, úgy kell élni, ahogyan ők éltek, soha nem feledkezve meg a közösségről. Templomokat, iskolákat építettek, könyveket nyomtattak, munkát és megélhetést biztosítottak az itteni közösségnek.
