Pozsonyban, saját székháza előadótermében (színházában) tartotta november közepén három egymást követő estén bemutató előadását az Ifjú Szivek Táncszínház.
Én a november 14-ei előadást tekintettem meg. Mielőtt leírnám az észrevételeimet, őszintén gratulálok az alkotóknak, élükön Hégli Dusan rendező koreográfussal, továbbá a szövegíró és -mondó Parti Nagy Lajosnak, a zeneszerző Hegedűs Máténak és Gergely Dávidnak, akik kompozíciójukba kiválóan adaptálták Bartók Béla zenéjét is, a kosztümtervező Szűcs Editnek és a többi kisebb, de nélkülözhetetlen feladatot vállalt közreműködőnek. Minden alkotótárs tudása legjavát nyújtva járult hozzá a sikerhez.
egyikőtök én
másikótok én
nincs aki nem én
a föld kerekén
ha a földtekén
mind ti lesztek én
én leszek az isten ujj(a)…
Ez a mondandója az Ifjú Szivek Táncszínház új műsorának, az Allegro Molto Barbaro című előadásnak, a táncestnek.
A színpadon látható nyolc táncos és négy zenész a tánc kiváló térformáival, gazdag figurahalmazával, magas szintű művészi megformálásával, a zene bartóki megfogalmazásával és előadásával teljes terjedelmében uralta és betöltötte a színpadot.
A vetített képeken megjelenített hangtulajdonos szavakba foglalva felerősítette a tánc és a zene által tolmácsolt gondolatokat: a hatalomhoz jutott „ÉN” mindent uralni szándékozó vágyát, a mérhetetlen, a végtelen, a betelhetetlen, a mára is vonatkozó, a mában is jelen levő EGO gondolatát.
És mindezt a hagyományos népi kultúra tánc-, zene-, öltözködési és szövegkincsben megfogalmazva, úgy, hogy az előadás, a háttérre vetített képek segítségével az adott tánctípusnak nemcsak a látványos, virtuskodó érzelmi jellegét, de az értelmi tartalmát is kihangsúlyozta. Például a verbunkos táncfigurák bemutatása alatt vetített képeken megjelent a menetelő hadsereg, ezzel érthetőbbé téve azt, hogy
a tánc amellett, hogy a szórakozás látványos eszköze volt, egyben egy életforma kifejezője is.
Magában hordozta az adott életforma minden velejáróját, tehát nemcsak a virtuskodást, az ügyesség magamutogatását, hanem e táncest kompozíción belül – többek között – a hatalmi elnyomás funkciót is.
Nagyok voltatok tisztelt táncosok, zenészek, énekesek, szövegmondók. Olyan szuggesztív erővel kötöttétek le és uraltátok a közönség figyelmét, hogy az egész előadás alatt szinte pisszenés sem hallatszott. Az előadás végén felcsattant szűnni nem akaró tartó taps a közönség elégedettségét fejezte ki.
Hégli Dusan szép eredményre vezette csapatát. Úgy látom, feladták a leckét a táncalkotóknak és az előadóknak is. Bartóki utakat járva megmutatta, mit és hogyan lehet a hagyományos néptánc igénybe vételével kifejezni, és meggyőzően elmondani. Ismételten gratulálok.
