Karácsony táján megsokasodnak a szeretetről, békéről, felebaráti szeretetről szóló írások.
Ezt keresztényi ünnepünk természetes velejárójának tudjuk be, bár jobb volna minderről nem csupán alkalomadtán filozofálni, hanem inkább ennek szellemében folyamatosan cselekedni. Hiszen a kereszténységnek épp ez a lényege, s nem kizárólag itt, Európában kéne ezt jobban megszívlelni, és nem csupán alkalomadtán, hanem nap mint nap, lehetőleg a programszerű hajsza és nyereségvágy helyett.
Manapság azonban sokkal inkább más gond terheli meg életünket. A különböző szerzők igyekeznek is e bajokat beleszőni mondanivalójukba. Sajnos, amikor eredetiségüket mindenáron bizonyítani akarják, gyakran összehasonlíthatatlan dolgokat kevernek össze, s hoznak erőszakkal közös nevezőre. Így olyasmi kerül egymás mellé, ami még véletlenül sincs köszönőviszonyban egymással.
Azt olvasom egy ilyen cikkben, hogy a kisded Jézus is migráns volt.
Ez manapság, ne is tagadjuk, eléggé feltűnő megállapítás.
Bár így volt. Tudjuk, hogy a szent család angyali intelemre menekült a hatalom durva önkénye elől (Mt 2.13-14).
Nem is ez a gond. Az alattomos áthallással – az aktualizációval van baj, a mai migránsokkal való összehasonlítással. Teljesen mindegy, mi következik a cikkben a továbbiakban, mindegy, hova akar a szerzője kilyukadni: ez az összehasonlítás gonosz, tudatosan megtéveszt, s evégett fölháborító. Annál inkább, mert a szeretetre alapozza mondanivalóját. Így aztán akaratlanul is föltesszük a kérdést: miről akar ez minket meggyőzni?
E félrevezető összehasonlítás ugyanis azt sugallja, hogy Jézus olyan, mint a mai menekülteknek becézett migránsok, akik a hazai önkény, háború elől menekülnek a békés, segítőkész országokba, hogy ott találják meg boldogságukat, dolgos jövőjüket. Holott tudjuk, mindez durva, sátáni csúsztatás.
Mert a menekültek és a migránsok között óriási különbség van, ezt azért látni lehet, s azt is, mennyire hajlandók e „menekültek” a célul kiválasztott új hazában, társadalomban integrálódni, elfogadni az ottani értékeket.
Heródest egy félreértelmezett jövendölés késztette a tömeges gyermekgyilkosságra (Mt 2.2-3) – a mai migránsokat viszont a nyereségvágyók gerjesztette újszerű, álnok háború.
Ez is olyan különbség, amit tudomásul kell venni. Arról nem is beszélve, hogy Jézus Isten fia, míg a migránsok még véletlenül sem azok. Jézus majdani tevékenységével szeretetet hirdetett, a mai migránsok üzenete ezzel szemben egészen másról szól.
Nem békét hoztak, hanem öngyilkos merénylőket, egy számunkra idegen vallás fanatikusait, akik nem integrálódni kívánnak az Európának nevezett ígéret földjén, hanem azt a saját képükre próbálják átformálni.
Ilyen összefüggésben rólunk is volt már szó, a honfoglalás kori magyarokról, akik úgymond elvették a szláv őslakosok földjeit. Kit érdekel, hogy ez azért másképp zajlott, s hogy a népvándorlás korában ez teljesen más volt? Meg aztán 1956, 1968: azt is fölemlegették már, hogy migránsok indultak innen Nyugatra, s ha azt jónak találjuk, akkor miért baj a mostani migránsinvázió? Holott 1956-ban, 1968-ban nem migránsok voltak, akik elindultak hazájukból, hanem politikai menekültek, akik igen szerényen igyekeztek beilleszkedni a befogadó országokba.
A migránsok és a menekültek összemosása elvetemült aljas populizmus,
amely egyáltalán nem a segítőkészségről szól, hanem bizonyos hatalmi központok önös érdekeiről. Mit keres ebben a mai migránsokkal való összehasonlításban a kisded Jézus menekülése? Nem kell ahhoz vakbuzgó hívőnek lenni, hogy megértsük: a mai haszonleső migrációnak és Jézus menekülésének semmi köze egymáshoz.
Aki mégis összehasonlít, az alattomosan csúsztat, hiszen ez két teljesen más világ. E kettőt akár csak egy napon említeni, s így visszaélni az emberek hitével, jóindulatával fölháborító, erkölcstelen és aljas.
