Az érsekújvári Szent Kereszt felmagasztalása plébániatemplom adott helyszínt annak a megemlékezésnek, melyet gróf Esterházy János halálának 62. évfordulója alkalmából rendeztek. A keddi esemény főszervezője dr. Práznovszky Miklós, a Nobilitas Carpathiae, azaz a felvidéki nemesi családokat tömörítő civil szervezet elnöke volt.
A megemlékezés engesztelő szentmisével vette kezdetét, melynek főcelebránsa Gyurcsó Zoltán, a Nyitrai Egyházmegye magyar püspöki helynöke, érsekújvári esperesplébános volt. A szentmise keretében imádkoztak gróf Esterházy János lelki üdvéért.
A Nobilitas Carpathiae civil szervezet kezdeményezésére 2016. november 25-én ünnepélyes keretek között leleplezték le gróf Esterházy János emléktábláját, mások mellett Czimbalmosné Molnár Éva egykori magyarországi nagykövet jelenlétében. Azóta tisztelői minden évben, a mártírpolitikus halálának előestéjén, március 5-én engesztelő szentmisével esedeznek lelki üdvéért.
„Méltó megemlékezés illeti azokat, akik életüket a nemzetiségi identitás, nyelv és kultúra védelmének szentelték. Közéjük tartozott gróf Esterházy János,
aki mint Csehszlovákia nemzetgyűlésének magyar képviselője rendszeresen bírálta a csehek szlovákellenes politikáját és kitartóan követelte Szlovákia autonómiáját úgy, ahogy azt az egyesült államokbeli cseh és szlovák emigráció, élén Tomáš Garrigue Masarykkal, Csehszlovákia későbbi első köztársasági elnökével, az 1918-ban megkötött pittsburghi egyezményben leszögezte” – mondta Práznovszky Miklós.
Köztudott, hogy Csehszlovákia kettészakadása után a Szlovák Köztársaság országgyűlésében egyetlen magyar képviselőként gróf Esterházy János a magyarokon kívül a zsidókat is védelmébe vette 1942. május 15-én. Ezért rövid időre le is tartóztatták. Magyarországon a felsőházban bársonyszéket ajánlottak fel számára, emellett tárca nélküli miniszteri posztot is, de ő Pozsonyban maradt mindvégig ezzel a gondolattal: „Ha másokat maradásra biztatok, én sem mehetek el innét.” Vállalta a börtönt, a megaláztatást és a mártírhalált.
A gróf Esterházy János ellen felhozott vád két pontból állt: az első azt vetette fel, hogy az 1936. június 21-én az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt egyesülésével létrejött Egyesült Magyar Párt elnökeként Esterházy már 1938 februárjában megállapodást kötött az akkor még csehszlovák Szudétanémet Párttal és a Hlinka által vezetett Szlovák Néppárttal. Ezzel célja Csehszlovákia szétverése és a magyarok jogainak biztosítása lett volna. A második vádpont lényege, hogy az 1938 februárjában megkötött megállapodás szerint a később létrejött szlovák államban a Magyar Párt elnöke és országgyűlési képviselő lett.
Gróf Esterházy János nem volt hazaáruló, amikor is találkozott a Szudétanémet Párt képviselőivel, hiszen nemzetközi diplomáciai szerepet töltött be Nagy-Britannia megbízásából. Feddhetetlenségét a bécsi székhelyű Simon Wiesenthal Intézet is megerősítette a Pozsonyi Járásbíróság egyik tanácselnökéhez intézett, 1993. május. 10-én kelt, a rehabilitálása érdekében írt levelében. Vagy netán valaki, aki bölcsebbnek szeretne látszani Simon Wiesenthal úrnál, meg kívánja cáfolni álláspontját? – tette fel a kérdést Praznovszky Miklós.
Itt jegyezzük meg azt a tényt, hogy a Szudétanémet Párt az 1935. évi csehszlovákiai parlamenti választásokból abszolút győztesként került ki országos viszonylatban, mégsem ezt a pártot bízták meg a kormányalakítással. Ennyit az első Csehszlovák Köztársaság legitimitásáról és demokratikus mivoltáról.
