Mi az érdeke a szlovákiai magyar közösségnek? Kivel érdemes szövetségre lépni, esetleg választási pártot alakítani és kivel elfogadhatatlan? Mi kell a sikeres választáshoz és mi az, ami hiányzik politikusainkból? Milyen feladat vár egy magyar képviseletre a szlovákiai törvényhozásban, és mi történik, ha egyetlen magyar párt/érdekképviselet sem jut be a parlamentbe? Mi az, amit megbánt parlamenti képviselőként és mit tett volna másképp? A volt politikust, egyetemi oktatót, közírót, Duray Miklóst, szövetségünk elnökét kérdeztük.
Az utóbbi napok politikai történései kapcsán többen, több fórumon hasonlították össze a mostani útkeresést az 1998-as pártegyesítés törekvéseivel, párhuzamot felfedezve a mai és az akkori történések között, amelyeknek Ön akkor cselekvő részese volt. Jól látják?
Némi szakadozott párhuzam látható, de ennyire szétesve, szétverve a felvidéki magyar politikai közösség 1920 óta soha sem volt, mint most. Nem véletlen. A történelmi Magyarország szétdarabolása után a Csehszlovákiához csatolt magyar tömbben még élt az a többpártiság, ami 1848 óta meghatározója volt közéletünknek. A Felvidéken tizenhat évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjenek a maiaktól sokkal műveltebb politikusaink: külön-külön nem megy. Esterházy János 1936-ban tudta részben egyesíteni a felvidéki magyarok politikai szárnyait. Az „aktivista”, a mindenkori hatalommal együttműködők kivételével.
Az 1989-90-es rendszerváltozás kezdetétől jobb volt a helyzetünk, mint az 1920-as években, de csak részben. A felvidéki magyarság, nagyrészt a Csemadok szellemiségének köszönhetően egységben gondolkodott, de ekkor is voltak aktivistáink, akik magukat Független Magyar Kezdeményezésnek majd Magyar Polgári Pártnak nevezték és akadályozták az Esterházy fémjelezte összefogást. Ennek ellenére, a részletektől eltekintve 1998-ig az egyesülés irányába haladtak a folyamatok, noha sok érdek beépítette ebbe az ezt felrobbantó tányéraknáját. Ezek elemzése egy tanulmány része lehetne, de a mai figyelmet élénkítve jelenleg is sokan beszélnek az összefogásról, az egységesülésről, de azok is, akik már több mint húsz éve tartják ujjukat az egység felrobbantására szerkesztett készülék gombján.
Az egységet ugyanis a létrejötte pillanatában lehet a legkönnyebben szétverni.
Egyelőre csak mozaikszerű megoldásokat lehet látni, a kép még nem állt össze.
Tény, hogy a 90-es években a politikai megosztottságunk nem volt olyan veszélyes, mint a mostani. Akkor gyakorlatilag két tábor volt, s még ha több eleme is volt, akkor is csupán két táborba sorakozott fel a felvidéki magyarság és ebből sikerült egy tábort eszkábálni ’98-ban. De már 2002-ben érezhető volt, hogy elindult egy olyan szétesési folyamat, amely 2006-ban felerősödött – amikor az MKP az akkor alakuló kormányban nem kapta meg a leginkább jövedelmező közlekedésügyi miniszteri tárcát és Bugár Béla pártelnöki leváltása ezt betetőzte, amikor 2009-ben megalakította a saját pártját. Ez minden esetben a gazdasági érdekekkel függött össze.
A két tábor helyett most sokkal több szereplőnk van: egy négy százalék alatt mért Most-Híd; a 3,1%-on mért MKP; az MKDSZ, a Magyar Fórum, a bejegyzés alatt álló Összefogás – ez utóbbiakat mérni sem lehet… ezen felül ott van még a Progresívne Slovensko magyar platformja, valamint egy, a civilek által mozgatott, nem pártalapítási szándékkal létrehozott mozgalom, az Új Egység. Hogy lehet itt a sorokat rendezni? Mi lenne a felvidéki magyar közösség érdeke?
Nyilván az elvárás az lenne, hogy legyen egy olyan politikai mozgalom, vagy párt, amely a felvidéki magyarok érdekeit képviseli. Ám a jelenlegi széttagoltságot látva naivitás feltételezni, hogy ez megvalósítható. Amennyiben derűlátó akarok maradni, akkor két csoportra osztanám politikailag a felvidéki magyarokat: az MKP-ből kiszakadókra és a többiekre. Viszont egy biztos: mivel a Most-Híd az MKP-ból szakadt ki, ezért ők vannak a pártütő szerepében. A többieket nem nevezhetjük annak, legfeljebb helyüket keresőknek, beleértve a Magyar Közösség Pártját is. Ezeknek a helyüket keresőknek kellene keresni közösen a megoldást, beleértve azokat a hidasokat is, akik a párt létrejötte után csatlakoztak oda.
