Szőgyénben Szarka Andrea vezetésével több mint két évtizede működik az Iglice Néptáncegyüttes. Az együttes a Baráti néptánccsoport mellett jött létre, akik az Iglice megalakulásakor már kétéves működésre tekintettek vissza. Párhuzamban az újonnan alakult Iglicével még kilenc éven át táncolt a Baráti, a régióban és a határokon túl, éltetve nemzeti értékeink egyik legnagyobb kincsét, a néptáncot.
Tizenegy éven át tartó működés után a Baráti néptánccsoport tagjait az élet kihívásai elszólították. Szarka Andrea pedagógus minden erejét, tudását, és a néptánc iránti elkötelezettségét az Iglice Néptánccsoportba fektette, mely egy iskolai kultúrműsor szerepléséből nőtte ki magát.
A 2018-ban a bécsi Szent István-napokon
„Kicsi gyermekek táncolnak a színpadon. Játszanak. Népi gyermekjátékokat. Fiúcskák sötétkék nadrágban, kislányok fehér vászonszoknyácskákban: Iglice, szívem, iglice, aranyos lábú iglice! – száll az ének.” (Az Iglice Néptáncegyüttes emlékkönyvéből)
Így kezdődött. Velük indult el az Iglice. Majd Szarka Andrea leánya születése után visszatért az iskolába és a történet folytatódott. Más felállásban, sok változással indult egy új kezdet. Szarka Andrea így vallott erről: – A vászonszoknyácskákból viselet lett, a félcipőből csizma, a gyermekjátékból tánc, s a gyermekek számával a fellépések száma is megnőtt. Új Iglice, új kör, új fejezet.
A tízéves Iglice 2006-ban
„Minden út egyetlen lépéssel indul el. Tudjuk, maradandó értékek lassan gyűlnek össze. Miként a fa nő a hegy tetején. A külső szem csak a lombját látja, a gyökereit nem. Ahogy küzdelmesen belekapaszkodik a földbe. Magasra nőni csakis rendíthetetlen alapokon lehet.” (Az Iglice Néptáncegyüttes emlékkönyvéből.)
A 2000-es évek derekán élte fénykorát a csoport, amikor közel 80 gyermeket foglalkoztatott. A 10. születésnapi ünnepség listáján 125 gyermek neve szerepelt, akik az elmúlt évek alatt megfordultak a csoportban.
Iglice a testvérvárosi Tatán, moldvai táncokkal
Az Apró Iglice és a Kis Iglice biztosították az utánpótlást az Iglicébe, ahol igényesebb koreográfiákkal birkóztak meg, újabb és újabb tájegység táncaival ismerkedtek és igazi csoporttá értek.
Számomra ők a KÖR, erős kötelék
Minden fáradozást kárpótol és büszkeséggel tölt el, amikor a színfalak mögül nézem őket, ahogyan viseletbe öltözve eggyé válnak a tánccal, s nyitott lelkekként adják tovább azt az érzést, ami csak a körben adatik meg. Számomra ők a KÖR. Erős kötelék – vallotta Szarka Andrea 2006-ban, a 10. születésnapon.
Az Iglice gömöri tánca a szüreti felvonuláson 2005-ben
Mára megváltozott az Iglice arculata. Az Iglice Kamara Néptáncegyüttesben a már felnőtt, régi tagok táncolnak. Az ő fellépéseik nem oly intenzívek, hiszen sokan máshol élnek, dolgoznak vagy családot alapítottak, elköltöztek. Különleges eseményeken mégis összeáll a csapat és hódol a régi szenvedélynek.
Ha a néptánc éveit nézzük Szőgyénben, a mostani Iglicében kétgenerációs néptáncos gyermekek is vannak, ők a régi Baráti néptánccsoport tagjainak gyermekei.
Felsorolni is nehéz volna, hol, merre járt a tánccsoport az elmúlt évek alatt. Néptáncversenyeken, seregszemléken, kulturális programokon, népművészeti fesztiválokon, nemzetközi folklórtalálkozókon, itthon, a járásban, a megyében, Felvidék-szerte. Más országokba is elvitték nemzeti kultúránkat. Nemcsak az anyaországban és Erdélyben, de Lengyelországban, Csehországban, Ausztriában és Olaszországban is bemutatkoztak.
