A méheknek május 20-án van a nemzetközi napjuk, Magyarországon pedig idén március 10-én először tisztelik meg a beporzó rovarokat a címbéli, nekik ajánlott jeles nappal. Az emberek többsége erre a hírre már kattintana is tovább, mondván, hogy szinte az év minden napjához rendeltek már valamit, ám a beporzó rovarok témája mindenképpen megér egy misét.
Tavaly januárban magánkezdeményezéssel indult útjára ez a természetvédelmi nap. Meghirdetésekor támogatóként sorakoztak fel mögötte a tudományos élet, a civil szervezetek, a közoktatás és a média érdekelt képviselői. A kezdeményezés a beporzók szorgos munkájának ünneplésére, segítésére és védelmére szólítja fel a társadalmat.
A virágos növények 87%-a, köztük a legfontosabb termesztett növények háromnegyede igényli a beporzók közreműködését a termés-, illetve a magképzéséhez. Ezek között találunk sok zöldség- és gyümölcsfélét, melyek táplálkozásunk alapjai, valamint gyógy- és fűszernövényeket. Hogy csak néhányat emeljünk ki: ilyen a bab, burgonya, hagyma, karfiol, káposzta, padlizsán, paprika, retek, sárgarépa, tök, uborka, alma, áfonya, barack, cseresznye, dinnye, gesztenye, körte, kakaóbab, kávé, narancs, szilva, citrom, mandula, mustár- és szezámmag, gyapot, napraforgó, repce, takarmánylucerna. Az emberiség egyik első édesítőszeréről, a mézről se feledkezzünk meg, az is a beporzás mellékterméke. A beporzóktól függ a szárazföldi ökoszisztémák egyensúlya, a vegetációt alkotó növények jelentős százalékának megléte és fennmaradása.
Mindennapi ételünk mintegy harmadához kellenek a beporzók, nem beszélve a természetben szabadon élő növényekről. Márpedig ezek beporzása komoly veszélybe került, vészesen fogy ugyanis a beporzást végző kis munkások száma. A virágos növények túlnyomó része pedig nem terem, ha elmarad a beporzás.
Németh István felvétele
A zárvatermő virágos növények megtermékenyüléshez vezető folyamatnak sokféle változata alakult ki. Ha egy virág megtermékenyülhet a saját virágporától (önbeporzás), ott nincs szükség nagy segítségre. De legtöbbször másik egyedről származó virágpor kell, nem is egyetlen szem, hanem több is. A zárvatermők takarékosabbak voltak, kevés virágport termeltek, viszont mintha tudták volna, hogy a szolgáltatók megkérik a beporzás árát, nektárt kínáltak a beporzásért cserébe. Más módon is igyekeztek a beporzók figyelmét magukra felhívni: zöld lepelleveleikből szép lassan kialakultak a feltűnő, színes sziromlevelek, és messze szálló illattal is próbálták magukhoz csalogatni a segítőket.
A leggyakoribb beporzók a rovarok: bogarak, legyek, poloskák, lepkék, méhek. S itt ne csak a házi méhre gondoljunk, sokkal inkább a méhalkatúak nagy csoportjába tartozó mintegy 20 000 fajra. A házi méh esetében megfigyelések alapján kiszámolták, hogy egy kilogramm méz létrehozásához a méhek félmillió alkalommal repülnek ki a kaptárból: amennyit repülnek, azzal hétszer körülérnék a Földet. Ennek alapján fogalmat alkothatunk a vadon élő és szintén nektárt, virágport gyűjtő méhek szorgos munkájáról és beporzó hatásáról. Ők a legfontosabb, leghatékonyabb megporzók.
Ám a világnak számtalan egyéb probléma mellett azzal kell szembesülnie, hogy a rovarok mennyisége vészesen csökken. Mezőgazdasági művelésbe vont területeken a terméshozamok jól mutatják, hogy a beporzó rovarok sem kivételek a csökkenés alól. A rovarok fogyásának több feltételezett oka van. A második világháború óta az egyre iparszerűbb mezőgazdaság nem tud meglenni a rovarölő szerek egyre nagyobb mennyisége, hatékonysága és sokfélesége nélkül.
