Nem is gondolnánk, (főleg akik felelőtlenül becsukják egy kisiskola kapuit), hogy milyen csodákat tartogat, ha egy faluban van egy jó kisiskola, s a szülők megértik annak fontosságát.
A csoda akkor születhet meg, ha azt az önkormányzat fenntartja minden nehézség árán, s ha vannak jó pedagógusok, akik mindent megtesznek azért, hogy szülő, gyermek és közösség elégedett legyen, s ebben sokszor az iskolán kívüli tevékenység is közrejátszik.
Mi köze mindennek éppen karácsonyhoz?
Nánán ez év karácsonyán is megszületett a csoda.
Nem nagy, de éltető, emlékezetes! Csakúgy, mint amikor mi emlékezünk a régi karácsonyokra. Nem a csillogásra, fényekre, nagy ajándékokra, hanem az egykori gyermekkorunk betlehemezésére.
S ez történt most is, mint a mesében.
A nánai kisiskolások közül volt vagy öt kisdiák, akiknek Khéli Gábor, az egyik apuka (aki maga sem betlehemezett már, de utánajárt, mert szereti a hagyományokat) felvetette, mit szólnának hozzá, ha elindulnának, bekopogva a házakhoz, vinnék a kis betlehemi jászolt, s énekelnének, karácsonyt köszöntenénk szentestén, valahogy úgy, mint régen.
A gyerekeknek rögtön megtetszett az ötlet (hiszen sokat szerepelnek). Dorna tanító néni régi karácsonyi éneket, Hanza tanító néni verset tanított nekik, és valamennyien együtt gyakoroltak nagy izgalommal. Mert ez izgalmasabb volt a színpadi szereplésnél is, a mai világban meg különösen. Hiszen a zárt kapun nem mindig engednek be még falubélit sem, meg az előítéletek (mit szólnak majd…) miatt volt olyan anyuka is, aki nem engedte el a gyermekét, nehogy kellemetlenség érje.
Szóval nagyon izgalmas volt a karácsony előtti estén, gyónás után elindulni a faluba, házakhoz kopogtatni…
Khéli Gábor apuka kísérte őket, Nagy Dánielt, Kurcz Fannit, Kanozsai Jázmint, Khéli Emmát. Sajnos az ötödik társuk, aki szintén nagyon készült, Mark Raveendra Nathan Pillai (ismert nevén Marci) megbetegedett, ezért nem mehetett velük.
A délutáni énekléssel, köszöntővel vagy 25 házat bejártak sötétedésig, s volt, ahová valóban nem engedték be őket (talán nem is értették, mit akartak), de ahová igen, ott énekeltek, köszöntöttek, s nagy örömet szereztek.
Bizony több helyen könnyekig hatódtak ifjak és vének. Egy régi szép szokást, ajtót, embert nyitogató gesztust, örömet, meglepetést vittek valamennyi házhoz, oda is, ahol ezt a szokást nem ismerték.
S minden háznál, ahol fogadták őket, békés, boldog ünnepeket kívántak.
A gyerekek öröme is nagy volt, és bizonyára emlékezetes marad számukra ez a nap. Még a kedves figyelmesség is jól esett a mai elkényeztetett gyerekeknek. Volt, ahol a régi szokás szerint almát adtak és diót, vagy nagyon szerényen egy csokit, gyümölcsöt.
Bizonyára többen vagyunk, akik értékeljük ezt a felidézett szép hagyományt, ami ebben az elembertelenedett világban igen nagy dolog. S mint elmondták, jövőre újra mennek, akár több csoporttal is.
Történt mindez Nánán a 2018. esztendő Álom havában, Jézus születésének előestéjén.
