Január huszonnyolcadikán a csehországi Hanušovicében, kilencvennyolcadik évében elhunyt Esterházy János vértanúnk (talán) utolsó élő rabtársa, Jan Janků – értesített a szomorú hírről Molnár Imre, a mártír életének legkiválóbb ismerője. Temetésére február 1-jén kerül sor Hanušovicében, a templomi búcsúztatása 11.00 órakor kezdődik.
Janků bácsi, az egykori politikai fogoly a hajdani hírhedt várerődben, a mírovi börtönben együtt szenvedett Esterházy Jánossal. Éppen hetven esztendővel ezelőtt került sor bírósági tárgyalására;
azért akarták halálra ítélni, mert mint gyógyszerész egyetemi hallgató megtagadta a kommunisták parancsát: az általa vezetett cserkészcsapatot nem vitte át az úttörőkhöz.
Végül kilenc esztendeig raboskodott, mert az 1955. május 9-én érvénybe lépett amnesztia lehetővé tette a mírovi rabok szabadulását. (Az amnesztia egyedül Esterházy Jánosra nem vonatkozott, aki nem sokkal később,1957 márciusában befejezte életét…)
Idén éppen tíz esztendeje, hogy a Lakiteleki Népfőiskola és a Keresztény Élet hetilap szervezésében részt vehettem azon a zarándokúton, melyen csaknem félszáz Kárpát-medencei magyar diák vett részt – az Esterházy János életéről rendezett vetélkedő döntősei és felkészítő tanáraik társaságában, Lezsák Sándor parlamenti alelnök vezetésével láthattam tehát a vértanú gróf életének néhány fontos helyszínét, így a mírovi várbörtönt is.
A mírovi Esterházy megemlékezésen 2015 júniusában (Fotó: Tóth Klára/Felvidék.ma)
A zarándoklaton – Lezsák Sándor kérésére – a robogó autóbuszon villáminterjút készítettem Janků bácsival. Az akkor már nyolcvannyolcadik évében járó volt fogoly elmondta, hogy
Esterházy János sohasem panaszkodott; csontra-bőrre fogyott súlyos betegként ő tartotta másokban a lelket.
Hite megingathatatlan volt; toalett-papírokra másolt bibliájukat olvasgatták, vagy hallgatták a velük raboskodó papok szentmiséjét; titokban szentségimádást is végeztek – szőlőszemekből csöpögtetett „mustból” bort készítettek, s azt orvosságos fiolákban tárolták. Az „ostyát” a konyhai személyzet titokban készítette… Szemüveglencséből, röntgenfilmből és gyógyszeres dobozból fényképezőgépet raktak össze, megörökítve egymást.
Amikor Esterházy János utolsó perceit élte, Janků bácsi és társai ponyvával takarták el az ágyát, és őrködtek a folyosón. A szent útravalót a velük raboskodó Vasil Hopko görögkeleti paptól vette magához a mindenki által tisztelt gróf, aki sohasem kérkedett a származásával, s akaratlanul is példaképpé vált…
A mírovi Krisztus-fej (Fotó: Tóth Klára/Felvidék.ma)
Az Esterházy János mártíromságáról tanúskodni mindig kész, hűséges cseh börtöntárs egy későbbi beszélgetésben Paulisz Boldizsárnak, az alsóbodoki zarándokközpont megálmodójának és építőjének, illetve Csámpai Ottónak, az Esterházy János Szülőföldjéért Alapítvány elnökének Mírovban elmondta:
élete legnagyobb eseménye, hogy a börtönévek iszonyatában megtapasztalhatta az Esterházy János lelkéből sugárzó mély hitet, s erre haláláig emlékezni fog.
Jan Janků elhunytával most már valóban történelem egy Jézust követő, rendkívüli felvidéki magyar ember helytállása, mindnyájunkért hozott áldozata az emberiség talán legvéresebb századában.
Lehet, hogy Esterházy János lesz az első olyan szent, aki politikusként is megtartotta Krisztus tanítását? Boldoggá avatási eljárása idén tavasszal elkezdődik…
A már működő alsóbodoki zarándokközpont; a boldoggá avatási „per” megindítása, és Esterházynak a Vatikán által is elismert „Isten szolgája” titulusa mindnyájunk öröme; olyan ajándék, amely erőt adhat ezekben a sistergő, keserves időkben.