„Az évek folyamán láttam az Iglice gyermekeinek küzdelmes munkáját, a próbák gyötrelmeit és fergeteges sikereit. Aki mindig hitt az Iglice fiaiban és lányaiban, az Szarka Andrea volt. Mutatott számukra egy utat ebben a zűrzavaros világban. Kitartásra, önfegyelemre, hűségre biztatta őket. Megmutatta nekik az együvé tartozás magasztos érzését. Az „együtt és közösen” megtapasztalását. Mert magánüdv nincs, csakis közös. Nincs földi s égi cél. Minden célunk: égi cél. A fejlődés lent indul, s fönt végződik.”(Az Iglice Néptáncegyüttes emlékkönyvéből.)
A Baráti és az Iglice Néptáncegyüttesek közös fellépése a Nagyboldogasszony-templomban, a trianoni emlékműsoron
A mai Iglice a Csongrády Lajos Alapiskola mellett működik
A mai Iglice a Csongrády Lajos Alapiskola mellett működik, és félszáz tagot számlál. A Kis Iglicében az 1-4. osztályos gyermekek huszonnégyen táncolnak, főleg gyermekjátékokat, szerkesztett játékokat adnak elő. Az Iglice tagjai felső tagozatos és középiskolás diákok, harmincas létszámmal.
Mindkét csoport évente új koreográfiát tanul. Az utóbbi évek nagy sikere volt a moldvai és a somogyi táncok bemutatása. A Kis Iglice a tavaszra tervezett dunántúli ugrós lépéseit alapozza, a nagyok jelenleg a szatmári táncokat gyakorolják. Koreográfusuk a nagykovácsi Czene Zsuzsanna néptáncoktató. Az elmúlt években kapcsolatban voltak és segítséget kaptak a testvérvárosi tatai néptánccsoportoktól, köztük a Pötörke Néptáncegyüttestől, de koreografálta a csoportot a zselízi Juhász házaspár is, a Kincső vezetői.
Az idei évben is sok fellépést tudnak maguk mögött, itthon és külföldön egyaránt. Az utóbbi hónapok nagy sikere volt a szeptemberi Pajta Titkok hagyományőrző rendezvény fellépése, és a november végi utazás, amikor a csapat meghívást kapott Nagykovácsiba a hagyományőrző napra.
Iglice 2018 szeptemberében a szőgyéni tájház udvarán a Pajta Titkok hagyományőrző napon
Az ottani táncház is lehetővé tette az újonnan választott tánccal,a szatmárival való ismerkedést, de a koreográfia tökéletesítése a jövőben Szőgyénben folytatódik, az összpontosítások alkalmával.
Új tánc, új koreográfia, megfelelő viselet. Szarka Andrea csoportvezető, aki egyben a Csongrády Lajos Alapiskola igazgatója, elmondta, hogy minden alkalmat megragadva kihasználja a pályázati lehetőségeket, és a sikeres pályázatokból biztosítja az Iglice működését.
A gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat
A szőgyéniek büszkék az Iglice Néptáncegyüttesre, és arra a hagyományra, melyet Szarka Andrea (sz. Árendás) teremtett huszonnégy évre visszatekintve szülőfalujában, Szőgyénben.
Pedagógusként és néptánckedvelőként így vall munkájáról: „Európainak, felvidékinek és magyarnak megmaradni sajátos nemzeti jegyeinket, karakterünket nem levetkezve, hanem épp ezeket megerősítve lehet. Egy olyan sokszínű, gazdag népi kultúrával rendelkező nemzet, mint a mienk, nem feledkezhet meg a hagyományok tiszteletéről, megtartásáról, továbbadásáról.”
Ennek jegyében választotta az iskola mottóját, mely a hagyományok tiszteletéről és a gyermekek tehetséggondozásáról tanúskodik: „…a gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat.”
