„Tüzesen süt le a nyári nap sugára// Az ég tetejéről a juhászbojtárra//Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,// A juhásznak úgyis nagy melege vagyon” – írta a János vitéz első strófájában 175 évvel ezelőtt Petőfi Sándor, s bizony, amikor ezeket a sorokat írom, szintén nagy meleg vagyon. Igaz, juhászok már lassan nincsenek, hisz nyáj sincs, a János vitéz viszont továbbra is örökzöld, augusztus 15-én, csütörtökön a füleki várban mutatják be, mégpedig ezúttal szlovákul.
Verses mese vagy ahogy a színlap hirdeti: népi eposz? Ne firtassuk most ezt, a János vitéz 1844-es keletkezése óta sokadik reneszánszát éli, s csak hálásak lehetünk azért, ha szlovákul is bemutatják, és megismertetik vele az érdeklődőt. Még akkor is, ha ezt Füleken, s nem mondjuk Zsolnán teszik.
Tizenötödik évfolyamához érkezett a nemzetközi színházi és tánc workshop, amelyet annak idején Vladimír Sadílek színházi rendező, színész a csehországi Prostějov melletti Plumlov várában indított útjára barátaival, és amelynek keretében minden évben bemutatnak egy V4-es kultúrkörbe tartozó játékot.
Sadílek mellett a workshop másik kulcsfigurája a rimaszombati Marian Lacko képzőművész, zenész, a rimaszombati Művészeti Alapiskola igazgatója volt, aki elsősorban a díszletek elkészítését és a zenei aláfestés bebiztosítását vállalta.
Miután Plumlovban meghalt az ottani főszervező, Vladimír Sadílekék úgy döntöttek, áttelepülnek Fülekre, a várudvarba, amely tökéletes környezetnek ígérkezett, s mint kiderült, annak is bizonyult. Az elmúlt években Ján Botto, Andrej Sládkovič, ahogy Janko Kráľ és Tolsztoj egy-egy művét is bemutatták, vegyesen profikkal és amatőrökkel. Tolsztoj Cigányok című darabjához élő cigánybandát szerződtettek, Trifonti Iván prímás vezetésével, de az alkalmi zenekarban találkozhattunk Váradi Zsolt gitárvirtuózzal és Szendrei Márió énekessel is.
Az idei játék szereplői is mintegy egy hetet töltenek Füleken, s mivel késve adták be az egyik pályázatot, nagyobbrészt a város támogatására számíthatnak. Ahogy Agócs Attila polgármester is megerősítette portálunknak, a workshop résztvevőinek ingyen biztosították az FTC tornatermét, ahol a próbák zajlanak, ahogy a várudvart és a színpadot is, s mivel a város nagyon fontosnak tartja, hogy a workshop Füleken talált otthonra, a Városházán fogadta az alkalmi truppot is, amelyhez az előadás erejéig csatlakozik a helyi Jánošík és Rakonca néptáncegyüttes is.
Vladimír Sadílek kedves költői közé tartozik Petőfi Sándor, s mint elmondta, nagyon fontosnak tartotta, hogy a workshopok keretében egyszer valamelyik művét bemutassák. Végül a János vitézt választották, amely Sadílek szerint nemcsak elbűvölően szép mese, de egyértelmű üzenet is.
Iluska a magyar nemzet jelképe, aki a történet végén, mint főnixmadár új életre kel az élet vizéből, s mint ilyen, a magyar népet is szimbolizálja, amely a legválságosabb időkben is képes a túlélésre és újjászületésre.
Sadílek szerint bárgyúak azok a viták, hogy Petőfi vajon magyar, szlovák vagy szerb volt-e, hiszen szlovák anyától és szerb apától fogant, de magyarul írt, s magyarnak vallotta magát, akire a szlovákok is büszkék lehetnek-lehetnének, hiszen Ján Smreknek köszönhetően életműve szlovákul is megjelent.
Vladimír Sadílek az idén nem számíthatott állandó munkatársára, Marian Lackóra, mivel a workshop egybeesett a kokavai Letavy nemzetközi alkotótáborral, de így is neves alkotógárdát sikerült összehoznia. Az előadás főpróbájára a füleki várudvaron augusztus 14-én, szerdán kerül sor 21.00 órától, míg másnap a Palóc Napok előestéjén tartják a bemutatót szintén 21.00 órai kezdettel. Az előadást élőben közvetítik a világhálón is.