A Királyhelmeci Művelődési Esték rendezvénysorozat keretében december 4-én Kazinczy emlékestre került sor a Bodrogközi Magyar Közösség Házában (BMKH). A rendezvény a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM), a Magyar Nyelv Múzeuma társszervezésében valósult meg Kazinczy Ferenc születésének 260. évfordulója tiszteletére.
A program keretében előadást tartott Nyiri Péter, a PIM a Magyar nyelv Múzeumának igazgatója, a Kazinczy Ferenc Társaság elnöke. Az emlékestre a Lavotta János Kamarazenekar verbunkos hangversenye tette fel a koronát.
A rendezvény koncerttel vette kezdetét, de azt megelőzően Dombóvári János, a zenekar művészeti vezetője, Magyar Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett művésztanár ismertette a verbunkos zenei stílus kialakulásának körülményeit. Szavai szerint a reformkorban, a nemzetté válás folyamatában, amikor megszületik a magyar színjátszás, hivatalossá válik a magyar nyelv használata, az eredetileg katonai toborzás kísérő zenéjeként használt táncmuzsikából – koruk hegedűvirtuózainak: Bihari, Csermák, Lavotta, Rózsavölgyi köszönhetően – megszületett a közénekeinkre (Szózat, Himnusz) is jellemző verbunkos zenei stílus. Szabolcsi Bence szavai szerint:
„ ..ez a zene segített magyarnak lenni, segített magyarnak maradni, segített Európában helytállani”.
Királyhelmecen Lavotta János, Csermák Antal, Bihari János, Kossovits József, Rózsavölgyi Márk – egy-egy lassú magyarját, verbunktáncát, csárdását szólaltatta meg a zenekar.
Dombóvári János művészeti vezető ismerteti a verbunkos stílusjegyeit (Fotó: Tökölyi Angéla/Felvidék.ma)
Dombóvári János hírportálunknak elmondta, hogy Kazinczy Ferenc születésének 260., valamint Lavotta János halálának 200. évfordulója cselekvésre indította a harmadik évtizedében járó Lavotta János Kamarazenekart, és az évfordulók kapcsán hat helyszínen (Nagyvárad, Nagyszalonta, Érsemjén, Széphalom, Beregszász, Munkács) adtak nagysikerű koncertet. Nagyszombattól Galántán, Királyhelmecen, Ungváron, Munkácson, Szatmárnémetin át Nagykárolyig a kamarazenekar előadásában az elmúlt évtizedekben már felcsendültek a neves verbunk-szerzők művei. Az együttes ezúttal a széphalmi Mester, valamint a magyar Orpheus 2020-ban esedékes jubileuma jegyében szervezte meg turnéját a Partiumban, aztán Kárpátalján, a Kazinczy emlékest keretében pedig most a felvidéki Királyhelmecen adnak koncertet nagy örömmel.
A művészeti vezető visszaemlékezett arról, hogy „Dobos László, a Kossuth-díjas felvidéki író, lelkesültségében még 1994-ben, Pozsonyban – Ő akkor a verbunkos-szerző, hegedűvirtuóz, az első színházi karmester, házitanító Lavotta János verbunkosait hallgatta meg a kamarazenekar előadásában a koronázó város klarisszák templomában – mondta az együttes művészeti vezetőjének:
„Vigyétek világgá ezt a zenét!”
Dobos Lászlónak, a Lavotta János Kamarazenekar küldetését is meghatározó, baráti, kedves felszólításának a reformkori muzsika népszerűsítésére az együttes számára csak egyféle értelmezése lehet: a mi világunk itt van a Kárpát-medencében, a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, Őrvidéken, ott, ahol a magyar irodalom ötágú sípjával együtt szólnak a magyar zene trianoni sípjai is“ – fogalmazott Dombóvári János.
Nyiri Péter a PIM a Magyar Nyelv Múzeuma igazgatója Németh László által az „irodalmi élet telefonközpontja” jelzővel illetett széphalmi Mester életkörülményeinek ismertetésével kezdte az előadását. Kosztolányit idézve említi, hogy Kazinczy Ferenc remekművein túl maga az élete is remekműnek mondható. Az útkeresés végigkísérte Kazinczy életét, de mindig minden körülmények között emelt fővel tudott továbblépni, és a „Rongyos kastély” körülményei ellenére is tudott nagyot alkotni. Elsősorban az irodalmi nyelvet akarta megújítani, és esztétikailag magasabb rendűvé emelni, amely alkalmas világirodalmi művek megszületésére is. Megteremtette az önálló, független szépirodalom stiláris alapjait. Ez az ízlés- és stílusújítás Kazinczy legnagyobb eredménye.