Egy évtizede a neonikotinoidoknak nevezett vegyszercsalád bizonyult nagyon hatékonynak a rovarok elleni növényvédelemben, viszont ennek sajnos a beporzók is kárát látják. A magokat csávázzák a rovarölő szerrel, amely elvetéskor bekerül a csíranövénybe, és annak fejlődése során végig védelmet nyújt, sőt, még a virágporban, a nektárban is jelen van. A gyűjtögető rovarok körében akkor is bajt okoz, ha koncentrációja nem éri el a halálos szintet. Más vegyszerekkel is találkoznak a beporzók. Így hát nem csoda, ha egy amerikai felmérés szerint a házi méhek maguk számára készített tápanyagának, a méhkenyérnek 73 százalékában találtak növényvédő szert.
Németh István felvétele
Nem kedveznek a virágporból élő fajoknak a hatalmas monokultúrák sem, ahol óriási területen azonos időben virágzik minden egy-két hétig, viszont sem előtte, sem utána nincs táplálék. Ráadásul a nagy táblák közepére be sem tudnak repülni az általában kisebb mozgáskörzetű rovarok. Az elmúlt években méhek tömege tűnt el a Föld színéről. Lényegesen csökken ott a terméshozam, ahol a vadon élő beporzó rovarok is megfogyatkoztak, a házi méh nem pótolja őket. Gyakorlattá vált, hogy iparszerűen szaporított, csomagolva árusított vadméhekkel, poszméhekkel végeztetik a beporzást, nemcsak üvegházakban, hanem szabadföldön is.
A helyzet komolyságára való tekintettel legújabban drónokkal kísérleteznek, hogy valahogyan pótolják a kieső beporzási szolgáltatásokat. De vajon tényleg ez lenne a megoldás? Nehéz elképzelni, mint ahogy a világot is méhek, poszméhek és beporzást végző társaik nélkül. Ezért kutatók, intézetek, természetvédők, kormányzati szervek igyekeznek segíteni a beporzók védelmét és támogatni elsősorban a veszélyeztetett fajok fennmaradását. Az Európai Unió is dolgozik a saját, a beporzók védelmére kialakítandó kezdeményezésén.
Azonban nemcsak a szakemberek, hanem a jóérzésű lakosság is próbál és tud segíteni a rovaroknak, a méheknek, a beporzóknak. Teheti ezt a körültekintő vegyszerhasználat mellett azzal, hogy virágokat ültet, ahová csak lehet, lehetőleg rovarok által kedvelt növényeket, mint a zsálya, orgona, nyári orgona, levendula és társaik, de még a csalán is számos lepkének, bogárnak tápnövénye. De készíthet rovartanyát is: sok-sok üreget, zugot, rejtőzködőhelyet az elbúvó vagy áttelelő rovarok számára.
Ne feledjük, a beporzókra – amelyeknek oly sok szépséget és ínyencséget köszönhetünk: az édes ízt, a virágos rét vagy erdőalja és a virágzó gyümölcsfák csodálatos látványát, a gyümölcsöket, lekvárokat, főzelékeket, salátákat és a virágillatot is – óriási szükségünk van. A rovarok nem csupán csípnek, szúrnak, idegesítenek, hanem érdekesek, csodaszépek is vannak köztük, és nélkülük lehetetlenné válik az emberhez méltó életünk a Földön.
A cél, hogy minél több emberben tudatosuljon, mennyire változatosak – ugyanakkor sérülékenyek – a rovarok és növények között az evolúció során kialakult beporzó kapcsolatok. Azt is tudnunk kell, hogy bármennyire is tehetetlennek érzi magát az ember a globális problémákkal és a nagyüzemi mezőgazdaság okozta káros hatásokkal szemben, a maga szerény módján azért segíthet a helyzeten.
