Kezdjük azzal, ami nem volt. Az utolsó pillanatban betegség miatt kiestek az örök résztvevő nánaiak és a tornagörgőiek, de így is láthattunk 15 előadást, ahogy a Péderi Vegyeskar és a Buzitai Citerazenekar is elmaradhatatlan résztvevője az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválnak, amely a hétvégén tartotta meg Szepsiben és Buzitán a huszadik évfolyamát. A fődíjat a diószegiek vihették haza, míg nívódíjat a kassaiak és a tornaiak kaptak.
Amikor 1999-ben a Pódium Színházi Társaság kitalálta a falusi színjátszók fesztiválját, talán nem is gondolták, hogy 20 év alatt a fesztivál kiteljesíti az akkori reményeket, csoportok egész sora alakult (főleg a keleti régióban), s ahogy Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, a jubileumi évfolyam fővédnöke mondta, az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál sorstársa lett a Jókai Napoknak, s bizony a tragédiát kivéve szinte minden színpadi műfaj képviseltette magát a diákszínjátszástól kezdve a némajátékon át egészen az egész estés zenés játékig.
Az eltelt húsz esztendő
Pedig nem indult könnyen. A fesztivál megrendezésének jogát Királyhelmec kapta, de helyi viszályok miatt az első fesztivál résztvevői fűtetlen kultúrházban, gyertyafény mellett nézték egymás produkcióit, így a másodikat már Szepsi és Buzita rendezte, s a két új helyszín bevált. Az eredetileg Falusi Színjátszók és Esztrádcsoportok Fesztiválja névre hallgató rendezvény időközben felvette a Szepsiben is tevékenykedő Egressy Béni nevét, sőt időközben a Fő téren felállították a szobrát is, Ferenc György alkotását.
A fesztivál profilja is megváltozott (klasszikus esztrádműsort például az idén nem is láthattunk, ugyanis a nagyfödémesi esztrádfesztivál győztesei is egészestés színdarabbal érkeztek), de talán még sosem volt ennyire színes a fesztivál programja, mint az idén. A falusi csoportok mellett idővel megjelentek a kis- (Fülek, Királyhelmec) és nagyvárosi (Kassa, Dunaszerdahely) csoportok is, amelyek ugyan nagy izgalommal várják évente az eredményhirdetést, de a lényeg a fesztivál családias jellegére fókuszálódik, s ehhez alkalmazkodik a szakmai zsűri is (az idén Pásztó András, Havasi Péter és Juhász Dósa János összetételben), akik legorombítás és fölényeskedés helyett inkább interaktív párbeszédet folytatnak az alkotókkal. És alig van olyan év, hogy ne jelentkeznének új csoportok, a régióból az idén a már működő csécsi, tornagörgői csoport mellé felsorakoztak a tornaiak és a makranciak is (de Kassán a Rovás keretén belül is alakul valami…) S ha már eljöttek, remekeltek is.
Autóbuszra várnak a makranciak (Fotó: Kresnye András)
Műfaji sokszínűség
Versenyen kívüli Csehov-tréfával és klasszikus musicallel (Volt egyszer egy popfesztivál) kezdődött az idei három nap, de láthattunk némajátékot (makranciak), parasztkomédiát (A tojás Nemesócsáról), bohózatot a diószegiektől, kísérletező diákszínpadi előadást (Novus Ortus Dunaszerdahelyről), zenés vígjátékot a diószegiektől, a saját szerzői színházig (a vezekényiek mindig csoportosan elkövetett előadásáig). De a rendezők gondoltak arra is, hogy ha már nincs hol és kitől tanulniuk a csoportoknak, akkor kivételes előadásokkal kínálják meg őket, így eljött Szepsibe a legendás kassai Pinceszínpad az idén életműdíjat kapott Havasi Péter rendezésében (Csehov leánykérés című tréfáját mutatták be), Gál Tamás a Nagyidai cigányokkal (valószínűleg sok szepsi roma gyerkőc először látott színházat, s egyúttal kapott fontos szerepet egy kivételes előadásban), s az idei Jókai Napok fődíjas előadása, a Lüszisztraté is a füleki Apropó Kisszínpad parádés színrevitelében.