A Szent Kereszt felmagasztalása pébániatemplomban (Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
Mint beszédében jelezte: országgyűlési felszólalásaiban rendszeresen bírálta a csehszlovák állam soviniszta politikáját és sürgette a szlovák autonómia létrejöttét. Annak az autonómiának a megvalósítását szorgalmazta, amelyben még a cseh és a szlovák emigráció Tomáš Garyk Masaryknak, a későbbi Csehszlovák Köztársaság első elnökének vezetésével állapodott meg 1918. május 31-én az egyesült államokbeli Pittsburghban. Ez a megállapodás a mai Szlovák Köztársaság alkotmányos alapjainak elfogadott szerves részét képezi.
Gróf Esterházy János egyik vádpont szerint sem volt bizonyítottan hazaáruló, csak felszólalásaiban jóval megelőzte a korát. Az egyes vádpontokon elvileg vitatkozni lehetne, ha azok kellőképpen meg lettek volna indokolva.
„A Magyarországot érő, napjainkban már nemzetközi méreteket öltő rágalmazásnak nem is a puszta ténye és tartalma a legnagyobb tragédia, hanem az, hogy az ország mindenkori vezetése ezt tétlenül tűrte, tűri. A korábbi Beneš-dekrétumok és a Szlovák Nemzeti Tanács máig érvényes és hatályos jogfosztó rendeletei mellé hadd említsük meg a csehszlovák egységes, színtiszta nemzetállamot meghirdető kassai kormányprogramot, vagy a lakosságcseréről szóló gyalázatos egyezményt. De nem kell szűkölködnünk Szlovákia úgynevezett újkori történelmének tekintetében sem, mert itt is bőven akadnak jogsértést megalapozó jogszabályok, hogy csak a nyelvtörvényt, vagy a közoktatásról, illetve az állampolgárságról szóló törvényt említsem. És a magyar állam csak tűr és hallgat. Hogy ne tűrne és hallgatna, amikor a legmagasabb állami körökből ismételten azt halljuk, hogy Szlovákiával húsz éve nem voltak olyan jók a kapcsolataik, mint napjainkban” – adott hangot kritikus véleményének Práznovszky Miklós.
Kihirdették a Gróf Esterházy János-díj kitüntetettjét
Práznovszky Miklós emlékező beszédét követően Tóth Lehel gitáros, énekes előadóművész, fotós adott rövid műsort. Ezt követően Berényi Margit kihirdette az immár harmadik alkalommal kiosztásra kerülő Gróf Esterházy János-díj idei kitüntetettjét. Ezúttal a felvidéki, Garam menti gyökerekkel rendelkező, jelenleg Brüsszelben élő Thajnay Mária, a Brüsszeli Emberi Jogok Közép-Európai Bizottsága főtitkára részesül a kitüntetésben.
A díjat az idei Szent Jobb-ünnepségen, 2019. április 27-én 11 órakor a Szent Kereszt felmagasztalása plébániatemplomban ünnepi szentmisével kezdődő esemény keretében adják át a kitüntetettnek.
Ezzel a templomban tartott emlékezés befejeződött. Az Esterházy-tisztelők átvonultak a Komáromi utca 3-as számú épületén található emléktáblához.
A jövőt az építi helyesen, aki számításba véve az adottságokat, nem gátakat és válaszfalakat emel, hanem a félreértések tisztázásához és a békés együttélés feltételeinek megteremtéséhez járul hozzá
– hangsúlyozta Berényi Margit az emlékezés végén.
Életének utolsó napjaiban, súlyos betegségében Esterházy kérte, szállítsák át a nyitrai börtönbe, hogy szülőföldjén halhasson meg, ám ezt a kérését is megtagadták. A politikai foglyok mírovi börtönéből érkezett utolsó üzenetének tartalma ez volt: átadta magát Isten akaratának, szenvedéseit, életét felajánlotta a magyarság felszabadulásáért. Itt halt meg 1957. március 8-án, 56 éves korában, miután 12 évet töltött rabságban, súlyos szenvedések közepette.