A Lavotta János Kamarazenekar a színpadon (Fotó: Tökölyi Angéla/Felvidék.ma)
Hitt a művészet nevelő erejében, amely nem csak szórakoztat, hanem összekapcsolódik benne a az esztétikum és az etikum, és így erkölcsi iránymutatóként is szolgál. Kazinczy személye ma is példaként szolgál azzal a mély elkötelezettséggel és hazaszeretettel ami benne munkált, kitartásával, szorgalmával és helytállásával. Kazinczy az életével igazolta, hogy a nehéz körülmények ellenére is lehet nagyot alkotni. Az előadó Ozsvald Árpád Hettita balladáját idézve utalt arra, hogy egy nép, ha elveszíti nyelvét, ősi nevét, szokásait és értékeit, akkor az a nép elveszíti önmagát. Ma is ez a feladat – az előadó által vezetett intézmény küldetése is ez – megmaradni, gazdagítani nemzeti önismeretünket, ápolni az anyanyelvet, hiszen az képes a nemzeti közösség megtartására határon innen és túl.
A tartalmas előadást követően Nyiri Péter hírportálunknak a következő szavakkal foglalta össze az előadás által közvetíteni kívánt üzenetét: „Kazinczy magatartása egy életmodell: a magyar nyelv és kultúra iránti rendkívül mély, folyamatos munkára ösztönző, minden akadályon túllendülő, fegyelmezett, szigorú és becsületes elkötelezettség, valamint cselekvő hazaszeretet.
„…bennünk hazaszeretet lobog, melynek egy része a nyelv szeretete”
– vallotta a széphalmi mester, aki „kivívta a szépirodalom önértékének rangját, megalapozta sajátosságának törvényeit, kijelölte korában követendő irányait. Nála a nyelv ápolása, a nemzeti literatúra gyarapítása egyet jelentett az európaisághoz, a legműveltebb nemzetekhez való kapcsolódással, az újat teremtés parancsával, az együttes munkálkodás szükségességével.” (Mezei Márta) E művelődéstörténeti jelentőségű munka feltétele volt Kazinczy hozzáállása, kitartása: a fizikailag kis helyet országos jelentőségű, sőt európai rangú teljesítmény otthonává tette. Az önképzés, a művelődés és mások művelése folyamatos, alapvető cselekedete Kazinczy élete, amely az értelmiségi szerepvállalás modellértékű megvalósulása, önmagában egy nevelés- és nevelődéstörténet (hogyan műveljük magunkat és másokat, a nemzetet).
Kazinczy élete „egyetlen nagy lobogás” (Kosztolányi) volt, folyamatos alkotás, gyerekkorától öregkoráig, kedvező és nyomorúságos körülmények között egyaránt. Példaként, követendő mintaként áll előttünk az állandóan dolgozó, a fogságban vérével is író, „éjfélig és virradatkor gyertyázok”életmódú, feleségével, Török Sophie-val nyolc gyermeket nevelő Kazinczy, Széphalom egykori gazdája.“
Pásztor István köszönetet mond Nyiri Péternek (Fotó: Tökölyi Angéla/Felvidék.ma)
A tanulságos előadást és a csodálatos verbunkos muzsikát Pásztor István, a Lorántffy Zsuzsanna Bodrogköz Fejlesztésért Társulás elnöke köszönte meg Nyiri Péternek és a Lavotta János Kamarazenekarnak, valamint Balogh Mónika pedagógusnak a konferálást.
A közönség vastapssal jutalmazta az előadókat. A jelenlévők minden bizonnyal értékes ismeretekkel és szép élménnyel távoztak az előadásról, amely igazán sokat adott volna az irodalmat tanuló fiataloknak, az igényes zene kedvelőinek, diákoknak és tanároknak egyaránt, akik sajnos alig képviseltették magukat a színvonalas rendezvényen.
