Február 21-e az anyanyelv nemzetközi napja, mellyel fel kívánják hívni a figyelmet a Föld nyelvi sokszínűségére és gazdagságára. Legfontosabb rendezvénye az UNESCO párizsi központjában zajlik.
Jelenleg a világ csaknem 6700 nyelve közül azok 96 százalékát mindössze a világ népességének 3 százaléka beszéli. Bár a őshonos lakosság a világ népességének nem egész hat százalékát alkotja, több mint 4000 különféle nyelvet beszél. Óvatos becslések szerint 2100-ra ezeknek a nyelveknek több mint a fele kihal. Más vélemények szerint a világszerte ma beszélt nyelvek 95 százaléka a század végére kihal, vagy veszélyeztetett lesz.
Az ENSZ őshonos kisebbségek jogaira vonatkozó nyilatkozata 13-as cikke szerint az őshonos kisebbségeknek joguk van megőrizni, használni, fejleszteni és továbbadni anyanyelvüket, nyelvhagyományaikat, írásrendszerüket, irodalmukat a következő generációknak.
Ugyanakkor az őshonos nyelvek jelentős tényezőnek számítanak számtalan kérdés megválaszolásában, melyek az őshonos lakosság művelődésére, tudományos és technológiai fejlődésére, önkifejezésére, foglalkoztatottságára és a társadalomba való beilleszkedésére vonatkoznak. Ezért az ENSZ határozatot fogadott el az őshonos lakosság jogairól, az idei évet pedig az őshonos lakosság nemzetközi évévé nyilvánította, melyet az UNESCO hivatalosan január 28-án nyitott meg Párizsban.
A nyelvek nemzetközi napja alkalmából az UNESCO megerősítette azon szándékát, miszerint meg kívánja őrizni a nyelvek sokszínűségét és felhívással fordult a tagállamokhoz, hogy a nyelvek sokszínűsége és a többnyelvűség elengedhetetlenül szükséges a fenntartható fejlődés szempontjából. Idén a nemzetközi nap eseményei kapcsolódnak az őshonos kisebbségek nyelvének évéhez, hangsúlyozta az UNESCO.
Az UNESCO 1999-es konferenciájának résztvevői határozatot és ajánlásokat fogadtak el a többnyelvűség védelme érdekében. Az egyik ajánlás az internetre, konkrétan a világhálók nyelvi sokszínűségének megőrzésére irányul. Az anyanyelv nemzetközi napját első ízben 2000-ben tartották meg, azzal a céllal, hogy a világ minden nemzete tudatosítsa a nyelvek értékét.
Az anyanyelv napjának története ahhoz az eseményhez köthető, amikor 1952-ben Pakisztánban az urdu nyelvet nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé. Bangladesben, mely akkor még Pakisztán része volt, emiatt tiltakozások kezdődtek, mivel a bangladesiek anyanyelve nem az urdu, hanem a bengáli. A bengáli nyelvi mozgalom február 21-én Dakkában nagy tüntetést szervezett, de a rendőrség keményen fellépett a tüntetőkkel szemben, melynek következtében öt ember vesztette életét. Bangladesben ezt a napot azóta a bengáli nyelvi mozgalom napjának tekintik. Az esemény emlékére és Banglades javaslatára nyilvánították az anyanyelv nemzetközi napjává február huszonegyedikét.
Az ENSZ Közgyűlése 2007. május 16-án elfogadott 61/266 -os számú nyilatkozatában felszólította a tagállamokat, hogy támogassák a világ nyelvi gazdagságának megőrzését.
Az anyanyelv különleges szerepe abban rejlik, hogy ez az első nyelv, amelyet megtanulunk életünkben – legtöbbször az édesanyánktól. Ez a nyelv a nemzethez, emberi közösséghez való tartozásunk alapja, melynek meghatározó szerepe, fontossága nem változik az idegen nyelvek elsajátításával sem.
(TASR/Felvidék.ma)
