Egy nemrégiben végzett amerikai kutatás során arra a következtetésre jutottak, hogy a szociális interakciók (azaz a társas érintkezés) csökkentik a kognitív (értelmi) funkciók gyengülését, mely idős korban demenciához vezet. A kutatás eredményei szerint a társas érintkezés idős korban javítja az emlékezőtehetséget, a beszéd-, a tanulási és az összpontosító készséget.
A tudósok úgynevezett kognitív hanyatlásról beszélnek, ez az időskor első negyedében jelentkezik és a mentális funkciók gyengüléséhez vezet, mely Alzheimer-kór és demencia kialakulását eredményezheti. A bostoni női kórházban végzett megfigyelések összefüggést állapítottak meg a szociális interakció és a szellemi képességek javulása között. A szakemberek ezzel azt akarták bizonyítani, hogy amennyiben az idősebb korosztályhoz tartozók a társas kapcsolatok terén aktívak, nem zárkóznak el a külvilágtól, elkerülhetik az emlékezőtehetségük romlását, mozgáskoordinációjuk rosszabbodását, valamint a beszédzavarokat.
A tudósok összesen 217 felnőtt embert vizsgáltak, akik bekapcsolódtak a Harvard Aging Brain Study kutatásba. Olyan embercsoportokról van szó, akiknek az életkora 63-tól 89 éves korig terjedt és akik nem mutattak semmilyen kognitív hanyatlást. A megfigyelés három éven át tartott. Minden résztvevőnek ki kellett töltenie egy kérdőívet, melyben feltüntették a szociális interakció szintjét, azt, hogy milyen gyakran találkozik a családjával, barátaival és a kortársaival, látogat-e vallási rendezvényeket és végez-e önkéntes munkát. A kutatók eközben mérték az agyban a béta-amiloid szintjét is minden alany esetében. Ennek az agyban való jelenléte az Alzheimer-kór kialakulásának előjele, mely betegségre jellemző a rövidtávú memória elvesztése és az időben és térben való dezorientáció.
A szakemberek megállapították, hogy a szociális aktivitás hatásának főleg azon egyének esetében volt jelentősége, akiknél a legmagasabb volt a béta-amiloid jelenléte az agyban. Ebben a csoportban a legalacsonyabb szintű szociális interakcióval rendelkezőknél volt a legmagasabb a kognitív hanyatlás mértéke azokhoz viszonyítva, akiknél hasonló szintet mértek, de nagyobb szociális aktivitást tanúsítottak.
Ugyancsak érdekes további tényt állapítottak meg, miszerint azok az egyének, akik a vizsgálat kezdetekor rosszabb mentális képességekkel rendelkeztek, nem tanúsítottak nagy érdeklődést más emberekkel való társadalmi érintkezésre. Megállapítást nyert az is, hogy bizonyos fizikai betegségek hozzájárultak a szellemi képességek hanyatlásához. Így a mentális funkciók hanyatlásához vezethet a koszorúérgörcs vagy a szívinfarktus.
A tudósokat végül az eredmény egy kissé elbizonytalanította. Nem voltak teljesen bizonyosak abban, hogy azok az emberek, akik a társas kapcsolatok terén nem aktívak, rosszabb mentális képességekkel rendelkeznek-e, vagy már maga a kognitív hanyatlás növeli a szociális elidegenedés valószínűségét.
„A szociális aktivitás és a kognitív funkciók kölcsönösen összefüggnek, s úgy tűnik, egyszerre hanyatlanak. Ez azt jelenti, hogy a szociális elkötelezettség fontos mutatója lehet a kognitív zavarok kialakulásával veszélyeztetett idős személyek ellenállóképességének, vagy sebezhetőségének“ – magyarázta a kutatást vezető dr. Nancy Donovan.
A kutatás azonban nem foglalkozott azokkal a fontos tényezőkkel, melyek befolyásolhatják a szociális interakció iránti érdektelenséget, mint a szorongás, a depresszió, a magányosság, vagy az apátia.
Akárhogy is van, mindenképpen tanácsos lehetőség szerint aktívnak maradni idős korban is a társas kapcsolatok fenntartása, a hobbitevékenység, a klubfoglalkozások, társadalmi aktivitások terén. Mindezek segíthetnek a fizikai és a mentális egészség minél tovább történő megőrzésében, s nem mellesleg megvédenek az elmagányosodástól, s az ezzel járó lelki tünetektől.
(Felvidék.ma/Webnoviny.sk)
