1849. július 31-én volt a segesvári csata, melyben harcolt és eltűnt Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő. Évfordulókon virágokkal is emlékezünk, mi ezt most képletesen, a költő „virágverseinek” felelevenítésével tesszük meg, ugyanis Petőfi költészetében a virágoknak kiemelt szerep jutott.
Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet…
Ezt a mondást mindenki ismeri, és ezt is Petőfi hagyta ránk. Az Árva lyány (Pest, 1847) c. versében találjuk a következő sorokat:
Szeresd a virágot
És ne féltsd szívedet,
Mert, ki ezt szereti,
Rossz ember nem lehet;A virág s az erény
Két atyafi-gyermek,
Egy szívben egymással
Nem ellenkezhetnek.Tudod, mi a virág?
A földnek jósága;
Tudod, mi a jóság?
A lélek virága.
291 virág
Petőfi csaknem 900 ránk maradt versében 291-szer fordul elő a virág szó. Sőt, kilenc versének a címében is ott van. Sok ez vagy kevés? Mindenesetre gyakoribb, mint a szabadság (126), a halál (227), a szerelem (208) előfordulása! És itt nem tekintettünk a konkrét virágfajták előfordulására, melyek közül a rózsa 76-szor bukkan fel. Természetesen a költő nem csak a szó szoros értelmében ír virágokról, hanem költői eszközei, megszemélyesítései gyakori eszköze is.
A szerelmi költészet gyöngyszemei
Petőfi két legismertebb szerelmes verse a megzenésítve is oly népszerű Fa leszek, ha fának vagy virága (Szalkszentmárton, 1845) és a feleségéhez írt Szeptember végén (Koltó, 1847) c. elégia, amelyben kétszer is felbukkan a virág (nézzük az első két versszak címsorait: „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok”, „Elhull a virág, eliramlik az élet…”). Kevésbé ismert az Arcképemmel (Szalkszentmárton, 1845) c. vers, melyben ismét a virág-hasonlat egy mesteri alkalmazását olvashatjuk:
Lelkem felhő, egy haragvó felhő,
Gyakran ontja a villámokat;
De, leányka, te ne félj! – a villám
Tölgyeket sujt, nem virágokat.
A János vitéz virágai
Még Petőfi legismertebb elbeszélő költeményét, a János vitézt (Pest, 1844) is a „virágtörténetek” közé sorolhatjuk. Amikor Kukorica Jancsi bujdosására indul, Iluska így szól hozzá: „Ha látsz tört virágot útközépre vetve, / Hervadó szeretőd jusson majd eszedbe”. Amikor a főhős – immár János vitézként – visszatér a szülőfalujába, már csak a temetőben keresheti fel kedvesét, akinek sírjáról egy virágot szakít le, ezzel a szándékkal: „Ki porából nőttél, árva kis virágszál, / Légy hűséges társam vándorlásaimnál”. A Tündérországban pedig éppen az élet tavába dobott virágból támad fel a szerelme: „De csodák csodája! mit látott, mit látott! / Látta Iluskává válni a virágot”.
A virág, mint a jövendölés eszköze
Petőfi a Jövendölés (Kecskemét, 1843) c. versében már 20 évesen az alábbi híres sorokat vetette papírra:
Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak,
Anyám, soká, örökkön él.
Ugyanezt a próféciát az Én c. költeményében is megfogalmazza a virág segítségével:
A világ az isten kertje;
Gyom s virág vagytok ti benne,
Emberek!
Én a kertnek egy kis magja,
De az úr ha pártom fogja:
Benne gyom tán nem leszek.
Az Egy gondolat bánt engemet (Pest, 1846) c. rapszódiában is ott a virág: „Lassan hervadni el, mint a virág…”. A Minden virágnak… (Kecskemét, 1843) c. versben szívszorító sorokkal találkozunk:
S ha meghalok, ha megfagyok: szememre
Megkönnyezetlen szemfedő borúl,
S ültetni nem fog senki egy virágot
A sírra, amely rajtam domborúl.
A költészetről
Petőfi költeményeiben a saját verseiről, illetve költészetéről szóló alkotások között is több virágokkal teli metaforával találkozunk: „Virágoskert a költő szíve, / De másnak termi a virágokat;” (Pest, 1845), „A korláttalan természet / Vadvirága vagyok én.” (Pest, 1844) A mindenki által ismert A XIX. század költői (Pest, 1847) c. ars poeticájában is ott a virág, mint jutalom a földi élet végén:
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.
A virágok
A szemelvényeket Petőfi A virágok c. versével (Székesfehérvár, 1847) zárjuk, melyben egy végakarat is megfogalmazódik:
Leűlök a virág mellé,
És elbeszélgetek vele.
Szerelmet is vallok neki,
S megkérdem: engem szeret-e?Nem szól, de úgy hiszem, hogy ért,
Hogy érti jól szavaimat. –
Siromra, hogyha meghalok,
Ültessetek, virágokat.
Legalább a szívünkben ültessünk neki virágokat! Főleg ma, a segesvári csata évfordulóján…
