A népi kalendárium szeptembert Szent Mihály havának nevezi. A keresztény hagyomány szerint Szent Mihály egyike a hét arkangyalnak vagy főangyalnak. Művészi alkotásokon többnyire harci öltözékben, karddal, pajzzsal és kopjával ábrázolják, lábánál a legyőzött gonosszal. A magyar néphagyományban Szent Mihály áll a haldoklók mellett, ő kíséri át a lelkeket a túlvilágra.
Szent Mihály napja régen az egész magyar nyelvterületen a gazdasági év nevezetes fordulópontjának számított. A Szent György-napkor legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották haza, s Csíkban még ma is ilyenkor térnek vissza a havasokról a jószággal. A juhászok is ezen a napon adták át a juhokat a gazdának, s kapták meg a szolgálatukért a bérüket. De ez a nap a pásztorok, sőt a cselédek szegődtetésének időpontja is volt.
Egyes helyeken ennek a napnak a reggelén a templom körül gyülekeztek a pásztorok, majd miután a szentmisén megkapták a pap áldását a munkájukra és a következő gazdasági évre, felkeresték leendő gazdáikat, hogy ünnepi lakoma és áldomás mellett kössék meg az új szerződéseket.
Az egyház ezen a napon, szeptember 29-én Szent Mihály arkangyal megjelenésére emlékezik, aki az utolsó ítélet angyalaként a lélek jó és gonosz cselekedeteit mérlegeli. A néphagyomány szerint ő a túlvilágra költöző lélek kísérőtársa, bírája. Ezzel függ össze a halottszállító saroglya – fából készült, négy lábbal ellátott eszköz, temetéskor a koporsót helyezték rá, melyet aztán négy ember a vállára emelve a sírhoz vitt – „Szent Mihály lova“ elnevezése.
Gyakran vásárt is rendeztek ilyenkor, ahol a pásztorok is kiegészíthették a felszerelésüket. Mihály napja a gazdasági év őszi fordulójára esett, s mint ilyenhez, főként gazdasági élettel összefüggő hiedelmeket és szokásokat, időjárási megfigyeléseket fűztek hozzá. A gyergyói pásztorok Szent Mihály napján tartották a farkasünnepet, hogy a csordát a hazatérés idejére megvédjék a farkasoktól.
Az egykori prédikációk alapján Szent Mihály napjához, mint a többi ünnephez, bizonyos munkák tilalma is kapcsolódott. Göcsejben azt tartották, hogy annak, aki Szent Mihály napján mos, kisebesedik a keze, aki pedig mángorol, annak a háza felett egész évben dörögve pihennek a fellegek.
A természet megfigyeléséből ered az a megállapítás, hogy Szent Mihály napja után a fű akkor sem nőne tovább, ha harapófogóval húznák.
Az Ipoly menti falvakban úgy tartották, ha a fecskék még nem mentek el Szent Mihályig, akkor hosszú őszre lehet számítani. A pásztorok az állatok viselkedéséből következtettek a várható időjárásra. Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, hosszú, erős telet vártak, ellenkező esetben enyhét. Bácskában úgy mondták: Szent Mihálykor keleti szél igen komoly telet ígér. A megfigyelésnek az a meteorológiai magyarázata, hogy télen a keleti, északkeleti szél hideg, kontinentális, olykor szibériai eredetű levegőt hoz térségünkbe. Mihály napján a kontinens belseje még nincs annyira lehűlve, hogy nagyon hideg levegő tudjon hozzánk érkezni, de novemberben már akár havazást is tud okozni. Másutt úgy tartották: Szent Mihály lova deres, behozza a telet! Egy göcseji mondás szerint Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet. Vagyis aki Szent Mihály nap után is úgy öltözik, mint nyáron szokott, az nem lehet okos ember. Áldott a Szent György, átkozott a Szent Mihály! – sóhajtották ilyenkor már a hajdani gatyás atyafiak a közelgő napokra gondolva, búcsúzván a két jeles dátum közötti mezítlábas nyáridőtől.
Ilyenkor kezdődött a szüret, kezdték a kukoricát törni, s országszerte híresek voltak a Mihály-napi vásárok, de a lakodalmak őszi évadját is Borszűrő Szent Mihály nyitotta. Ettől kezdve számították a kisfarsangot, amely egészen Katalin-napig tartott, s ekkor vette kezdetét a lakodalmak őszi időszaka.
A legény Szent Mihály napján vitte el a jövendőbelijének a jegykendőt, ha még a kisfarsang idején meg akartak esküdni. Ekkor ugyanis még lehetőség volt arra, hogy a szabadban főzzenek és táncoljanak, esetleg a szabad ég alatt felállított asztaloknál étkezzenek, hiszen a kis falusi házak nem voltak alkalmasak a nagy vendégsereg befogadására.
Szent Mihály arkangyal alakja a magyar folklórban (mese, legenda) is felbukkan. Ortutay Gyula gyűjtéséből származik az a többféle változatban is előforduló legendaszerű mese, amelyben az Úr elküldi Szent Mihályt egy haldokló asszony lelkéért. Az asszony haladékot kér, hogy gyermekeit felnevelhesse, Mihálynak pedig megesik rajta a szíve, de dolgavégezetlenül nem mer visszatérni a mennybe, ezért elszegődik egy urasághoz kocsisnak. Néhány kaland után mégis visszatér a mennybe, ahol az Úr jól megszidja, visszaküldi az asszony lelkéért, s attól fogva nem szabad az angyalnak emberalakban járnia.