Martoson Csibi Krisztina, a Mátyás király Emlékév lebonyolításával megbízott Magyarság Háza igazgatója és Gaal Gergely, a KDNP volt országgyűlési képviselője nyitotta meg a Mátyás király Corvináit bemutató kiállítást. A Magyarországon őrzött 53 Corvin-kódexből készített válogatásból leporellók adnak ízelőt a reneszánsz kor díszes bőr-, bársony- és selyemkötéses könyveiből, amelyek a híres budai könyvtárat gazdagították.
Gaal a Márton Áron- és a Szent László-emlékév után vezető szerepet vállalt a Nemzetpolitikai Államtitkárság, illetve Potápi Árpád János megbízásából a Mátyás király- emlékév megszervezésében is. Mátyás királyról kiemelte, hogy alakját mind a magyarországi, mind a határon túli fiatalok számára élővé lehet tenni, azáltal, hogy rendkívül színes személyiségét több oldalról mutatjuk be. Életműve gazdag példával szolgál politikai, katonai és kulturális területen is.
Gaal Gergely, a KDNP országgyűlési képviselőjének köszöntője (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
Emellett a nemzeti összetartozás jelképét erősítő személyként tekinthetünk rá, mert közös történelmet teremtett azáltal, hogy nemcsak a környező népek uralkodója volt, hanem kora európai politikai gondolkodásmódját is meghatározta.
Csibi Krisztina, a Magyarság Házának igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy Mátyás király Corvináit az egész világon becsben tartják, a róluk készült kiállítást pedig Martoson, a Szabadegyetem ideje alatt lehet megtekinteni.
(A kolozsvári Amaryllis Társaság megbízásából és a budapesti Országos Széchényi Könyvtár engedélyével létrehozott kiállítást a Magyarság Háza hozzájárulásával a Pozsonyi Magyar Intézet vándoroltatja a Felvidéken.)
Nemzetünk sorsáról folyt a beszélgetés
Körősi Ildikó a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatóját, Csóti Györgyöt és Duray Miklóst, a SZAKC elnökét a jogi alapfogalmak értelmezésére kérte fel.
Duray Miklós a kifejezés eredetétől indította gondolatmenetét. A kisebbségi jogokról államközi vonatkozásban először 1919-ben esett szó a versailles-i béke megkötésekor. A szerződés magát a kifejezést nem tartalmazza. A más etnikumú közösségre vonatkozó kifejezés használatára Beneš vette rá a nemzetek államait. A nyelvi jogokat 1926-ban fogalmazták meg, majd 1945-ben felszámolták ezeket. Felhívta a figyelmet, hogy 1968-ban a jogbővülés etikátlanul valósult meg. Azóta azonban ez sokban nem változott, sőt jogilag jelenleg szűkebb keretek között él a felvidéki magyarság, mint 1968-ban.
Csóti György és Duray Miklós (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatója elmondta, hogy a kisebbségi jogok érvényesítése nemcsak a politikum feladata, hanem a civil szervezeteknek is részt kell vállalniuk a feladatban. Kifejtette, hogy az intézet a történelmi Magyarország területén élő magyarság jogvédelmét helyezi előtérbe. Kárpát-medencei szinten a Vajdaságban van egy jól működő kulturális autonómia, melynek politikai gyökerei vannak. Csóti véleménye szerint a politikai akaraton túl minél nagyobb számban él egy őshonos lakosság egy adott területen, annál jobb jogi helyzetben van. Kiemelte, hogy a Felvidéken ez Csallóközt és Mátyusföldet jelenti.
Viszont azt is elmondta, hogy
legjobban megfélemlítve, leginkább hátrányos helyzetben a felvidéki magyarság van.
Ennek történelmi hátterét szintén Beneš politikájában kell keresni. Tapasztalatai szerint a Felvidéken a szívekben ugyan él az autonómia vágya, nyíltan vállalva viszont nem sok lehetőség van erről a témáról beszélni.
Az intézet tevékenységéről nyomatékosította, hogy hathatós segítséget nyújtanak a határon túl, amikor magyarsága, vagy vélhetően magyarsága miatt sérelem éri a polgárt. A Felvidéken a SZAKC irodáihoz lehet fordulni jogsérelem esetén, ahonnan az esetet a KJI ügyvédi hálózatához továbbítva jogvédelemben, tanácsadásban részesülhet a panasszal élő.
A hallgatóság (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
Kitelepítések 70 Martoson is
A második kiállítást Duray Miklós, a SZAKC elnöke nyitotta meg. Portálunk kérdésére Duray elmondta, hogy a SZAKC szerepvállalása a Kitelepítések 70 bemutatásában azért jelentős, mert szeretnék elérni, hogy minél többen lássák, hogy a művészet eszközeivel hogyan lehet megfogalmazni a hét évtizedes, de mai napig fájdalmas eseményeket.
A kiállítás kurátorai, Méry Beáta és Lengyel Valter elmondták, hogy Pozsony, Szímő, Léva és Budapest után a Martosi Szabadegyetemen került bemutatásra a Kitelepítések 70 című kiállítás egy válogatott részlete, amelyet a teremhez igazítva szubjektív hatások alapján válogattak össze. Céljuk volt, hogy minden alkotótól egy képet mutassanak be úgy, hogy minél nagyobb technikai változatossággal nyújtsanak betekintést a magyarságot érintő sötét időszakba.
Egy kép a tárlatról… (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
A kiállítás teljes anyaga a tervek szerint legközelebb Magyarországon, Jánossomorján, majd Jókán és ebben az évben utoljára Nagykálnán kerül a közönség elé.
A MartFeszt mai további programján a Minority SafePack és a fővédnöki fórum szerepel, melyekről természetesen beszámolunk.
