A délvidéki alkotó, Zuberec Vera tervező és csapata, Varga Margit, Simon Julija és Pece Zsuzsanna érdemelték ki a Kisjankó Bori-díjat 2019-ben. Idén összesen négyszáz alkotás érkezett a Kisjankó Bori Hímzőpályázatra, amelyet huszonkilencedik alkalommal rendeztek meg Mezőkövesden.
A Közösségi Házban rendezett díjátadó ünnepségen dr. Fekete Zoltán polgármester méltatta a művészeteket, az új alkotásának örömét, amely új világot nyit meg a készítők és a közönség előtt is.
Mint mondta, a népművészet a felhalmozott tudást, a nép egyéniségét tükrözi, a magyar pedig különleges, különbözik a környező népekétől, mert máshonnan is hozott titkokat. A matyóra büszkék vagyunk, fontos a megőrzése, éltetése.
Sok energiába és időbe kerül az alkotások elkészítése, de közben örömet szerez a készítőnek, s később a nézőknek is. Mint mondta, az idei pályázatra várakozáson felüli mennyiségben és minőségben érkeztek pályamunkák.
Tállai András országgyűlési képviselő kiemelte, hogy a népi hímzések készítőit kihívás elé állította a tömegtermelés, amely rontotta a minőséget, de maradtak népművészek, népi iparművészek, akik ezt a tevékenységet nem hagyták elmerülni a kommerszben. Felidézte, az első pályázatot 1962-ben írták ki, eleinte évente, majd két-, később pedig háromévente rendezték meg a mustrát. Törést okozott a Matyóház megszűnése, mára azonban ismét rangossá vált az esemény. Ezért köszönetet mondott a Matyó Népművészeti Egyesületnek.
Szerinte a pályázat utat mutat a fejlődéshez az alkotók számára és kulturális élményt is nyújt. Hangsúlyozta az élő népművészet fontosságát, amely újraértelmezi a színeket, formákat, s teljes alkotásokat, hiteles, minőségi darabokat eredményez és megélhetést biztosít. A minőségi munkára szerencsére van kereslet.
Antal Andrea, az Agrárminisztérium főosztályvezetője megköszönte az értékmentő munkát, amely nélkül csak a múzeumban találkozhatnánk a mintákkal. A készítők közvetítenek a múlt és a jövő között. Hangsúlyozta Kisjankó Bori tevékenységének jelentőségét, aki csakúgy, mint az utódok, megőrizte a régit és meg is újította azt. Az iparművészek az eredetit korszerű elemekkel frissítik. Megemlítette a Folktrend programot, amely a hagyományőrzést és az új stílust ötvözi a divat terén, de szeretnék kiterjeszteni az népi iparművészetre, a népzenére és a gasztronómiára is.
Fotó: Mezőkövesd képekben, Facebook-oldal
Beszprémy Katalin, a zsűri tagja, a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti osztályának munkatársa visszaemlékezett arra, amikor édesanyjával az 1960-as években ellátogatott a kiállításra, hogy megismerjék a színvonalat, amelyet el kell érniük, hiszen ez volt a mértékadó az alkotók számára. Később versengéssé vált a pályázat és ma is az. A hímzők elfogytak, nem remélték, hogy lesz utánpótlás, de mindig vannak újak, a képzéseken szerencsére mindig új tehetségek bukkannak föl, s újrafelfedezett hímzések hozzák lázba a művészeket.
Minden pályázat alkalmával felmerül, vajon érkezik-e elegendő pályamunka? Idén sosem látott mennyiségű, közel négyszáz munka érkezett.
Több alkotás újító szándékú, kísérletező volt, melyek közül kiemelte a sokszínű úri hímzést, amely az egyházaknál találja meg funkcióját. Újdonságként bukkant fel az erdélyi színes tűfestés. A zoboraljaiakat ismét megismertették népművészetük értékeivel, így onnan is remek csipkék, hímzések érkeztek. Újra megjelent erdélyi szász, székely minta is, palóc és felvidéki keresztszemes hímzések, höveji hímzés, táskákra vitt hódmezővásárhelyi motívumok, csángó inspirációk, baranyai, sárközi minták lakástextileken, modern tárgyakon, szűrrátétből továbbgondolt cserélhető szoknyabetét, pétervásárai keresztszemesből gyöngyhímzés. Valódi innovációt hozott a pályázat, sok meglepetéssel.
Fotó: Mezőkövesd képekben, Facebook-oldal
A pályázat számokban:
Tervezők száma: 114
Alkotások száma: 397
Hagyományos mesterremek: 53
Hagyományos míves termék: 38
Modern mesterremek: 70
Modern míves termék: 74
ajándéktárgy: 7
elutasított: 155
Díjazottak:
Zsűrin kívüli különdíj: Borsóka Hímzőkör
A Matyó Népművészeti Egyesület (MNE) különdíja: Fofrovics Istvánné (úrihímzés különleges technika)
Fügedi Márta Népművészeti Egyesület, Hagyományok Háza (HH): Árvai Ferencné (felvidéki keresztszemes hímzés)
Mezőkövesdi Közkincstár és Herman Ottó Múzeum: Király Márta (szászhímzés keresztszemes hímzésének megújítása)
MNE és Magyar Művészeti Akadémia, HH: Pap Bernadett és Sütő Margit (korai matyó új színekkel)
BAZ Megyei Önkormányzat: Brenner Jenőné (höveji pókos hímzés)
Berzeviczy Fehér Jánosné és HH: Nagy Gyöngyi (pétervásárai keresztszemes gyöngyökkel)
Mezőkövesd és HH: Szuperné Bohus Judit és Róka Istvánné, Lokody Ákosné, Kenyeres Gyuláné (somogyi fehér- és lyukhímzés)
Póta és Társa Bt, Herman: Kincses Ágnes és Lőrinc Antalné, Rákosa Antalné, Bencze Lászlóné (sárközi jegykendőminta modern alkalmazása)
Póta és Herman: Szuperné Bohus Judit és Király Márta, Tóth Mária, Juhász Mária (agyagfalvi szabadrajzú hímzés sok variációja)
Póta és Fügedi M. NE: dr. Dulai Sándorné, Kliment Lajosné, Király Márta (szász szálszámolásos technika)
Póta és HH: Kovácsné Pócza Ágnes
Póta és HH: Szabó Józsefné és Tóth Lászlóné (szabadrajzú színes matyó)
Kiegészítők, modern:
I. Folktrend Kissné Sponga Zsuzsanna (sárközi, betegi keresztszemes öltözet)
II. Jószainé Kiss Katalin és Szakál Ágnes (vásárhelyi gyapjúhímzés táskákon)
Öltözetek, modern:
I. dr. Tóthné Kőrösi Zsófia és Medgyesyné Karner Gertrúd (höveji csipke, alkalmi viselet)
II. Torba Béláné (derecskei szűrrátét viseleten)
Öltözetek, hagyományos:
I. Balkó Szilvia (zoboraljai viselet)
Lakástextília, csoportos, modern:
I. Szuperné Bohus Judit és Polczer Józsefné, Szalay Jánosné, Németh Sándorné, Vargáné Németh Erzsébet (balatonfelvidéki keresztszemes)
II. dr. Illés Károlyné és Bakó Emese, Pribojszki Erzsébet, Raffai Mihályné, dr. Vécsei Lászlóné, Bartolák Jánosné, Farkasné Zemján Gyöngyi, Kovács Györgyné, Szelezsán Jánosné (csángó inghímzés lakástextilen)
