Az 1552-es ütközet után a török megerősítette Drégelyt, sőt az alatta fekvő Palánk községet is erősséggé alakította sáncokkal, kővel és palánkokkal. Innen a község neve is. A megerősített helyet és Drégelyt, illetve a szomszédságában található Hídvéget is Pálffy Miklós szerezte vissza 1593-ban. Ám addig sok minden történt az erősségek alatt folydogáló Ipoly völgyében.
A településről írt kis honismereti füzetben olvassuk, hogy a török közeli megjelenése „Hidvég városka számára is katasztrofális következményekkel járt. 1549-ben a 20 portát számláló Hidvég (ez akkoriban a közeli falvakkal összehasonlítva nem volt kevés) az esztergomi érsek birtoka volt“, ám azt követően a Nógrádi szandzsák adófizetője lett. Az 1562-63-as adólajstrom szerint 16 645 akcse összegű adóilletéket szolgáltatott be. Ugyanitt olvassuk, hogy „1570 körül a törökök szinte teljesen feldúlták és alpusztították a községet.” (Resko-Mezei, 2002:4) Ebben nem vagyunk biztosak, illetve a pusztítás mértékét sem ismerjük, így az megkérdőjelezhető. Azt viszont az összeírásokból tudjuk, hogy az 1570-es években a helység még mindig jelentős adót fizetett, amit egy „teljesen feldúlt és elpusztított” település nem tehetett volna meg.
A fentiekhez hadd tegyük hozzá, hogy olvasatunk alapján Hídvégen 1562-63- ban 40 házat írtak össze, s ez azt jelenti, hogy a helység az adózók számát illetően a nagyobb települések közé tartozott. A nógrádi szandzsák 1570-es deftere alapján pedig 42 kapu után fizettek 19 300 akcse adót.
E szerint a helység még mindig a vidék nagyobb településeinek egyike volt: jóval több adót fizetett, mint például Nagycsalomja, Patak vagy más itteni községek.
Ejtsünk néhány szót az érintett időszak török adóztatási szokásairól. Hódításaik után a megszállók gyorsan és pontosan nyilvántartásba vették az adott település családfőinek, nagykorú testvéreinek és fiainak számát, nevét. Tőlük évi 50 akcse kapuadó járt. Ez egy magyar forinttal volt egyenlő. Az adózóknak ezen kívül a termény és az állatállomány után is kellett tizedet adniuk.
A gabonánál és más terményeknél (széna, káposzta, zöldség, gyümölcs) a tized nagyságát az előző három év termésátlaga alapján állapították meg. Amennyiben egy házban három-négy férfitestvér is lakott, s vagyonuk elérte a háromszáz akcsét, akkor külön-külön fizetniük kellett az 50 akcse harácsot.
Abban a szandzsákban, melybe Hídvég is tartozott, a kapuadót két egyenlő részletben kellett befizetni, mégpedig Szent György (ápr. 24.) és Szent Demeter (okt. 26.) napjáig.
A jegyzékek legfontosabb tételét képezte a búzaadó. A búza egysége a kile (kila) volt (1 kile=25,65 kilogramm), amiből egy kile 12 akcset ért. Ugyancsak fontos tétele volt az adózásnak a szőlőtermő vidékeken a must, amit pintben számoltak ki (l pint=1,69 liter). Az összeírásból az is megtudható, milyen növényeket termesztettek még, hisz ezek is adó alá estek. Ugyancsak egyik tételét képezte az összeírásoknak a sertésadó. Egy sertés után 2 akcsét kellett fizetni, s ez alapján könnyen kiszámítható a listákból, hogy mennyi sertést tartottak az adott időben a hídvégiek. Adóztak a malmok után is. Itt a malomkerekek számát vették alapul. Szintén adóköteles volt a hídvám, a méhészet, a mennyegző. Az utóbbinál a hajadon menyasszony esetében 60 akcsét, az özvegyért a felét kellett fizetni. Volt időszak, amikor az adózás mértéke változott, kevesebb vagy több is lehetett az előbbinél.
