És Zsuzsa hol van? – kérdeztem alig egy hete majdnem a rimaszombati Közösségi Házban, ahol a Magyar Közösség Pártja Rimaszombati Járási Elnökségének az irodájában az ott ülőkkel az aktuális politikai eseményeket tárgyaltuk meg. Valószínűleg valahol terepen a napi ügyeket intézi – gondoltam magamban, s csak a szokásos kávét hiányoltam, amely nélkül sosem engedett el. Nem hiszem el, hogy Molnár Zsuzsa nincs többé, nem hallom többé annyira jellegzetes hangját, amely annyi verset vitt sikerre. A közösségi portál is tévedhet egyszer.
Nem tudom, mikor találkoztunk először, Zsuzsa csak úgy belecseppent az életembe. Valószínűleg a Szövetség a Közös Célokért irodájában ismerkedtünk meg, ahol én is dolgoztam egykoron, s alkalomadtán néhanap továbbra is megfordultam. Később alig volt olyan helyi és környékbeli rendezvény, ahol ne futottunk volna össze. Zsuzsa ugyanis mindig, mindenütt ott volt, nemcsak az általa és a Magyar Közösség Pártja által szervezett rendezvényeken. S ha már ott volt, nemegyszer haza is vitt, még akkor is, ha kiestem a legegyszerűbb, Ragyolcra tartó útvonalból.
Zsuzsa, ahogy jómagam is, naponta ingázott, pedig Ragyolc sosem volt „pampuskadobásnyira” Rimaszombattól, hogy kedvenc tanárunkat idézzem, hisz mindketten a Füleki Gimnáziumban érettségiztünk. Zsuzsa később összebútorozott a kultúrával, a Csákányházával, a szülőfalujával egybeépült Ragyolcon szervezte a kultúrát, nélküle semmi sem lenne az, ami. Ragyolc az egyik olyan ritka falu, ahol a kultúrháznak a mai napig van vezetője, s a kultúra beépült a mindennapokba. 2015-ben megkapta a Nógrád Közművelődéséért díjat is, de az utóbbi évek már Rimaszombathoz kötötték, ahol fáradhatatlanul szervezte a Magyar Közösség Pártja életének mindennapjait, ahogy a különböző választási kampányokat is, amelyekből akadt bőven az elmúlt esztendőkben. De legbüszkébb az unokái mellett mégis a lányára, Xéniára volt, aki jelesen végezte a pozsonyi színművészetit, mégsem kellett egyik felvidéki társulatnak sem, végül a Csavar Színház fogadta be. Együtt néztük a Prah-ot Ajnácskőn, ahogy a Jókai Színházban elhíresült Ibusárt is Rimaszombatban, immár a Csavar Színház változatában. Ez már nem az igazi – mondtam neki, s bár nem mutatta ki sértődöttségét, éreztem, hogy rosszul esik neki, holott csak arra utaltam, hogy a Telihay rendezte eredeti változat egy kicsit ütősebb volt pár évvel korábban.
„Egyszerűen nem találom a szavakat és hihetetlen szomorúsággal és megdöbbenéssel fogadtam a hírt, hogy egyik legközelebbi munkatársam, Molnár Zsuzsa, vagyis inkább mindenki Zsuzsa nénije nem lesz többet velünk. Fel sem tudom idézni azt a rengeteg emléket, kampányt, fesztivált, rendezvényt amit együtt éltünk át és szerveztünk meg. Hihetetlen csapás érte közösségünket ezzel a mai szomorú hírrel. Ezúton is szeretném megköszönni azt a sok munkát, amit értünk végeztél az évek folyamán, de egyben biztos vagyok, hogy ahogy idelent, ugyanúgy odafentről is mindig velünk leszel és támogat minket Zsuzsa néni. Sosem feledünk és mindig szívünkben fogunk őrizni!” – írja róla közösségi oldalán Cziprusz Zoltán, s jut eszembe, utoljára én is a JúniusFeszt-en találkoztam vele, a pénztárnál, ahol a karszalagot osztotta, s menet közben jókat beszélgettünk.
Ki hitte volna akkor? Drága Zsuzsa, remélem, hogy ez a tragikus hír is a halálodról csak a nyári uborkaszezon gyorsan idejétmúlt terméke, s amikor legközelebb a közösségi ház felé járok, ismét kiszólsz a parányi irodádból: „János, tejjel vagy tej nélkül kéred a kávét?”
A gyászoló család fájó szívvel tudatja, hogy Molnár Zsuzsa életének 63. évében július 3-án elhunyt. Búcsúztatása 2018. július 12-én, csütörtökön, 16.00 órától lesz Ragyolcon a temetőben.