A második alkalommal megrendezett Irgalmas Jézus Öt Szent Sebe nevet viselő gyalogos zarándokcsoport június 5-én kelt útra a Via Mariae (szlovákiai Mária-út) Polgári Társulás szervezésben.
Az udvardi kálvária volt a kiindulópont, ahol ft. Nagy András áldásban részesítette a kis csapatot, akik Méhes Richárd vezetésével indultak útnak. Megtekintették a Szent Adalbert-templomot, majd a fűri Szent Imre-templom volt a következő céljuk. Rövid pihenő után folytatták a zarándoklatot, és a Kürt község melletti ciglédi Mária-kegyhelynél frissítővel várták őket a kürti hívek, akik ismertették a kegyhely történetét.
A kürti Mindenszentek templomban tett rövid pihenő után rátértek a Mária-út Pálosok útja néven ismert szakaszára, mely a szőgyéni Nagyboldogasszony templomig vezet. A közelmúltban kijelölt és megtisztított tanösvényen jutottak el az esti órákban a templomba, ahol várták őket a szőgyéni zarándoktisztelők. Az éjszakai szállást az önkormányzat biztosította számukra, frissítőről a helyi Mária Légió prezídiumának tagjai gondoskodtak. Az első napon megtett út 29,6 km volt.
Szombaton a kora reggeli órákban folytatták útjukat Barton keresztül, majd a bényi Nagyboldogasszony templom megtekintése után érték el Garampáldot, ahol zarándokáldást kaptak ft. Hupka József atyától, majd Ipolyszalkánál keltek át az Ipoly-hídon, és a késő esti órákban megérkeztek a második nap célállomására, Letkésre. Itt a régi plébánia épülete szolgált felfrissülés és szálláshely gyanánt. A Szőgyén és Letkés közötti útvonal 32,4 km volt.
A bényi templomban (Fotó: Berényi Kornélia)
A harmadik nap kora reggelén elindulva, a 10 km-es szakasz megtételével kívánták elérni a kegyhelyet, de az éjszaki nagy esőzés miatt a terep nehezen járható volt, így lekésték a reggeli órákban kezdődő, kereszthordozással végzett körmenetet, és a szabadtéri szentmisét, melyet a zarándokok szándékára ajánlottak fel a pálos atyák. Így csak a szertartás második felében csatlakoztak a hívő közösséghez, ahol találkoztak kéméndi, zselízi és szőgyéni családokkal, akik autókkal érkeztek a kegyhelyre.
A szentmise végén fogadta őket Vizi András pálos atya, és Roman Grzegorz Majewski lengyel származású, magyarul beszélő pálos szerzetes, aki segíti a pálos atyák munkáját és sokat tesz a lengyel-magyar barátság megőrzéséért.
Amikor Roman atya tudomására jutott, hogy a három napja úton levő zarándokok lemaradtak a szentmiséről, felajánlotta, hogy az ő részükre, a Magyarok Nagyasszonyának szentelt bazilikában külön bemutatja a legszentebb áldozatot, melyhez a kántor is csatlakozott. Így a kis csapat abban a kegyelemben részesült, hogy értük, az ő családjukért, igyekezetükért és céljaikért celebrálta a szentmisét a pálos atya.
(Fotó: Berényi Kornélia)
Az Irgalmas Jézus Öt Szent Sebe ünnepe, a magyar Pálos rend márianosztrai Magyarok Nagyasszonya bazilikájának főbúcsúja. Az anyaországi katolikus áhítatban egyedülállóan a pálos bazilika őrzi az Irgalmas Jézus Öt Szent Sebének tiszteletét napjainkban.
A zarándokcsoport tagjai a Felvidék kilenc helységéből érkeztek, Dercsikáról, Bakáról, Egyházgelléről, Padányból, Nyitráról, Érsekújvárból, Udvardról, Párkányból és Ipolyságról. Mindnyájan aktív zarándokok, és elmondásuk szerint hosszú zarándokutak állnak mögöttük. Zarándoklataikat a családjaikért és más nemes célokért ajánlják fel, miként a 75 km-es táv megtételét az Udvard–Márianosztra szakaszon. A legidősebb zarándok 77 éves, a legfiatalabb 31 éves volt.
(Fotó: Berényi Kornélia)
A zarándokok az út megtétele után elmondták, hogy sok szép élményben volt részük. Mindaz, amit láttak és átéltek, emlékezetes marad a számukra. A zarándoklat mindig kettős érzéssel jár, fizikai megerőltetéssel és lelki felüdüléssel. Minden út más-más élmények és tapasztalatok sokaságát foglalja magába – mondta el ifjabb Fekete László, a kürti és szőgyéni Mária-út szakasz kialakításának önkéntes segítője. Külön kiemelte, hogy az út során sok figyelmességet kaptak, mellyel az útjukat könnyítették meg, vízzel, gyümölccsel, frissítővel kínálva őket.
Két helységből a csomagjaikat önkéntesen, autóval vitték el a következő állomáshelyre. Semmit nem kértek a segítők, egy-egy imán kívül. A legutolsó, legnehezebb szakaszon már mindenkinek vinnie kellett a terheket. Nagy ajándéknak tekintették a számukra bemutatott szentmisén való részvételt, a két szín alatti szentáldozást, mely megkoronázta a zarándoklatot, és amely által átélték az Istennel való találkozás csodáját.
