Megrendülve olvasom a Csapó Endre haláláról szóló hírt. Alig pár hete még levelét, írásait küldte az interneten, s talán fél éve, hogy a Magyar Élet főszerkesztőségi tisztségéből búcsúzott, de a lap megszűnéséről is hírt adott.
Csapó Endre ahol csak megfordult, akivel csak találkozott, annak a kezét többé nem engedte el. Így voltam vele én is. S micsoda lelket erősítő érzés, hogy bennünket, a világ másik felén élő embereket is számon tartott, erősített.
Párkányban, a LIMES – ANAVUM által 2006-ban szervezett regionális konferencián találkoztunk vele. Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy eleget tett a meghívásunknak, abban az évben, amikor az 1956-os forradalom 50. évfordulójára emlékezett a magyarság.
Csapó Endre akkor éppen otthon tartózkodott. Már nem emlékszem, kitől kaptam meg telefonszámát, de a kérésemre azonnal igent mondott.
Előadását rögzítettük, így megmaradt az archívumunkban. Azóta állandó levelezésben voltunk, küldte az általa szerkesztett Magyar Élet megjelent példányait. Ezekben minden alkalommal olvashattunk nemcsak az anyaországi magyarság helyzetéről, politikai helyzetéről, hanem az ő nézeteit, bölcs megnyilvánulásait is megismerhettük. Emellett a hetilapban mindig helyet kaptak a Kárpát-medencei magyarság életének aktuális eseményei, de a világpolitika összefüggései is.
A Felvidék politikai, kulturális folyamatait követve a lapban rendszeresen elemezte a felvidéki magyarság helyzetét. (Ezek az életműsorozatában is olvashatóak).
Világlátása, az adott politikai helyzet naprakész elemzése szinte egyedülálló volt az emigráns magyarság életében.
Ha jól emlékszem, Pozsonyban is járt, és nagyon jó személyes kapcsolata volt Pogány Erzsikével is. Erzsébet halála mélységesen megrendítette őt, s az itthon megjelent nekrológokból is tolmácsolt írásokat az Sydneyben élő magyaroknak.
A magyarság apostolainak egyike volt, aki a világ másik végén is haláláig szívén viselte a magyar sorsot és jövőt, s írásaival mutatta nekünk az utat, s felhívta a figyelmet a világot fenyegető globalizmus, liberalizmus veszélyeire, az ezekkel összefüggő jelekre, politikai eseményekre.
Csapó Endrével haláláig leveleztem, s a megtisztelő tegező viszonyunk mintegy baráti elfogadás volt számomra abban a bizonyára nagy létszámú baráti körben, melybe kortársai, de ifjabb tisztelői, barátai is tartoztak.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az általa megírt és kiadott Ilyen a világ című életműsorozat minden dedikált tiszteletpéldányát eljuttatta nekem is.
Az általa negyven évig szerkesztett, Sydneyben megjelent Magyar Élet hetilap 2018-ban megszűnt. Ezzel kapcsolatban a következő róla szóló gondolatokat, majd vallomását idézem, mely híven tükrözi Csapó Endre emberi, nemzeti tartását, elkötelezettségét:
„A 97 éves Csapó Endre minden bizonnyal bekerülhetne a Guiness rekordok könyvébe, mint a legidősebb máig aktív, rendszeresen publikáló főszerkesztő azzal a hihetetlen teljesítménnyel, hogy 53 éven át (a Magyar Élet 40 évét megelőző 13 évvel együtt, míg az Ausztráliai Magyarságot szerkesztette) hétről hétre megírta vezércikkeit. Írásait nemcsak az itteni olvasók értékelik, de Magyarországon is egyre népszerűbbek, egyre többen felfigyelnek sajátos éleslátására a politikai fordulatok megítélésében. Jelenleg életműve könyv alakban való megjelentetésén dolgozik. Hat kötet már megjelent, jó munkát a további négyhez! Külön értékelendő, hogy az utóbbi időben felmerült egészségi problémái ellenére sem lassította a tempót.
Az pedig, hogy a lap az elmúlt 40 év során minden héten megjelent, annak is köszönhető, hogy a lap kiadójának és egészében véve mindenesének – szerény személyemnek – olyan szerencséje volt, hogy még néhány napos nátha sem döntötte soha ágyba.
Igaz a mondás, hogy minden cselekedet előbb-utóbb elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését. Ez reám úgy igaz, hogy a jutalmam egy, az emigrációban egyedülálló, csodálatos és sok éven át működő sikeres hetilap és az, hogy képes voltam az elmúlt 5–6 év során évi 50 héten át heti 7 napot dolgozni. A büntetés egy immár veszélyesen környékező fizikai és szellemi fáradtság”.
Nyilatkozata a 2018. december 30-án megjelent MAGYAR ÉLET búcsúszámában jelent meg.
Csapó Endrét korábbi rangos kitüntetései mellett 2018 őszén „A tárgyilagos és magas színvonalú tájékoztatás érdekében végzett munkásságért” a Magyar Páneurópai Unió Eötvös József Sajtódíjjal tüntette ki a Szent Imre Gimnáziumban megtartott rendezvényén. Itt már nem volt jelen. Hetedik kötete idén tavasszal jelent meg.
Emléke legyen áldott mindazokban, akikkel kapcsolatban volt, akiknek példát mutatott életművével. Hálával és tisztelettel gondolunk rá, akik ismertük, kapcsolatban voltunk vele. Művei örök mementóként közvetítik egy nagy ember útravalóul szolgáló gondolatait.