A pártütővel összefogni a közvélemény miatt is veszélyes.
Az emlékezésre alkalmas emberek nem könnyen felejtik azt el, hogy azért szakadt szét az egyetlen magyar párt, az akkori Magyar Koalíció Pártja, mert a volt elnöke kilépett a pártból és vitt magával több tucatnyi embert, akikkel megalapította az új pártot, mert elvesztette hatalmi pozícióját. Nyilván nem azok a problematikusak, akik csatlakoztak ehhez a párthoz, hanem azok, akik pártütők voltak. Annak a pártnak, amelyikből kiszakadtak, a pártütővel egyezkedni és esetleg választási pártot létrehozni biztos, hogy nagyon rossz visszhangot váltana ki a választók körében. Nemcsak az MKP választói, de a hidas választók körében is.
Ezzel arra utal, hogy a Híd ellen kellene összefognia a többi pártnak?
Szándékosan nem fogalmaztam így. Választásra készülve sosem a negatívumokat kell megfogalmazni, hanem a pozitívumokat. Az összetartozás erősítése például egy pozitív szándék. Ne azért induljunk el a politikai vetélkedés útján, hogy leváltsuk a kormányt, hanem azért, hogy megváltoztassuk azt. Nem valaki ellenében kell szervezkednünk, hanem valaminek az érdekében. A parlamentbe való bejutás se célként legyen megfogalmazva, hanem eszközteremtő okból. Akkor tudnak továbblépni a politikai közéletben, ha bejutottak a parlamentbe és ennek az eszközével tudják érvényesíteni a közösség érdekét.
Szóval a Híd induljon egyedül…
Nem a Híddal kell foglalkozni, és nem azzal tölteni az időt, hogyan lehet választási pártot vele létrehozni. Hiszen ebbe a választási pártba a Most-Híd-tagokon és néhány MKP-s politikuson kívül senki sem fog belépni.
Az MKP-nak a jelenlegi hírek szerint ötven hely jutna…
Úgy tűnhet, az a probléma, hogy válogatni kell egy matematikai arány szerint, hogy ki kerüljön a választási jegyzékbe. De az igazi probléma abban rejlik, hogyan lehet közösségi összefogást teremteni azokkal, akik a közösséget meggyengítették. A Most-Híd elmúlt tíz évéből nem tudok olyan eseményt megjelölni, amely egyértelműen pozitív lett volna a felvidéki magyarok számára.
A Most-Híd nem teremtett értéket – maradjunk ennyiben.
A kulturális alap létrehozása, a nemzetiségi iskolák megmentésére irányuló törekvések, a kétnyelvű vasúti táblák… mind sikerként könyvelhetők el, nem?
Valóban, ezek is eredmények, kis eredmények, kirakattevékenységek. De nem ezen múlik a felvidéki magyarság közösségi sorsa. Ezeknek a parányi eredményeknek következményként kéne megjelenni. Tehát a helyzet javulásának kellene, hogy a következménye legyen.
Duray Miklós (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Megkereste Önt az elmúlt hetekben, hónapokban – bármelyik párt, vagy mozgalom?
Egyedül az Új Egység Mozgalom kérte ki a véleményemet. Ha jobban körülnézek, eléggé súlyos mindenütt a politikai műveletlenség. Amin azért csodálkozom, mert jó néhányan vannak, akik több éve, akár évtizede vannak a politikában. A legérdekesebb azonban az, hogy nincs stratégiai gondolkodás. Mára már teljesen kiveszett a közélet szereplőinek gondolkodási mechanizmusából, hogy stratégiában gondolkozzanak – legfeljebb taktikában, egyéni esélyekben, de ez így van 1990 óta. Nem akarom felsorolni az erre telepedő politikai érdekeltségeket, mert akkor a felvidéki magyarság hányingert kapna a magyar nemzetpolitikától.
Mi lenne most a legfontosabb stratégiai feladat?
Azt kell megkeresni, hogyan tudják úgy összecsoportosítani a meglévő szervezeteket, hogy megteremtsék a továbblépés eszközét, azaz a parlamenti képviseletet.
Ehhez mire van szükség?
Legalább 170 ezer szavazatra. Ha nem lesz egy lista, akkor ez megugorhatatlan.
Ha összeadom a Híd és az MKP felméréseinek eredményeit, akkor sem?
A választások emberi viszonylata nem aritmetikai, mert az emberi meggyőződés, akár pillanatnyi, vagy hosszú távon meggyőződés alapján működik.
Mi történik, ha az MKP folytatja a tárgyalásokat a Híddal és létrejön egy választási lista?
Akkor valószínűleg nem lesz parlamenti képviseletünk. Ha 2020-ban nem sikerül egy tisztességes magyar parlamenti képviseletet a választások alkalmával kialakítani, akkor a következő ciklusban már nem lesz esélyünk.
A PS magyar platformja segíthet rajtunk?