Gál Tamás szokásához híven ezúttal is bevonta a közönséget a játékba (Fotó: Kresnye András)
Életműdíj, Lakoma és hiányzó szerződés
A fesztivál az idén is Egressy Béni szobrának megkoszorúzásával kezdődött, majd átadták az idei életműdíjat, amelyet Havasi Péter kapott meg, aki egy év kivételével a többit zsűritagként abszolválta. Egy másik életműdíjas, Mázik István laudálta, aki kiemelte, hogy Havasi Péternek elévülhetetlen érdemei vannak a fesztivál létrehozásában, ahogy abban is, hogy az túlélve minden válságot a mai napig működik, sőt reneszánszát éli. Első nap este fogadást is adtak az egykori életműdíjasok tiszteletére, akik közül sajnos többen már nincsenek az élők sorában (a közelmúltban távozott az élők sorából Csák Etelka, Záhorszky Elemér és Kiss Péntek József).
Az idei fesztivál fontos része volt a Lakoma fesztiválújság Kozsár Zsuzsa vezetésével, akik a jubileum tiszteletére Repeta című visszaemlékező mellékletekkel is jelentkeztek. A lapot az idén is fiatal kassai középiskolások teremtették elő, s ha már nem tellett az öt évvel ezelőttihez hasonló kiadványra (hadd említsük meg, hogy szégyenszemre a fesztivál kezdetéig a Kult Minor még csak szerződést sem küldött, nemhogy pénzt), sikerült valamelyest pótolni a hiányt.
Diószegi fődíj
A résztvevők persze az idén sem érzékelhették a pénzhiányt, s a minisztériumi csinovnyikok felelőtlensége nem vetült rá a remek hangulatú eseményre, amelyen természetesen a díjeső sem maradhatott el. A zsűri a 2018-as jubileumi, huszadik évfolyam fődíját a diószegieknek ítélte oda (ők kapták a legegységesebb színpadkép díját, valamint Katona Péter és Srejner Melinda személyében a legjobb férfi- és női alakítás díját is), akik az Imádok férjhez menni című zenés vígjátékot mutatták be.
Srejner Attila átveszi a fődíjat Pásztó Andrástól, a zsűri elnökétől (Fotó: Kresnye András)
Nívódíjat a Kassai KGSzT és a tornai Vár-lak színjátszó csoport kapott, előbbiek a Volt egyszer egy popfesztivál, utóbbiak A rátóti csikótojás bemutatásáért. A Balázs Éva vezette csoport több mint két évtizedes kihagyás után tért vissza a deszkákra, mégpedig úgy, hogy a helyi polgármester még a kultúrházba sem engedte be őket. A zsűri különdíját és számos színészi alakítási díjat (Halász Erzsébet és Schäffer Ádám) kapott a lévai Garamvölgyi Színpad, akik Tuček Erika rendezésében Gogol Ház-tűz-nézőjét mutattak be lendületes, fiatalos, megannyi ötlettel dúsított színrevitelben. Több díjjal jutalmazta a zsűri (sőt a Lakoma díját is ők vihették haza) a makranci Cserépszín Hagyományőrző Csoport, akik némajátékkal érkeztek, s az idén is nagy sikert arattak a csécsiek is, akik ezúttal a helyi pletykákat vonultatták fel. A csoportról tudni kell, hogy a tagok többsége szlovák vagy csak konyhanyelvi szinten beszéli a magyart, a községben se magyar iskola, se óvoda nincs.
A nemesócsai Csorba István két csoporttal érkezett (az ógyalai Fesztysekkel és a nemesócsai Nefisz-szel), s a zsűri drámapedagógiai munkájáért díjazta ezúttal. A legígéretesebb tehetségnek járó Németh Péter-díjat a felsőszeli Lóczi Dávid vihette haza Bendegúz megformálásáért Kéri Ferenc Meghalsz, banya! című bohózatában, amelyet a Bulibicska Színjátszó csoport mutatott be nagy közönségsikerrel.
A KGSzT a popfesztivállal jött, Eszter megformálásáért Horňák Lili különdíjjal mehetett haza. (Fotó: Kresnye András)
„Énekelek, amíg tudok”
Demko András tolmácsolta ezeket a sorokat a megnyitón Ratkó Józsefet idézve. Szepsiben és Buzitán immár huszadik alkalommal mutatták meg a falusi (és kevésbé falusi) színjátszók, hogy rohanó világunkban a közösségi létre, a családi összejövetelekre egyre nagyobb szükség van. Köszönet mindannyiuknak, s viszontlátásra a húszéves évfordulón 2019-ben.