Mint említettük, a XVI. század hetvenes éveiben Hídvég a Nógrádi szandzsákhoz tartozott. A szandzsák 1570-es deftereit Bayerle Gusztáv dolgozta fel. (Budapest, 1973) Angol nyelvű könyvében ott találjuk a hídvégi adatokat is. Eszerint Kariye-i Hidvig, azaz Hidvég falu adózó férfiai a következők voltak: Sarka D´örd´, Benedik veled-i m., Yakab veled-i m.; Kec,kes, Damyan, Pétör veled-i m.; Kec,kes, Pal (38), Mati veled-i m., Borbas veled-i m.; Kec,kes Yanos; Benc,ik Yanos, Benedik veled-i m., Galdiyak, Imre veled-i m.; Barla Balas, Lörinc veled-im.; Tokac, Ambrus, Yoja veled-i m.; Luka Gas,par, Borbás, veled-im., Tomas´veled-i m.; Sos Andras, Imre veled-i.m., Sos Lukac; Kis-Balas Benedic, Andras veled-i.m., Balas veled-i.,m.; Kobor Pal; Dúkas Pétör; Gora János, Balás birader; Luka Yanos; Bojik Alberd, Yajnos, veled-i.m.; Sabo Imre, Andras veled-i.m.; Sabo ´Dörd´d; Bojik E´düd, Istvan veled-i.m., Lörinc veled-i.m.; Na´d Alberd; Bertalan Lenard, Kristof veled-i.m.; Bertalan Marton; Marko Marton, Imre veled-i.m.; Na´d-Mihal Simon, Balind veled-i.m.; Varga Pal, Istvan veled-i.m., Pal velid-i.m; Benćik Istvan, Istvan veled-i.m., Tomas veled-i.,; Ćernok Benedik, Imre veled-i.m; Pastor Ferenc; Sabo Tomas; Hilib Michal, Alberd veled-i.m., Yanos birader; Hilib Dimitőr; Buko Pétör, Ambrus veles-i.m.; Pastor E´düd, Yanos veled-i.m.; Tot Balind; Fekete Ma´tas, Yakad veled-i.,; Luka Orban; Bojik Antal, Ferenc birader; Tot Benedik. (A velet, veled török szó fiút,a birader pedig férfitestvért jelent.)
A családneveket a kiadványban közzétett névsor alapján írtuk, az ott szereplő írásmód szerint. Mint látható, a keresztneveket magyar formában regisztrálták. Az alábbiakban a vezetékneveket betűrendben közöljük. A zárójelben lévő első szám az azonos családnév előfordulására, a második a családfő felnőtt gyerekeinek vagy vele élő testvéreinek számára utal. Hídvég családnevei ekkor tehát a következők voltak: 1. Barla (1 – 2) 2. Bencsik (2 – 3) 3. Bertalan (2 – 1) 4. Bojik (3 – 3) 5. Buko (1 – 1) 6. Csernok (1 – 1) 7. Dúkas (1) 8. Fekete (1 – 1) 9. Gáldiák (1 – 1) 10. Gora (1 – 1) 11. Hilib (2 – 1) 12. Kecskés (3 – 2) 13. Kis-Balázs (1- 3) 14. Kóbor (1) 15. Luka (3 – 3) 16. Marko (1 – 1) 17. Nagy ( 2 – 1), 18. Nagy-Mihály (1 – 1) 19. Pásztor (2 – 1) 20. Sós (2 – 1) 21. Szabó (3 – 1) 22. Szarka (1 – 2) 23. Takács (1 – 1) 24. Tót (2) 25. Varga (1-1).
Az összeírás szerint Hídvégen 1570-ben volt 38 családfő, ezeknek 31 felnőtt gyermeke, s két felnőtt férfi élt a testvérével. A 38 családfő 25 féle nevet viselt. A Bencsik, a Bertalan, a Hilib, a Nagy, a Pásztor, a Sós és a Tót családneveket 2-2 családfő,; a Bojikot, a Kecskést és a Lukát 3-3 is viselte. Mint látható, a nevek legtöbbje magyar eredetre utal.
Érdekes a falu férfi kersztnévanyaga is. Sok olyan utónevet találunk köztük, melyek még ma is megvannak, de akad jócskán olyan is, amely jelenleg már nem található a település névanyagában.
A egykori keresztnevek tehát ezek voltak: Albert (3), Ambrus (2), András (3), Antal, Balázs (3), Bálint (2), Barnabás (2), Benedek ( 5), Damján, Demeter (2), Együd (2), Ferenc (2), György (2), Imre (4), István (5), Jakab (2), János (8), Kristóf (2), Lénárd, Lőrinc (2), Lukács, Mátyás, Márton (2), Máté, Mihály, Orbán, Pál (4), Péter, Simon, Tamás (3).