Csak gyengíthet minket. Elvihet szavazókat, de nem tud érte adni semmit. Ha a Progresszív Szlovákia lenne az egyik, feltételezhetően legerősebb kormányalakító párt, akkor várhatóan szétvernék a Visegrádi Együttműködést és elindulna Szlovákia felé a menekültáradat. Más is történne. Valószínűleg felszámolnák a tisztán magyar iskolákat és vegyes iskolákká alakítanák át. Nem nacionalista meggyőződésből, hanem mert ezeket az egységeket a szegregáció megvalósulásának tekintik. Az általuk hirdetett megyerendszer megváltoztatása számunkra rosszabb lenne, mint a jelenlegi. Nekünk a megyerendszer olyan módosítása lenne jó, amelyben lenne egy magyar megye, úgynevezett Komárom megye, vagy pedig kisebb területű megyék lennének, de nem észak-déli irányban osztva.
A parlamentbe jutás után milyen feladat várna a magyar pártra?
Ahogy már mondtam: nem arra kell törekedni, hogy kormányváltás legyen, a kormánypolitikát kell megváltoztatni. Ne kerülhessenek bele olyan elképzelések, mint például a Progresszív Szlovákia programjában megtalálhatók.
Duray Miklós (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Önnek híresen jó kapcsolatai vannak Magyarországgal, annak vezető politikusaival. Budapest vigyázó szemét rajtunk tartja?
Egészen biztos vagyok benne, hogy a Magyarország politikai életét meghatározó személyeknek nem szimpatikus ez a szétesettség, ami Felvidéken van. El tudom képzelni, hogy nemcsak a hivatalos magyarországi kormány, vagy az azt alakító két párt van azon a véleményen, hogy rossz irányba halad a felvidéki magyarság. Viszont, ha sorrendbe állítjuk a magyarországi hivatalos kormányzati érdekeket, akkor azt látni kell, hogy első helyen szerepel a visegrádi négyek megőrzése. Ez számunkra is fontos, hiszen a nemzetközi kapcsolatokban fontos súlyt teremt a térség számára a visegrádi négyek egysége.
Tartanék attól, hogy olyan kormány alakuljon ki Szlovákiában a választások után, amelynek globalista irányzata van.
Ezért nagyon fontos, hogy a magyar politikai erő bekerüljön, mert ellensúlyt tud teremteni, még akkor is, ha csak 6-7 százalékkal kerül be. Nagyon fontos a jövő politikája szempontjából, de a térség politikája szempontjából is, hogy Szlovákia parlamentjében ott legyen egy tisztán magyar politikai erő.
Az Összefogás koncepciójáról, egy lehetséges választási pártról mi a véleménye?
Több mint egy választási párt, tulajdonképpen egy politikai mozgalom. Csak az nem világos számomra, hogy mit képvisel azon kívül, ami a nevében van.
Nem határozzák meg magukat egy konzervatív-liberális tengelyen. A szimbolikusan a mozgalmat segítő Bauer Edittől Zászlós Gáborig bármit és bárkit képviselhetnek.
Ezen személyek felkérése egy spekulatív döntés volt, ami eleve megkérdőjelezi azt, hogy mennyire őszinték és hitelesek. Bauer Edit vitathatatlan, de ellenpólusa elfogadhatatlan.
Az aktív politizálása óta több év eltelt. Visszagondolva a parlamenti munkájára, van olyan, amit megbánt, esetleg máshogy értékel? Mit csinált volna másképp?
Hát… például nem szavaztam volna meg 2000-ben az alkotmánymódosítást.
Miért?
Mert egyetlenegy felvidéki magyar politikusnak sem kellett volna azt megszavaznia. Tárgyalásos helyzetet kellett volna kikényszeríteni. Akkor egyetlenegy javaslatunkat sem fogadták el. Egyet sem. Mégis megszavaztuk. Hibának tartom, hogy én ezt megszavaztam, Bugárék megfenyegettek, ha nem szavazom meg. Azóta sem tudok fölötte napirendre térni. A másik pedig egy évvel később a közigazgatási törvény volt. Akkor ki kellett volna lépni a kormányból, ki kellett volna kényszeríteni egy új helyzetet, mert nélkülünk úgysem tudtak volna új kormányt alakítani. Újraalakult volna a kormány velünk, de más feltételekkel.
Miért nem tették?
Voltak személyes érdekek. Nem stratégiában gondolkodtak a kollégák, hanem személyes érdekekben.
Most nem a politikus Duray Miklóst kérdezem, hanem a választót. Ön kire fog szavazni a 2020-as parlamenti választásokon?
Akkor szeretnék az urnához járulni,
amikor egy olyan magyar párt van az induló pártok között, akik között nincsenek pártütők.
Ez nem azt jelenti, hogy a Most-Hídból nem lehet rajta senki, de nem azok, akik szétverték annak idején az egységet.
